Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Res Croatiae

•297 kibírta volna csavarni a vésőt, az ecsetet, meg a tollat? ha az eszme mellett nem tudtak volna kitartani a nélkülö­zések, a szenvedések közepette? A gyermek nem oka annak, hogy biinben fogantatott; nem oka hivatalunk se annak, hogy nem lehet hozzánk jobb, mint a milyen ! Az idő meg­gyógyit minden bajt, behegeszt minden sebet. Várjunk a jövőtől s szeressük pályánkat, mely a legszebb, leghaszno­sabb és legszükségesebb pályák egyike s a melyről Niebuhr így írt, mikor Rómában porosz követ volt: „Nincsen nyugo­dalmasabb és vidámabb hivatás, mint a tanítói ; nincsen egy is, mely kötelességeinek és működésének neménél fogva a szív és lelkiismeret nyugalmát inkább biztosítaná. És hányszor gondoltam vissza fájdalommal, hogy attól meg­váltam és az izgalmas életbe léptem át, mely talán még beköszöntő aggságomban sem vezet állandó nyugalomra. Az iskolatanító tiszte kiválóan tiszteletreméltó és minden bajai mellett, melyek ideális szépségét megzavarják, nemes szív részére valóban a legszerencsésebb életpályák egyike : ez volt egyszer önválasztott életczélom, bár csak engedtek volna folyvást feléje haladnom." Becsüljük meg hivatalun­kat, hogy becsültessünk ! A struczról mesélik, hogy üldözőitől aként vél meg­szabadulni, hogy a homokba rejti fejét; társadalmi nagy mozgalmaink elől a golyhó madár módjára nekünk elbúj­nunk nem lehet, nem szabad, nem tanácsos. Mert ha az uralkodó eszmék, melyek az emberiség tömegeit hullámzás­ban tartják, a mi közreműködésünk nélkül oldatnak meg, kárunkra lesz. Miért lennénk az ötödik kerék a társa­dalom szekerében? A magyar társadalom a létfenntartás egész hevével s jogosultságával munkál azon, hogy az ország külömböző ajkú fiai, ha már nyelvben nem lehetnek még egyek, legyenek legalább azok érzelemben, a magyar haza iránti hűségben s törhetetlen ragaszkodásban. Az iskola minden szépnek, jónak, nemesnek meleg ágya, vete­ményes kertje; legyünk benne gondos kertészei a hazafiúi érzelmeknek is. Legszentebb kötelességünket teljesítsük akkor s rójuk le köteles hálánkat azon kedves föld iránt, mely bennünket szült, ápolt és nevelt, s mely egykor ham­vainkra áldóan fog borulni. Egy jogász tekintély mondta egyszer, hogy ne csak jogászok legyünk, de magyarok is; ez tanítói nyelven annyit tesz, hogy ne csak tanítók legyünk, de magyarok is ! Legyünk egymás iránt őszinték s mondjuk meg szembe egymásnak s fogadjuk el egymástól az igazságos szót; ne azért, hogy azután duzzogjunk, hanem azért, hogy ma­gunkba szálljunk. Sok bennünk az irigység s a veszeke­désre, viszálkodásra, széthúzásra való hajlam. Sok tekin­tetben olyanok vagyunk, mint a komédiás népség : bántjuk, rágjuk, kisebbítjük egymást; ha egyikünkre, vagy mási­kunkra jobban talál sütni az Isten napja, inkább mosolyog a szerencse, fekete-sárga irigységgel áskálódunk ellenök s még a keresztvizet is levennénk róluk, ha lehetne. Szaba­duljunk a nemtelen indulatoktól; nem illenek azok hozzánk, hozzánk, kik a türelmességet, békét, szeretetet tartozunk szóval és tettel hirdetni. Én azt hiszem, hogy annak, hogy nem folynak jobban dolgaink, egymás iránt viseltető szere­tetlenségünk is az oka. Kövessük Krisztust, a szeretet legtökéletesebb mintaképét, ki