Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Meteorológiai észrevételek a „vihar előtt” megszólalt hangokra (ifj. Jeszenszky K.)

•248 is tehetett, mert ezen ügy a gyülekezetek auto­nom jogköréhez tartozik. Ennek folytatásakép az esperes­ségnek egy másik tekintélyes tagja szintén egy hirlapi czikkben a közigazgatási bizottságnak beavatkozását ezen ügybe, a protestáns autonomia ellen intézett merész támadásnak jelenté ki, — de egyúttal a megjelent hivata­los dementirozást azzal egészíté ki, hogy az esperesség — nem ugyan a jelenben, de néhány évvel előbb a csor­vásiak istentiszteleti nyelvére nézve akként intézke­dett, hogv az ott levő tót származású híveknek a tót­nyelvű urvacsorai liturgiát és lelkészi szolgálatot meg­engedé. Mind ezt nem én vittem a világ piaczára— amint tiszttársam állítja rólam — hanem ott találtam azt a közvéleményt tápláló lapok hasábjain. Ilyen előzmények után a Pesti Hirlap mult évi november 19-ki számában egy megyebizottsági tag azon véleményét merészkedett nyilvánítani, hogy miután ezen magában véve jelentéktelen, de elvi szempontból mégis figyelmet érdemlő concret eset­tel egy oly egyházjogi kérdés van felvetve, melynek a magyar nemzeti közmivel ő dés érdekei alap­ján való tisztázása felette kívánatos, — a közigazgatási bizottságnak a püspöki hivatalhoz intézett megkeresésére — nem ugyan egyházi törvénykönyvünk paragraphusai alap­ján, hanem a felmerült helyzetből folyólag — „indokolt­nak tekinthető". — Merthogy azon egyházjogi kérdés iránt : kit illessen az intézkedési jog tiszta magyar helyeken idegen nyelvű istentiszte­leti cselekménynek meghonosítása tekinteté­ben, — v agy viszont? az esperességet-e? vagy a gyülekezeteket? s ki viselje a felelőségét ez irányban? a hazafias közvélemény s annak organumai közönyösnek nem lehetnek, — azt tiszttársam indokolja a legmeggyőzőbben, midőn állítja, hogy vannak pásztorok, „kik nem legeltetik rendesen a nyájat", „kik­nek reggeli és esteli imájukat a Národnie Nö­vi n y czikkei képezik," — s vannak gyülekezetek, melyek „vasvillával üdvözlik a magyar szót." Ezen, tiszttársam által constatált állapotokkal szemben, hogy minő hittagadást és istentelenséget követhetett el az a megyebizottsági tag, a ki — ev. lelkész létére — egy a megye előtt és hirlapilag tárgyalt ügyhöz hozzá­szólani és azon véleményét nyilvánítani merészkedett, hogy a közigazgatási bizottság eljárását nem tekinti a pro­testáns autonomia ellen intézett merész táma­dásnak : azt én belátni nem vagyok képes. Hanem persze tiszttársamnak szüksége volt egy oly országvilágra szóló botrányra, melyre mint tanú hivat­kozhassék annak daczára, hogy az soha sehol sem történt meg. Mert én a fentebbiek nyomán a tiszttársam által ter­jesztett azon „borzasztó hír"-t, mely szerint „egy fiatal békésmegyei lelkész egyházi elöljáróit országvilág előtt meghurczolta s hazafiságu­kat gyanúsította volna, — rémlátománynál egyéb­nek nem tekinthetem, melynek psychologiai alapjául, tiszt­társamnak a légköri elemek harczaival való ijesztgetés és fenyegetés felől alkotott helytelen képzetei tekint­hetők. Krisztusi szeretetének azon ujabb nyilatkozatát pedig, mely szerint hazaszeretetemet a jerikói úton felebarátjukat orvul megtámadó latrok és a magyar gályarabokat „csontig kínzó" hóhérokkal hozta analó­giába, — megbocsátom neki, mint olyannak, a ki az Isten fiának, a farizeusokkal, mint igaz hazafiak­kal való összehasonlítása által a poláris ellentétek t e r­tiumát nem fedezte ugyan fel, — de ezen exegetikai mutatványával igen jellemzőleg igazolta azt, hogy errare humánum est. Elméjének ezen tévedését annyival ke­vésbé róhatom fel neki bűnéűl, mert hisz ő maga mondja magáról, hogy „nem akar lenni mágnes", minél fogva szivével, jellemével, összes gondolkozása és cselekvésével egy bizonyos határozott irányhoz volna kötve, — hanem csak amolyan igénytelen, szerény vas kiván maradni, — melyet tudvalevőleg tetszésünk szerint állíthatunk, mely ha felmelegszik, ütéseket provokál s azok alatt puhúl, nyúlik és lapúl, — ha meg az idők viharos járásának té­tetik ki, — megrozsdásodik.— Mind erről a vas nem tehet, — az az ő természete. Azt sem kívánom neki rosz néven venni, hogy a z „igaz hazafiság "-ról még mindig oly magas dithyram­bokban és általános szólamokban beszél, melyekben haza­fiak és nem hazafiak a maguk nótájára ismerhetnek, ízlés dolga. De hogy a bányakerületi főpásztor­nak oly reális és félre nem magyarázható szavait, melyek által a lelkészek cselekvési iránya hazafiság tekin­tetében a magyarság pólusa felé tereltetett, — semmibe sem veszi, sőt azokat ezen „kenetteljes" czitatummal véli elüthetni: „Krisztus urunk is azt mondja, hogy a ki őt akarja követni, annak el kell hagyni apját, anyját, testvérét": azaz mindenek fölé helyezni Isten országát": ez oly sebeire mutat egy, a czynizmus- és a szentírási mondatok mesteri idé­zésében jeleskedő farizeizmus által félholtra vert és „csontig kínzott" léleknek, melyekre szamar itánu sí irgalomérzet nélkül tekinteni nem lehet. Nem lehet czélom, hogy tiszttársamat szándékáról, melynél fogva Hunnia ege alatt valamely fergeteges idő­járást inaugurálni készül, — lebeszéljem. Azt azonban bátor vagyok megjegyezni, hogy a ki a saját krétájával feljegyzett rovásra nem akar visszaemlékezni, mikor — ..zug"-ba szoríttatván — a bor árát kérik, az viharos jeleneteket idézhet ugyan elő tiz kulacsos alakjával, de fergeteget támasztani nem fog senki szivében. A két szék közt való maradástól, — egy cseppet sem féltem tiszttársamat. Hisz a múltkor is azt bizonyítottam, hogy két szék között maradásnak, ál­landó telepedésnek nincs helye. Sőt inkább az efféle hely­zetfoglalásnak természetes következménye szokott lenni a repülés, — egyenes irányban a föld czentruma felé. — Mind ezt az a gonosz két pólus okozza, melyek közül tiszttársam egy ik felé sem akar hajolni. Már pedig a kiben nincs meg az az elhatározási képesség, hogy szaba­don mozogván, minden egyes lépésével vagy a déli vagy az éjszaki pólus felé közeledjék, — arra nézve csak egy haladási irány létezhetik, az. melyet a minap földre ülésnek neveztem. Ezek után legyen szabad reménylenem, hogy tiszttár­sam minden idegenkedése daczára az ülve maradást magára és a közügyre nézve előnyösebbnek fogja találni, — semhogy vihart jelző leg ismételve szólásra fel­álljon. ifj m Jeszenszky Károly, ev. lelkész.

Next

/
Thumbnails
Contents