Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Utolsó napok szentjeinek egyháza

•267 maztatnak, — a mint azon hivatalnokok az eredeti egyházban is tényleg voltak. Az utolsó napok szentjeinek egyháza az egyedüli egyház, mely ezen tökéletes mintának megfelel, és azért az egyedüli, mely által az emberek Isten országában üdvözülhetnek. „A ki nem megyen bé az ajtón, hanem máshonnan, az tolvaj és gyilkos." Jézus mondta : (Ján. V., 39) „Kutassatok az írásban, mert hiszitek, hogy az örök életet bírjátok benne." Azért kérjük az igazság összes barátait a következő iráshelyeket megvizsgálni : Hit — Zsid XI., 6 és 1; Mark. XVI., 16; Jak. II., 14-26; 1. János III., 23. Bűnbánat — Luk.XIIL, 3-5; Hezekiel XVIII., 30; Act. XVII., 30; Marc. VI., 12. Keresztelés alámerités által — Máté III.; Mark. XVI., 15—16, Act. II., 37—41; VIII., 38-39; XXII., 16; Ján. III., 5 és 23; 1. Pet. III., 21; Rom. VI., 3. A szent szellem: A mint közöltetik etc. Act. VIII., 17; XIX; Mat. III., 11; 1. Tim. IV., 14; 2. Tim. 1, 6; Act. II., 3—4 és 17; 1. Kor. XII. Hivatalnokok - Efez. III., 5; II., 20; IV., 11—13; Luk. VI., 13. Tekintély (Autorität) — Rom.X., 14—15; Ján. XIII., 20; XVII., 18; Zsid. V., 4; 2. Moz. IV., 15; 1. Sam. XIV., 8; 2. Chronika XXVI., 16; Act. XIII., 2; Ján. XV., 16; VII., 17; Máté. XVIII., 18.; Gai. I., 8. Ezennel tanuskodunk az egész világ előtt, hogy a Jézus Krisztus evangyélioma a mint fennt magyarázva vagyon, megint a földön van, összes eredeti áldásaival, kiváltságaival erőivel és papságaival (Priesterthümern) és hogy Smith József prófétán végbement közvetlen kijelentés folytán, János prophetiájának teljesüléseként, ismét helyreállítatott. Lásd Apokalypsis XIV., 6—7 „Es láttam egy angyalt repülni a mennyen keresztül, annak volt egy örök Evangyéliom hirdetendő mindazoknak, kik a földön ülnek és laknak, és minden pogányoknak, nemzetségeknek, nyelveknek és népeknek, és szólott nagy hangon : Féljétek Istent és a becsületet néki adjátok — mert az ő Ítéletének ideje eljött." * ^ * Ámbár ezen programm elolvasása után már „mindenre" lehettem elkészülve, mégis mondhatom : a hallott dolgok felülmúlták és túlszárnyalták legmerészebb várakozásaimat. — A terem zsúfolásig megtelt kíváncsiakkal. — Emelkedett helyen ült az egyház két elöljárója, közvetlen szomszédságukban a rendőri tiszt (ki olyan rendkívüli istentiszteleten sohasem hiányzik). — Adott jelre a hívek közül mintegy 92-en állva énekelni kezdtek. Az ének, ámbár kicsit hosszas volt, meglehetős jó benyomást tett és dallama nagyban hasonlított a „Sah ein Knab' ein Röslein stehn" ismert dallamhoz. Négyhangon énekeltek és a bassust az előljáró maga vitte. — Az ének után az előljáró (mellékesen legyen említve fejér nadrágban és mellényben az évadnak megfelelően jelent meg) kitárt karokkal egy úgylátszik állandó imát mondott, melynek főkérelme az volt, hogy az Isten világítsa meg a jelenvalók elméit, hogy beláthassák miszerint az ő hitök az egyedül igaz hit stb. — Az imát követő ének után következett a beszéd. A szónok mindenek előtt megköszönte szíves megjelenésünket, és meghívását azzal indokolta, hogy ő tudja, hogy a rosz újságok által egyházuk tanai elferdítettek, azért az igazság