azt mondta a tizenkettőnek : arról ismerik meg, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek. Nyujtsunk egymásnak testvéri jobbot az iskolai év kezdetén, mi kik ugyanazon egy ügynek vagyunk szolgái s ezen érzelem legyen bennünk állandó, legyen bennünk örök. És mint mindennek a nap alatt, a mi iskolai évünk­nek is vége lesz; ennek is, meg a többinek is. Elkövet­kezik majd a nagy vizsga ; a tanítványok vizsgája, meg a mesteré. Néhányat, sokat még itt mutatunk be, az utolsót a legnagyobbat az örökbíró előtt. Szívszorongással nézünk azok elé s ennek eléje. Váljon sikerülnek-e? . . . Sikerül­nek hát, ha mindegyiket becsületes munka előzi meg; ha nem a látszatnak, de a valóságnak tanítunk; ha mind a fejnek, mind a szívnek egyenlő mértékkel mérünk; ha gyermekeink szellemi képességeinek egyenletes kifejtésén buzgunk, úgy, hogy necsak fél, necsak harmadrésznyi embert állítson elé nevelésünk, hanem bevégzett egészet, ki ne csak helyesen gondolkodni; hanem nemesen érezni s szaba­don akarni is tudjon. Ne kívánjunk magunknak jobbat, mint azt, hogy midőn a mindentudó, legíőbb tanfelügyelő itélő-széke előtt meg kell jelennünk, így hangozzék felénk az ítélő szózat: jól vagyon jó és hív szolgám! Németh Lajos. BELFÖLD. Res Croaticae. Tavai egy röpiratot bocsátottam közzé, mely kiválóan s tüzetesen a Horvát-Szlavon országok területén lakó hit­sorsosaink viszonyaival s ügyeivel foglalkozott. Tettem azt pedig azon oknál fogva, miszerint m. e. esper. közgyűlési abbeli határozatunknak, hogy a horvát-szlavon területen létező ág. hitv. evang. egyházaink külön esperességgé ala­kuljanak, nagyobb érvényt szerezzek s ad oculos demon­stráljam, hogy valamint híveink s egyházaink nagy száma úgy az ottani viszonyoknál fogva, ev. egyházunk jól fel­fogott érdekében időszerű s vajmi szükséges, hogy a mos­tani abnormis állapotok megszüntetve, ottani egyházaink szervezve, és saját egyházi hatóságaik által kormányozva legyenek. — Kifejtettem, hogy eme új esperesség, illetőleg superintendentia, szervi összeköttetésben lenne magyarhoni ág. hitv. ev. egyházunkkal. A kerületi gyűlés esperessé­giinknek ezen javaslatát sem időszerűnek sem indokoltnak nem tartván, azt elvetette azon kijelentéssel, hogy a bács­szerémi esperesség a jelenlegi viszonyokkal és felmerülő nehézségekkel szemben az egyház autonom jogait érvénye­síteni igyekezzék. — A tavali egyetemes gyűlés ezen ki­váló kérdéssel ugyan nem foglalkozott, — mindazonáltal ő méltósága báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő úr évi jelentésében ezen ügyről is megemlékezvén, kijelenteni mél­tóztatott, miszerint egyrészről bármily rokonszenvvel kisér­jük horvát-szlavonországi hitfeleink törekvéseit, az 1868 : XXX. t. cz. által elénkbe szabott korlátot teljes mérték­ben tiszteletben kell tartani, de nem kevésbé ügyelni kell arra is, hogy azon gyülekezetek, melyek az 1791 : XXVI. törvényczikk alapján, habár Szlavóniában feküsznek, egyhá­zunk tagjai ezen törvény kapcsolatból ki ne szakíttassa­nak, sőt, hogy ezen törvényes kapcsolatban s abból folyó jogainknak zavartalan élvezetében megtartassanak. Ezen felemlített határozatok s enuntiatiók következtében a fenti országok területén létező híveink s egyházaink ügye és

Next

/
Thumbnails
Contents