Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Dunáninneni ker. gyűlést megnyitó beszéd (Dohnányi L.)

Harmadik évfolyam. 36. szám. Pozsony, 1885. évi szeptember 5. E VANGELIKUS EGYHÁZ I BJ0 15111 Előfizetési ár : Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 , 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VLEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- 3 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : A dunáninneni ker. gyámintézet közgyűlését megnyitó beszéd. (Dohnányi Lajos). — Esperességi gyűlést megnyitó beszéd. (Zsilinszky Mihály.) Irodalom. — Belföld. Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. 1 A dunáninneni ker. gyámintézet közgyűlését megnyitó beszéd. Főtisztelendő és tekintetes kerületi gyámintézeti közgyűlés! Szivem mélyéből üdvözlöm a kerületi gyámintézet egyházi és világi érrtamrlús tagjait és a gyűlést megnyitom. A jegyzőkönyv vezetésére tisztelendő Frey tag Victor urat kérem fel! De mielőtt a napirendre tartozó ügyek tárgyalása s elintézéséhez fognánk, bátor leszek : gyámintézetünk huszonötödik évfordulója alkalmából, — egy kis visszapillantást vetni a múltba, — s érintve a jelent, jelezni a jövő irányát. A történelem tanuja annak, hogy minden nagy eszme áldozatokkal járt s csak az ellentétes akadályok eltávolítása, a tornyosult nehézségek kikiizdése után lassankint haladva, tudott érvényesülni. így maga az emberiség legmagasztosabb kincse, — a megváltás nagy eszméje is — Idvezitőnknek, — az Istenembernek kiszenvedésében lelte sarkkövét. S habár isteni eredeténél fogva csodákat végzett, s csodákra nyújtott alkalmat, — mennyi keserves uton kellett haladnia, — mennyi nyers erővel megküzdenie, — mennyivel küzd most is szakadatlanul — s mind ennek daczára hosszú 19. évszázadon át sem volt képes az emberiség összes rétegeit meghódítani. — még mai napság is a világ összlakóinak nagyobb része — hitetlenekből áll. így, — a midőn a keresztyén közegyház annyira eltávozott volt az eredeti, apostoli egyháztól, hogy benne maga alapitója sem ismerhette volna föl többé a maga egyházát, és az eislebeni nagy hős Luther Márton felismerte, hangoztatta, és a wormsi egyetemes egyházi közgyűlésen be is bizonyította a reformátió elkerüihetlen szükségét, — ezen reformátori eszme is, csak akkor kezdett érvényesülni — a midőn vértanúi neveivel telve voltak a történelem évlapjai. — S daczára annak, hogy a reformátió üdvös visszhatása az egész keresztyén világra elvitázhatlan, — habár sok visszaélésnek eltávolítását eredményezte a túl oldalon is, — mennyire vagyunk még mindég — majdnem 500 év leforgása után azon állapottól : hogy a közegyházban mindenek helyesen és a maga rendjén eszközöltessenek, hogy az Isten igéjének egyenlő terjesztői lehessünk mindnyájan— az egy igaz szeretetben, minden önérdek, ámítás s utógondolat nélkül ? ! Hazai gyámintézetünk eszméje — igaz, nem ér fel — ama világhódító eszmék egyikével sem. De tekintve forrását, keletkezését, fejlődését és czélját, félreismerhetlen a rokonság, az együvé tartozás, van tehát hasonlatosság is közöttük. Egyházi gyámintézetünk keletkezésének eszméje oly időbe esik, a midőn szeretett magyar hazánkban is a gondolatok szabad szárnyalata és a szabad sajtó, — csak névleg ismert tényezők valának. — A censura monopolizálta tényleg a gondolatok menetét, — és ha lehetett is itt-ott szabadabb szót hallani, annak továbbterjesztése csak annyiban volt lehetséges, a mennyiben ezt a censor korlátlan akarata gyakran — igenis korlátolt conceptiója engedé. Később, az alkotmányszünet idején, még kedvezőtlenebb volt a helyzet, mert a centralizatió rideg sorompóinak, annál alkalmatlanabb volt minden nagyobb mozgalom, minden tekintélyes jelenség. Valóban csak a gondviselés kegyteljes intézkedésének tekinthető, hogy hazánk kormányzata végre oly férfi kezeire bízatott, a ki önmaga protestáns lévén 0 Felsége bizalmának élvezetében, — megtudta nyugtatni legkegyelmesebb Urunk királyunk atyáskodó szivét, — mindég hű evangyélmi alattvalóinak nemes törekvése iránt; úgy hogy a nagy eszme ápolói szabadabb tért nyervén, az 1860. évi egyetemes egyházi közgyűlésen a gyámintézetnek életbeléptetését elhatározhatták, — s ebbeli határozatuk testté vállhatott. Dunáninneni egyházkerületünkben a nagy szeretet mű, sokkal nehezebben tudott tért foglalni, mint a haza más részein.