összes barátai előtt kívánja egyházának tanait feltárni, hogy mindenki személyesen meggyőződhessék és Ítélhessen, váljon csakugyan oly borzasztók-e azok a tanok, minőknek gyakran állíttatnak. — Azután tisztázta, hogy miért nevezik magukat az utolsó napok szentjeinek : Mindenki előtt ismeretes, hogy Pál apostol a „szentek" elnevezéssel az igaz híveket szokta volt megjelölni, — mivel az ő egyházuk Krisztust és az apostolokat mindenben követi, felvette azt a nevet; mivel pedig erős meggyőződésök, hogy a világ vége e napokban fog bekövetkezni — azért nevezik magukat az utolsó napok szentjeinek. Áttért azután a hit fogalmára és itt rögtön az Istenben veló hitet tisztázta. — Kimutatta ugyanis, hogy a mostani keresztyén felekezetek lépten-nyomon ellenkezésbe jönnek önmagukkal. Állítják ők, hogy az Isten szellem, azt is, hogy személy, — de a személyiséget nagyon is elejtik, és az ember sohasem tudja, minőnek képzelje az Istent; testtel birónak-e vagy testnélkülinek? — Hozzáfogott már most annak bizonyításához, hogy Isten testtel azaz csontokkal és hússal bír, mint mi emberek. — „Kedves barátaim" — úgy szólott — „azt olvassuk a paradicsomi elbeszélésben, hogy az első bűn után észrevevék Adám és Éva meztelenségüket, és hogy az Isten nekik ruhát készített juhbőrből. No én már most nem képzelhetem, mikép volna képes egy szellem ruhát készíteni? — Továbbá olvassuk, hogy az Isten eljött Jákobhoz, és Jákob küzdött vele — az szintén képzelhetlen, hogy ha nem veszszük fel, hogy Isten csakugynn bír csonttal és hússal, mint az ember. — De hiszen olvassuk, hogy Isten eljött Ábrahám házához, és Ábrahám ott marasztalja, lábait megmossa és lakomát rendez számára, — pedig hát bizony egy szellemnek lábait bajosan moshatta volna. — S úgy lehetne még számtalan más helyeket felhozni a mellett, hogy Isten csakugyan bír testtel. — Kérdés már most, minőnek képzeljük Istent? Minő alakja van? Krisztus urunk azt mondja: „aki engemet lát, az látja az Istent" — világos tehát, hogy Isten testre nézve is egészen egy, a Krisztussal." Messzire vinne, hogyha tovább is lépten-nyomon követném az érdekes beszédet, azért csak még egyes bökkenőbb helyeket legyen szabad felhoznom : — „Krisztus csodái sokak által kétségbe vonatnak, mink hiszszük azokat, csakhogy bennök semmi természetfeletti dolgot nem látunk, hanem azokat a „Papság" közvetítéséből magyarázzuk. (Hogy mikép értse azt valaki, azt már nem mondta.) — A Krisztust szivünkben nem bírhatjuk személyileg — az csak olyan phrazis; majd ha visszajön, akkor fogjuk látni és bírni. A keresztelés csak felnőtteknél engedhető meg; a gyermekkeresztelés absurdum, mert a kis gyermek még egész ártatlan, annak nem kell újjászületnie. Azt a papok magok is bevallják, hogy mégis keresztelnek gyermekeket és lelkiismeretek ellen cselekszenek, az onnan származik, mivel elvesztenék hivatalukat, azt pedig nem akarják „reszkírozni", mivel a „kenyér édes." — De egynémelyek olyanokat is mondanak a keresztségről, hogy benne a keresztyén Krisztussal eltemettetik; — kérdem a tisztelt jelenvalókat, emlékeznek-e azon eltemetésre?" S midőn úgy már egyszer neki ment volt a papok „alávalóságának", tovább is itt időzött, mint kedvencz-