Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Gusztáv-Adolf egylet közgyűlése

355 kezet csupán csak érdemeinek emlékét tisztelhette meg általános felállásával. A gyűlés megalakítása végett felolvastattak a követek nevei, kik jelenlétöket szóval igazolták; elnöknek dr. Fricke, alelnöknek Kies er választatott meg. Megválasztattak még a középponti bizottság kiegészítése, az 1883'84-ki számadás felülvizsgálata végett az illető szavazatszedő és vizsgálati bizottságok. Dr. Howard lipcsei ref. nyugalmazott lelkész, aggkora miatt kilépvén a központi bizottságból, mint oly egyén, ki egyúttal 19 éven át jegyzője volt a központi bizottságnak, egyhangúlag az egylet dísztagjává választatott. Pank superintendens, mint előadó, jelenti, hogy a wiesbadeni határozat szerint a gyűlés helye csehországi Reichenberg lett volna, de ennek ellenében igazolta azon okokat, melyek szerint az egyes főegyletek irásilag megkerestettek a gyűlés helyének meghatározása iránt és utólagos jóváhagyás reményében Eisenach választatott meg a gyűlés helyéül. Ez ellen a brandenburgi főegylet óvást adott be, nem kívánván ily határozati változtatást praecedensiil tekintetni. Mások viszont kérték, hogy a meghívások el nem fogadhatásának okai iránt a követek jövőben tájékozást nyerjenek. Nyolcz óra után a gyűlés véget ért. Szept. 9-én reggeli 8 órakor összegyűltek a követek és vendégek a színház terén és onnan ünnepi menetben, harangozás közben vonultak a György-templomba, hol dr. G er ok stuttgarti praelatus prédikált a 121. zsoltár 1. 2. versének ez igéi felett: „Felemelem az én szemeimet a hegyekre, honnét jőne nekem segítségem. Az én segítségem az Úrtól vagyon, ki teremtette a mennyet és a földet!" és e felhívást intézte a hallgatókhoz : „Fel tekintetekkel és szivekkel! fel a nap ünnepi magaslatára, — fel a nagy múlt emlékeihez, — fel örök idvezségiink szent hegyeihez!" — A 70 éves költő szónok e beszédben valódi képtárát adta a vallásos gondolatoknak. Kiemeljük a harmadik rész egyik mesteri képét : Fel tekintetünkkel és szivünkkel ! örök idvezségünk szent hegyeihez. Kedveseim ! Ha a havasok fenséges hegyi világába felemeljük szemeinket, akkor legelőbb látjuk a szép zöld pázsitos völgyeket, ezüstös patakaikkal, barátságos kunyhóikkal és legelésző nyájaikkal. E látványnyal hasonlítom össze azt, mit ma szemlélnünk lehet, ha ünnepi szemle végett jártatjuk körül szemeinket egyletünk áldott munkásságának mezején. De ezen zöld előhegyek mögül felemelkednek a hegység törzsének szürke sziklái, melyeknek meredek falaihoz és rovátkos ormaihoz bámulva tekintünk fel, hol a zerge szökdös felfelé és a sas rakja fészkét. Ezen szikla ormokhoz hasonlítanak az emlékezetes, nagy hajdankornak emlékei, a hithősök tiszteletes fejei, melyek önmaguk hasonlóképen mint óriási sziklák letekintenek a mi apró jelenkorunkba. De ezen sziklafejek homlokai fölé magasra és messze, szennytelen fényben hallgatag felségben nyúlnak fel az örök hóval borított hegyek, melyekre emberi láb rá nem lép, melyek az ég tiszta kékjébe hatolva, verőfényben ragyogva lefelé világítanak mint egy más világból és bibor fényben úsznak még akkor is, mikor a völgyeket rég elborította az árnyék. Ezen fénylő ormokhoz hasonlítom örök üdvünk szent hegyeit, mint az isteni kijelentés fénylő magaslatait, melyekről lefelé világít e világ homályába Isten kegyelme és igazsága, és melyekre Istennek népe nemzedékről nemzedékre feltekint kegyeletes félelemmel és boldog reménynyel. „Felemelem szemeimet a hegyekre, honnét jőne nekem segítségem." így énekel az ó- szövetség ama zarándoka és közben nem gondol csupán a földi Sión hegyére, hova vágyólag feltekint, hanem a Mindenható mennyei felséges trónjára, bizonyítgatva. „Az én segítségem az Úrtól vagyon, ki teremtette a mennyet és a földet." Onnan kell segítségnek jönni a mi munkánk, a mi népünk, önnön lelkünk javára." Kevéssel 11 óra után nyilt meg ugyan-e templomban az első nyilvános gyűlés. „Uram a te orczád előtt" kezdetű ének után Pank superintendens Lipcséből, imát, Fricke elnök, megnyitó beszédet mondott. A megnyitó beszéd kiemeli, hogy az 1850-ben Eisenachban tartott G.-A. e. gyűlés volt az, mely a szeretet művét megalapította, mely abból áll, hogy minden G.-A. e. egyetemes gyűlésén három jelölt közül egy egyház segélyeztek a fő szeretet-adománynyal s hogy ez képezi jelenleg is ezen gyűlések legfőbb mozzanatát. Elpanaszolja, hogy azért tesznek oly keveset ez egyletért, mivelhogy igen sokan nem vették fontolóra, milyen kincscsel bírnak az ev. egyház és iskolában. „Ha, Luther lángleikéhez méltóan, mint a hívőknek egységes serege foglalnánk állást a jelen időben, Róma elsodortatnék úgy, mint vihar által a polyva. Mert hisz csak elmúlt dolgok ápoltatnak ott. Az új, a haladásra indító erők, a mélyből előtörő élet : az evangelikus egyházban találhatók fel, mivelhogy az ev. hitben gyökereznek." Ily kijelentést tett elnök azok miatt, kik az egyletet gyanúsítják és tágszívű irányát helytelenítik. Sőt az egyetértést czélzó G.-A. e. megtámadtatásaival szemben vallja : „Inkább akarok meghalni ezen hitbeli és szeretetbeli mű romjain ; mintsem hogy ennek az ev. egyház valamennyi tagját egybefoglalni óhajtó egyletnek ezen tágszívű, éltető szellemét engedném megsemmisíttetni." — Felhozza végül, hogy a katholikusok ez egyletet haló félben lévőnek mondják, de ő ennek ellenében megjegyzi : „Ha Isten megáld, szándékunk még több éven át élni, oltalmára és enyhítésére távoli testvéreinknek, serkentésére saját ev. gyülekezeteinknek, mint érdemjele egyházunknak szemben a katholikussal." E szavak után elnök a 39-ik egyetemes gyűlést megnyitottnak nyilvánította. — Következtek ezután az üdvözlő beszédek. Dr. Hesse titkos egyházi tanácsos Weimárból az uralkodó nagyherczeg és neje nevében mond üdvözletet, miután a család mély gyász és betegség miatt Olaszországban tartózkodik. Dicső czélja lévén az egyletnek az evangyéliom védelme és előmozdítása, biztosítja az egyletet arról, hogy az uralkodó ugyan e czélt őseitől reászármazott örökségnek tekinti. — Szónok az egyházi kormány nevében is üdvözletet és köszönetet mond Geisa és Luxemburg egyházaiért, melyeket az egylet hathatósan segélyez. A berlini főegyházi tanács részéről és nevében szól Richter főconsistoriális tanácsos; jelentve, hogy az 1883-ban a Luther-jubileum alkalmából elrendelt gyűjtés-