Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Temes-Butyin

•259 7 óráig tartott, a mikor a jól végzett munka után, megelégedve oszlottak szét az egyház megbízottjai. B. E. Orsovának július-hó 26-án nagy ünnepe volt, újonnan épített templomszentelési napja volt ez, mely ünnepély ő nagys. dr. Szeberényi Gusztáv püspök úr jelenléte által értékessé, felejthetlenné vált. Nagys. s fó'tiszt. dr. Szeberényi Gusztáv úr már pénteken este Bujkovszky Gusztáv alesperes és Bothár E. lelkész urak kíséretében Lúgoson át, hol az egyházat is megtekintette, — érkezett Orsovára. — Már Herkules fürdó' állomásán, az egyház érdemdús felügyelője Balázs által fogadtatott s Orsovára érkezve politikai hatóság, egyházi, községi elöljáróság által a legszivélyesebben üdvözöltetett. Ezen kicsi sereg már évek óta arra törekedett, hogy a haza e végső pontján az Úr evangyéliomának szent helyet készítsen, míg végre fáradozásuk, önfeláldozásuk és a hitfelek szeretete folytán sikerrel koronáztatott, miután 1884- és 1885-ki évvel a templomot és a paplakot felépítették és február-hó 26-án a szolgálatnak átadták. Ez nap reggelén lelkészek tisztelegvén ő Nagyságánál Y

29-kor, vele együtt a paplakra vonultak, a hol az egyháztagok összegyülekezve ő Nagyságára vártak. — Kilencz órakor ő Nagysága vezetése mellett a templom kapuja felé vonultunk, a honnan, miután a már toronyban lévő harang ő Nagysága által felszenteltetett, a szokásos kulcs-átadás és átvétel mellett a templom ajtaja harangés harmonium-szó mellett megnyittatott s a kicsi sereg ő Nagysága vezetése mellett bevonult a templomba. „Jövel szentlélek" fennállóra elénekeltetvén, reá a mi diadalmas énekünk „Ein' feste Burg ist unser Gott" elhangzott, melyre ő Nagysága magyar-német nyelvű lélek-emelő és épületes s hazafias szellemű beszédben avatja fel az új templomot, hogy legyen az a hitnek, a hitfelek hazafiúi szeretetének erős vára és oltalma. Tiszt. Schwalm György pancsovai lelkész ,.Was dünkt euch von Christo" alapján mondott minden tekintetben jeles beszédet, melyben kegyeletteljesen emlékezett meg az egyház első Inspectoráról. néhai Brandt Károlyról, Neuwirth elaggott, de hitbuzgó generálisról, Balázs Pál jelen felügyelőjéről, kik mindannyian karöltve, erőt feszítve dolgoztak e művön. Erre következett a püspök imája a gyülekezetért, községért, hazáért és a királyért, mely után megáldva a híveket, az ünnepély befejeztetett. Van tehát Orsovának is ev. temploma és igen díszes, meglepő. — Ujabb tanúbizonysága ez annak, mit tehet az áldozatkész hitbuzgalom és szeretet, az erős akarat és az Istenbeni bizalom. — Vajha soha se hiányoznék a templom dísze, t. i. istenigéjét szomjúhozó áhítatos szivek! Végül legyen szabad kiemelnem, hogy a felszentelési ünnepélynél Orsova községében uralkodó egyetértés, testvériség gyümölcsét láttuk, mert ott volt a r. k. és g. k. lelkész, ott a politikai hatóság képviselője a szolgabíró díszruhában, ott a kir. járásbiró s általán Orsován tartózkodó és állomásozó magy. kir. hivatal. Adja a jó Isten, hogy e templom is a szivek nemesítését eszközölve, mind e földi magyar királyság, kedves hazánk javát czélozza, de mindenek felett a Jézus Krisztus királyságának alapjáúl legyen. A somorjaí egyház július 26-kán ülte meg temploma felszentelésének századik évfordulóját. A szentbeszédben Ritter Károly lelkészesperes ezen „ecclesia pressa" viszontagságos templomtörténetét is előadta. 