Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Baldácsy alap (Farkas Géza)

•271 ép úgy bizonyos, hogy csak tetszelgés vagy alakoskodás állítani, hogy az anyagiaknak szükségessége egyházunkban — nem létezik. Volt idő, midőn a maroknyi protestáns népesség e hazában diadalmaskodott a nagy tömegeket számláló róm. kath. egyház felett,— ez idők méltán a multakhoz számláihatók. Volt ugyanis, a protestánsok kezében egy éles fegyver, mely nekik az erkölcsi diadalt biztosította — e fegyver a felvilágosodás, a miveltség s a vallás volt. De a mióta az ellen felismerte a fegyver fontosságát — s megtanulta annak saját czéljaira való használását — az óta a mérleg állása megingott. A jelek oda mutatnak, hogy le fogunk győzetni, annyival inkább, mert az ellen oly eszközöket is alkalmaz, melyek a mai korban minden ékesszólásnál szebben beszélnek; de melyeknek jelentőségét nálunk sokan felismerni nem akarják, sokan meg épen tagadják. Más idők voltak azok, midőn egy egyszerű halászból lett apostol egy saruban s egy szövött palástban bejárhatta a világot, csodákat hirdetve és mivelve, s mások az idők most, midőn az állam nem átall leghűbb érdektársára a prot. egyházakra oly nyíigöt rakni, mely már-már kezd elviselhetetlenné válni. S ismét más idők voltak azok, midőn egy Erasmus vagy Luther nyilatkozatát a fél világ izgatott kíváncsisággal várta, azon csüggött, érte lelkesedett s benne egyedüli élvezetét találta, s mások az idők most, midőn országos kiállítások, vasút-építések s tőzsdei árfolyamok képezik az általános érdeklődés tárgyát. A római egyház e tekintetben tisztán látja a helyzetet; tudja, mi a tenni valója, s mérhetetlen előnyben van hozzánk véve. A gazdag jövedelmek, a melyekkel sok helyt az alpapság is rendelkezik, kiszámíthatatlan mérvben könnyítik, sőt biztosítják munkájokat; ezek a góczpontok, melyekben összpontosítva tartják a társadalom ezer szálait, hogy azokat szükség esetén saját érdekükben mozgósítsák. S nem elég nálok a vagyon birása. A r. kath. főpapság önmagát fölülmúló lázas versenyt fejt ki áldozatok tételében. A kiknek mérhetetlen alapjaik vannak, — új és i\j alapítványokat tesznek a r. kath. nevelés oltárára. Istennek hála azonban nálunk sem halt ki egészen a kor helyes felfogása iránti finomabb érzék. Egy Zsedényi, Jóni, Reischel nevei eltörülhetetlen nyomokat hagynak ev. egyházunk történetének lapjain. S mi több, az Úr — egyházunk kebelén kivíil gondoskodott eszközökről, melyek által szentegyháza érdekeit anyagi tekintetben is emelni akarta. Az isteni gondviselésnek hatalmas ily eszközévé vált b. emlékű Baldácsy Antal báró. Ez az alapítvány páratlan a maga nemében, melynek még az a nyomós erkölcsi oldala is van, hogy a hazai három prot. felekezet közt érintkezési pontul szolgálván a nagyon óhajtandó egység lánczának egyik erős szemét képezi. Igaz ugyan, hogy e körülmény a kezelést megnehezíti, de ha az a kezelés lelkiismeretes, e tekintetben nincsen mit aggódnunk. A minthogy e tekintetben — az eddigiekből ítélve — panaszra okunk nem lehet, s hiszszük, hogy a gondviselés a jövőben is oly férfiakat fog ez ügy élére állítani, kikb en a solid kezelésnek minden biztositéka meglesz. Az alapítványi bizottság közgyűlésének kiváltképen azon bölcs tapintatu határozatát kell kiemelnünk, melynek szükségét lapunkban több izben hangoztattuk: ugyanis tekintettel arra, miszerint az egyházaknak az alapból folyóvá leendő támogatásra igen nagy szükségük van, egy régibb közgyűlés azon határozatát, mely szerint csak az összes adósság törlesztése után tétessék a segély folyóvá, oda változtatta, hogy a még 1885. év végével felmaradó tőkehátralék osztassék fel 10 évre, s a tiszta jövedelem, az esedékes törlesztés kivételével, már 1886-ban folyósíttassék. — Bis dat, qui cito dat. Az elismerés azonban, melyet az igazgatóság sok tekintetben correct eljárásának adózunk, nem fojthatja el azon észrevételeinket, melyeket ez alkalomból bizalmasan elmondani kötelességünknek tartunk. Ismételjük ez úttal is, hogy szükséges az ügyvitelnél a legszélesebbkörű nyilvánosság. Az alapkezelő bizottság üléseiről vannak nyomtatott jegyzőkönyvek, de ezek az egyes egyházakhoz nem küldetnek szét, sem pedig lapokutján a közönség az ügyek állásának ismeretéhez nem juthat. Innen van aztán, hogy meseszerű hirek szivárognak a közönség közé, melyek hiábavaló s az alap kezelői jó nevének ártó keserűségekre szolgáltatnak okot. Csak a kerületek érdekében vélünk cselekedni továbbá, ha a kezelő alapítványi bizottságot kissé nagyobb takarékosságra hívjuk fel. Hírlett, hogy az igazgatóság pazar az ügyész díjazásában. Az ellőttünk fekvő utolsó közgyűlési jegyzőkönyvből ez nem látszik, de kétségtelen, hogy bőkezű. Pedig ennek sem szüksége, sem indoka nem forog fenn. Nyerje el a becsületes munka illő és méltányos díját, de bőkezűnek a kezelő bízottságnak a kerületek rovására lennie nem szabad! Annak például, hogy az ügyész évi fizetése 2500 frtra van szabva, azonkívül uti költség felszámítás szerint s még ezenfelül utazásnál 10 frt napi díj, csak akkor lenne értelme, ha az ügyészi teendők az ügyész teljes idejét igénybe vennék, s rendes fizetés mellett — a költségek felszámításával a felül fizetésül szabott összeg akkor is elmaradhatna, — illetve megtakarítva lehetne. Annak meg például, hogy a jegyzőnek 600 frt évi fizetés állapíttatik meg akkor, midőn az esetleg a székhelyen lakik s munkája legfeliebb két napra terjed, alig van indokolt értelme. Az meg épenséggel nem találhat helyeslésre, hogy ugyancsak a jegyzőnek, a kinek a közgyűlés saját előterjesztése folytán előbbi hét évre összesen 100 frt irodai átalányt szavaz meg, ugyanaz a közgyűlés ugyanannak a jegyzőnek irodai átalányul az évi 600 frton felül évi 100 frt irodai átalányt utalványoz. A jelenleg működő ügyész és jegyző uraknak lehetnek érdemeik az alapítvány körül, melyeket a közgyűlés ily módon kíván jutalmazni, ők hadd élvezzék is a jól érdemelt jutalmat; de személy változás esetére az ügyek rendbeszedtével a teendők okvetlen apadni fognak s meggyőződésünk, hogy a közgyűlés helyes tapintata elfogja találni a kellő arányt a teljesített munka és annak díja között. Szerintünk legalább — lelkiismereti dolog kitűzött rendeltetésétől — indok nélkül egy fillért is elvonni. ^ ^ Farhas G-ejza.