Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Németország

3 — bár a vizsgálaton tagadta — ínég mindig rokonszenvez a vádlottakkal. S e váddal szemben nem is tudta magát igazolni. A bizottság Csajákkal nem boldogulván, a vizsgálat súlypontját ez után a Maróthy-féle irott könyvre helyezte. De míg egyfelől kitűnt, hogy az az ő saját naplója volt, másfelől bebizonyodott, hogy Kutlik ügyvédtől csakugyan hordogatott olvasni valót, így nevezetesen egy régi tót körnek „Lipa" czimű érdemkönyve't s a „Narodni Noviny-t; de hát ezt is csak a mult évben tette. 2) Ekként minden nyomot veszítve az ügy tisztázását már csak a theol. vádlottaknak a lyczeumbeliekkel való szembesítésétől vártuk, s a szembesítésnek tényleg igen fontos eredménye lett. Nevezetesen kitűnt : a) hogy egy theologus bizonyos Kutlik V. ügyvédnél több példányban deponált, kormányilag minden hazai iskolából kitiltott tót könyvre, t. i. a „Vencsek" czimű dalfüzetre előfizetett; b) hogy Kutlikné asszony előre figyelmeztette a vádlottakat, hogy a mulatságon politikai színezetű dalokat ne énekeljenek; c) hogy ennek daczára ilyeneket („Nyitra mila Nyitra") éuekeltek, sőt hogy egy lyczeista rágyújtott a „Hej Slováci"-ra is, mely pedig saját beismerésük szerint általános szláv dal. d) hogy a lycz. vádlottak a theol. vádlottak jelenlétében — ezektől terrorizáltatván, mind azt, mit különben spontan vallottak, visszavonogatni igyekeztek. 3) Még inkább fokozta a gyanút a városkapitányság által 9472. sz. a. átszármaztatott vallomási jegyzőkönyv, mely szerint 1) Füle Vendel rendőr azt vallotta, hogy október 3-án 8—10 óra közt az Iritzer-féle sörházban Kutlik Vendel ügyvéd elnöklete alatt s neje jelenlétében, egy 19 főből álló társaság mulatott, hogy Kutlik Vendel ügyvéd szakadatlanul pánszláv dictiókat tartott s a jelenvoltak orosz hangzású dalokat énekelve s a Maticzát éltetve llVa-ig mulattak, s melyben pótlólag 2) Stefanicska Istv. rendőr azt vallotta, hogy az énekelt dalok közül a következőket hallotta: „Na Dunaji voda tece", s „Zsivio nasa slovenska stara matier"; s hogy Kutlik szónoklatát hosszan tartó „zsiviókkal" fogadták. A bizottság az új nyomok alapján fokozott erélylyel tovább folytatta a vizsgálatot s a vádlottak vallomásából most már határozottan kitűnt, hogy : a) nemcsak Rohacsek, de Veszel és Zablk is szónokoltak ; b) Kutlik V. ügyvéd figyelmeztető szavait állva hallgatták; c) többen érintkeztek tót, sőt cseh katonákkal is; cl) a „Vencsek" dalfüzetre többen is aláirtak; e) talán Kutlik V. is tartott hosszasabb dictiót; f) sőt Rohacsek István szerint az ő beszédére mintegy két perczig tartott választ adott. De a rendőrök által emelt vád többi főbb pontjainak igazságát s azt, hogy pánszlávok volnának, ez alkalommal is mindnyájan tagadták. 4) Végre okt. 11-én egy nem várt eset bekövetkeztével oly fordulat állott be, mely a vizsgálat befejezését s a kínos ügy lebonyolítását jelentékenyen megkönyítette. A lyczeumi igazgatóság szívességéből ugyanis kezünkhöz jutott az ottani fegyelmi vizsgálat tárgyában okt. 11-én felvett vallomási jegyzőkönyv, mely szerint egy vádlott lycz. tanuló a következőket vallotta: „Okt. 3. este tulaj donképen nem születésnapot ünnepeltünk, hanem ismerkedő és alakuló gyűlést tartottunk. A gyűlés neve „Salas" volt; a szerepelt hivatalnokok pedig a következők: Rohacsek theol. „Bacsa", Zablk lycz. „Kántor", Krizsan theol. „Honelnik", Novomeszky lyczeista „Chvost." — Rohacsek — mint Bacsa — üdvözölte a társaságot s szorosabb egyesülésre, baráti szövetkezésre s egymásnak a tót nemzet szeretetében való megerősítésére hivott fel minket. — Ezután megkezdtük a mulatságot „Ja som bacsa, velmi stari" énekkel s utána eldaloltuk a „Hej Slovaci"-t, mindkettőt állva. Hogy Kutlikné asszony születésnapja ünnepeltetik, arról nem tudtam semmit, engem „Salas"-ra hivtak s egészen meg voltam lepetve, mikor Kutlikék bejöttek. — Rohacsek második beszédében Kutlikékat — mint vendégeket — üdvözölte. Harmadik beszédet is tartott, melyben Rumelia lázadását említette és a tót nép felszabadulásáért emelt poharat. Beszédét körülbelol így kezdte: „Ha a tót népre gondolok, eszembe jut Rumélia, mely most küzd szabadságáért." Negyedszer is szólott éltetve az öreg dr. Hurbant. Húrban theol. is beszélt, sajnálattal emelte ki, hogy a tót népnek nincs intelligentiája, holott — mint a többi szláv nép — számos jeles embert nevelt, — ezeknek nagy része azonban elpártolt, megtagadta a „szláv anyát"; kivánja, hogy a mai ifjúság ne olyan fejlődést vegyen, hanem igazi szláv intelligentiává váljék. Végre Kutlik ügyvéd is szólt: okos, óvatos, viseletre inte minket, kérvén, hogy kihívók ne legyünk, politikai tekintetben excessust ne kövessünk el, mert ezzel czélt nem érünk." Sőt egy más — szintén vádlott liczeista vallomása szerint Kutlik V. ügyvéd a többi közt ezt is mondá: „a magyar járom rosszabb mint a török járom, de talán eljő az idő, a mikor a tót nép is felszabadul." A vizsgáló bizottság ezen vallomás által indíttatva elrendelte a vádlottak újból való kihallgatását, kik is egyenként beidéztetvén, mindenelőtt eddigi vallomásaik aláírására s arra szólítattak fel, hogy nyilatkozzanak, miszerint eskü helyett becsületszóval fogadják-e, hogy mindaz, a mit vallottak, igaz s hogy abból, a mi a hozzájuk intézett kérdésekkel összefüggött, semmit sem hallgattak el; s csak miután a rájuk vonatkozó jegyzőkönyvi pontokat aláírták s