Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom - Hörk József: Sáros-Zempléni ev. esperesség történelme (Krupec I.)

343 lési engedélyt a kisebb gazda fia nem. Ha azonban ennek viszonyai azt követelik, hogy nősüljön feleséget szerez, lakadalmat csap s kineveti a törvényt azzal együtt, ki a nősülési engedély megszerzésére egy fél lakadalom árát ráköltötte, s meg van a vadbázasság. Ha a fiúk beválnak, ezt is amazt is elviszik katonának. Amaz otthon hagyja érdek felét hitestársát; ez otthon hagy egy nőt, ki méltán így gondoskozhatik : hátha 3 év alatt megváltozik a fiú vonzalma irántam ! kaparintsuk tehát el kis vagyonából amennyit lehet! Semmiképen sem Ítélhetik meg helyesen és igazságosan a felsőbb hatóságok, kinek lehet s kinek nem lehet megengedni a nősülést, engedje meg tehát a törvény, bizonyos bélyegilleték lefizetése mellett, mindenkinek. Népszaporodási és testfejlődési okokból is csak elméleti alapon kárhoztathatja az orvosi tudomány a korai és szabad nősülést, mert a gyakorlati élet azt mutatja, hogy csenevészebb a mostani „obsitos" sarjadék, mint a hajdani „gyermek házasságok" nemzedéke. Hozzon továbbá az állam törvényt a vadházasságok alakulása s fenállhatása ellen. Ha a rendőri törvény megtudja torrolni az erkölcs-, szemérem- és illendőség elleni nyilvános vétségeket, ha büntetni rendeli az igazán betyáros káromkodásokat, miért ne kellene megakadályoznia a vadházasságokat, melyek a társadalmi rendnek legnagyobb káromlását, az erkölcs és szemérem egészen nyilvános tiprását képezik. Engedjen a törvény nagyobb tért a népnevelésben az erkölcstan előadásának mint eddigelé, mert legalább is annyi szükége van hazánk népének a jó erkölcsökre mint a realtudományokra. Amazok jó munkássá, törvény tisztelővé elégedetté teszik őt; ezek csak több nemzedéken át, lassanként mennek által vérébe. Ne csökkentse, sőt emelje a vallás tiszteletét az egyház tekintélyét az ünnepek és vasárnapok megtartása s az egyházi fegyelem megvédése és terjesztése által, mert ezek az állami rend és közjólét munkálásában a polgári hatóság leghivatottabb segédei. Bővebb részletezésekbe bocsátkozni nem akarok, mert azt becses lapod több oldalról való igénybevétele sem igen engedné meg; hanem ha szivesen veszed a szerény fejtegetéseimet nem találod untatóknak, a jövő számban a vadházasságoknak még egy külön neméről fogok megemlékezni, melynek lelkészi figyelmünket kiválóan kell felhívnia. Holles D. I H O D Ä L O M, „A Sáros-Zempléni evang. esperesség története." Irta, — még pedig a sáros-zempléni evang. esperesség megbízásából, Hörk József, eperjesi evang. theol. tanár s koll. igazgató. — Tisztelet-becsület a testületnek, mely a megbízást adta, nem különben a férfiúnak, a ki a megbízás értelme szerint eljárni igyekezett. Valóban a sároszempléni evang. esperesség nagy mulasztást hozott helyre, midőn, — hogy mást ne is említsek — azon heverő kincsnek, melyet harmadfél századnál több időre szóló : „

Liber symbolicus seu Protocollum Frattis Ev. A. C. Sáros-Zempliniensis"-ében bírt, — forgalomba hozásáról gondoskodott. Vajha a jó példa hatna, s a mulasztásnak mulasztásokkal való tetézése egyebütt is abban-abban maradna! Hörk munkájáról — megjelenése alkalmával — azt olvastuk lapunkban (1. a 35. sz. t.), hogy : „levéltári s a tárgyhoz tartozó irodalmi müvek szorgalmas és beható tanulmányozásán alapuló s evang. egyházunk egyetemét is érdeklő történelmi adattár." S igazán az is. Terjedelme (24 ív) s tartalmánál fogva egyaránt megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. — Feloszlik két részre : általános és különösre, melyeket bevezetés előz meg. A bevezetés tulajdonképen a volt megyei s VI szab. kir. városi superintendentiák alapjára épített mostani Tisza-kerület alakulásának a superintendensek s felügyelők életrajzi adataival kiegészített rövid története. Vázlat csak, a mely azonban eléggé világos képét adja a különben komplikált folyamatnak. Az általános rész a reformáczió előtti állapotokról, a reformáczió elterjedéséről, a sáros-zempléni esperesség virágkoráról, majd a pusztulás idejéről s ezt követőleg a romok összeszedésének munkájáról, legvégül pedig esp. gyűlésekről, volt esp. felügyelők s esperesekről és a jelen állapotról szól. — A résznek legterjedelmesebb s kétségkívül becsben sem hátulálló fejezete az, mely az — említettük — esperességi gyűlések jegyzőkönyveinek rövid kivonatát tartalmazza. 1614—1884-ig terjedő hosszú időköz majd minden esztendejére tartozó egy vagy több jegyzőkönyv fontosabb adatai közzétételével nem egy, a sároszempléni esperesség kebelében esett s a magyar prot. egyház történetében is számot tevő nevezetes esemény emlékét őrzi meg a mindenképen teljességre törekvő s a gyűjtésben fáradhatlannak látszó szerző. — Mi kár, hogy krónikaszerű módon ír, s az eredeti nyelvnek, a régi kifejezéseknek oly kevés helyt ád! — Mostoha bánásmódjáért különösen a történetíróknak írásmódjáért pedig, főleg a közönségnek ád okot a kifogásolásra. A sáros-zempléni evang. esperességben virágzott iskolák történetének megírása is kiváltképen javára válik a műnek. Az idevágólag kitűnő forrásmunka „Rezik Gymnasiologia" - jának fordításban vagy eredetiben közzététele amúgy is igen szükséges dolog. Bár érné a becses kézirat többi caputjait is mielőbb olyan szerencse, minőben Hörk a munkája keretébe valókat részesítette! Az üldözések korából is számos, közvetlenül SárosZemplénre vonatkozó, közvetve azonban az evang. egyház egyetemét érintő eseményt, intézkedést, rendeletet közöl szerző a szomorú idők illusztrálásául. Csak azt sajnáljuk ehelytt megint, hogy ezen az egyházi élet fejlődésére olyannyira kiható kir. rendeleteket, helytartósági parancsokat, mintha a sáros-zempléni esperesség történetével nem is szoros ok és okozati szerves összefüggésben állanának, — egészen külön — krónikaszerü egymásutánban — sorolja elő. Szerény nézetünk szerint az eseményeknek — úgyszólván — mozgató elemeivel való ily bánás, vétség az ügyes csoportosítás s a pragmatikai kifejtés művészeti szabályai ellen. Hasonló kategóriába esnek a II. József idejebeli intimáták. Történeti művek Írásánál a kerekdedség épen úgy megkívánja a magáét, mint a teljesség. — Senki sem tagadja, hogy a rendezés, beillesztés, ha sok az anyag, nem kis bajjal jár, „az anyagok sekasága szétveti a műforma abroncsait", — de hát mégis, — úgy véljük, hogy, midőn igyekszünk lelkiismeretesen „összehozni azt, a mit összehozhatunk" a kompoziczió tökéletességére, a tudománynak