1652-ig az ev. hivek az akkori városi parochiális templomot használták, akkor Pálffy Pál nádor parancsára, kénytelenek voltak azt átadni a r. katholikusoknak, és 1200 forinton megvevén az úgynevezett „német házat" annak helyén templomot építettek. Ezt 1672-ben Pálffy Miklós vétette el tőlök Spáczay nevű várnagya által. Megint az övék lett Tököli Imre és II. Rákóczy Ferencz, és még 1706-ban mondta el Károlyi István ugyanazon szent helyen Rákóczy egyik híve, Wittnyédy Zsigmond, mosonmegyei alispán felett a gyászbeszédet ez alapigéből : vigyázzatok, mert nem tudjatok sem a napját, sem az óráját, melyen az embernek fia eljő. 1709-ik évi deczember 7-ikén Heiszter tábornok fegyveresei elfoglalták az evangelikus templomot és a lelkészt elűzték. Az Isten házából városi katonatiszti lakás lett, az iskolákból ólak. A császári szekerészek az evangelikus egyház harangját elvitték, és a r. katholikus templom tornyába felhúzták, 1 a hol most is van. Az evangelikus egyház 32 hold szántóföldje és 12 kaszás rétje akkor a város birtokába jutott. E telkeket II. József császár türelmi rendeletének kibocsátása után sem kapták az evangelikus hívek többé vissza, sőt a ,,német házat" is csak ügygyei bajjal, ámbár az uralkodó az első kihallgatásnál, melyet kiizdöttjeiknek adott, őket elég szépen azzal biztatta : legyetek béketűrők, többet fogtok kapni, mint a mennyit kértek. Két évnél tovább magánházban tartották istenitiszteletöket, végre 1784-ik évi július 22-ikén a régi helyen letették a templom alapkövét, és úgy serénykedtek a szent munkában, hogy 1785-ik évi július 31-ikén Torkos Mihály szuperintendens és modori lelkész azt, Palumbínj Jónás Sámuel és Mossóczy Institóris Mihály pozsonyi lelkészek segédkezése és prédikálása mellett felszenteltette. Az utóbb említett akkor méltán imádkozhatott így : hogy nem gerjedeznénk, nem fakadoznánk mostan a legédesebb és legörvendetesebb hálaadó dicséretekre, midőn immáron ezen szent házban, melyet te neked templomul építettünk fel, te neked ez mai napon felszentelünk és által adunk, találjuk magunkat ! Különben a százéves ünnepélyben, több katholikusokkal és reformátusokkal együtt, részt vett n. t. Somorja város polgármestere is, így I is kifejezést adván azon viszonynak, mely most a város és ! az evangelikus egyház közt fenáll. A temes-bllttyini ág. hitv. evang. egyház, temploma tatarozását, melyet múlt év őszén kezdett meg, legközelebb folytatni fogja. E czélra eddig 250 forintot költött ; ezután fölmerülő kiadása körülbelül szinte ily összegre menend. Eme költségekre a szükséges pénz nagyrészben külső segélyből gyűlt össze, a híveket csupán a fuvar- és napszámos-munkák teljesítése terhelvén. Az egyház az a dakozóknak — kiknek neveit alább közöljük — tapasztalt nagylelkűsége iránti méltánylását legszebben tanúsította azzal, hogy a legutóbbi időben nem késett saját részéről más téren nemes áldozatot hozni; a lelkész- és tanítólakhoz ugyanis új melléképületet készíttetett, mely czélra a hivek ájtal szokottan sorrendben elvállalt közmunkán kivíil — 300 forintig adóztatta meg magát. — A templom tatarozására ő Felsége magánpénztárából legkegyelmesebben kétszáz forintot engedélyezett. Ezenkívül segélyben részesí-