Evangélikus Egyház és Iskola 1885.
Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Meteorológiai észrevételek a „vihar előtt” megszólalt hangokra (ifj. Jeszenszky K.)
•248 is tehetett, mert ezen ügy a gyülekezetek autonom jogköréhez tartozik. Ennek folytatásakép az esperességnek egy másik tekintélyes tagja szintén egy hirlapi czikkben a közigazgatási bizottságnak beavatkozását ezen ügybe, a protestáns autonomia ellen intézett merész támadásnak jelenté ki, — de egyúttal a megjelent hivatalos dementirozást azzal egészíté ki, hogy az esperesség — nem ugyan a jelenben, de néhány évvel előbb a csorvásiak istentiszteleti nyelvére nézve akként intézkedett, hogv az ott levő tót származású híveknek a tótnyelvű urvacsorai liturgiát és lelkészi szolgálatot megengedé. Mind ezt nem én vittem a világ piaczára— amint tiszttársam állítja rólam — hanem ott találtam azt a közvéleményt tápláló lapok hasábjain. Ilyen előzmények után a Pesti Hirlap mult évi november 19-ki számában egy megyebizottsági tag azon véleményét merészkedett nyilvánítani, hogy miután ezen magában véve jelentéktelen, de elvi szempontból mégis figyelmet érdemlő concret esettel egy oly egyházjogi kérdés van felvetve, melynek a magyar nemzeti közmivel ő dés érdekei alapján való tisztázása felette kívánatos, — a közigazgatási bizottságnak a püspöki hivatalhoz intézett megkeresésére — nem ugyan egyházi törvénykönyvünk paragraphusai alapján, hanem a felmerült helyzetből folyólag — „indokoltnak tekinthető". — Merthogy azon egyházjogi kérdés iránt : kit illessen az intézkedési jog tiszta magyar helyeken idegen nyelvű istentiszteleti cselekménynek meghonosítása tekintetében, — v agy viszont? az esperességet-e? vagy a gyülekezeteket? s ki viselje a felelőségét ez irányban? a hazafias közvélemény s annak organumai közönyösnek nem lehetnek, — azt tiszttársam indokolja a legmeggyőzőbben, midőn állítja, hogy vannak pásztorok, „kik nem legeltetik rendesen a nyájat", „kiknek reggeli és esteli imájukat a Národnie Növi n y czikkei képezik," — s vannak gyülekezetek, melyek „vasvillával üdvözlik a magyar szót." Ezen, tiszttársam által constatált állapotokkal szemben, hogy minő hittagadást és istentelenséget követhetett el az a megyebizottsági tag, a ki — ev. lelkész létére — egy a megye előtt és hirlapilag tárgyalt ügyhöz hozzászólani és azon véleményét nyilvánítani merészkedett, hogy a közigazgatási bizottság eljárását nem tekinti a protestáns autonomia ellen intézett merész támadásnak : azt én belátni nem vagyok képes. Hanem persze tiszttársamnak szüksége volt egy oly országvilágra szóló botrányra, melyre mint tanú hivatkozhassék annak daczára, hogy az soha sehol sem történt meg. Mert én a fentebbiek nyomán a tiszttársam által terjesztett azon „borzasztó hír"-t, mely szerint „egy fiatal békésmegyei lelkész egyházi elöljáróit országvilág előtt meghurczolta s hazafiságukat gyanúsította volna, — rémlátománynál egyébnek nem tekinthetem, melynek psychologiai alapjául, tiszttársamnak a légköri elemek harczaival való ijesztgetés és fenyegetés felől alkotott helytelen képzetei tekinthetők. Krisztusi szeretetének azon ujabb nyilatkozatát pedig, mely szerint hazaszeretetemet a jerikói úton felebarátjukat orvul megtámadó latrok és a magyar gályarabokat „csontig kínzó" hóhérokkal hozta analógiába, — megbocsátom neki, mint olyannak, a ki az Isten fiának, a farizeusokkal, mint igaz hazafiakkal való összehasonlítása által a poláris ellentétek t e rtiumát nem fedezte ugyan fel, — de ezen exegetikai mutatványával igen jellemzőleg igazolta azt, hogy errare humánum est. Elméjének ezen tévedését annyival kevésbé róhatom fel neki bűnéűl, mert hisz ő maga mondja magáról, hogy „nem akar lenni mágnes", minél fogva szivével, jellemével, összes gondolkozása és cselekvésével egy bizonyos határozott irányhoz volna kötve, — hanem csak amolyan igénytelen, szerény vas kiván maradni, — melyet tudvalevőleg tetszésünk szerint állíthatunk, mely ha felmelegszik, ütéseket provokál s azok alatt puhúl, nyúlik és lapúl, — ha meg az idők viharos járásának tétetik ki, — megrozsdásodik.— Mind erről a vas nem tehet, — az az ő természete. Azt sem kívánom neki rosz néven venni, hogy a z „igaz hazafiság "-ról még mindig oly magas dithyrambokban és általános szólamokban beszél, melyekben hazafiak és nem hazafiak a maguk nótájára ismerhetnek, ízlés dolga. De hogy a bányakerületi főpásztornak oly reális és félre nem magyarázható szavait, melyek által a lelkészek cselekvési iránya hazafiság tekintetében a magyarság pólusa felé tereltetett, — semmibe sem veszi, sőt azokat ezen „kenetteljes" czitatummal véli elüthetni: „Krisztus urunk is azt mondja, hogy a ki őt akarja követni, annak el kell hagyni apját, anyját, testvérét": azaz mindenek fölé helyezni Isten országát": ez oly sebeire mutat egy, a czynizmus- és a szentírási mondatok mesteri idézésében jeleskedő farizeizmus által félholtra vert és „csontig kínzott" léleknek, melyekre szamar itánu sí irgalomérzet nélkül tekinteni nem lehet. Nem lehet czélom, hogy tiszttársamat szándékáról, melynél fogva Hunnia ege alatt valamely fergeteges időjárást inaugurálni készül, — lebeszéljem. Azt azonban bátor vagyok megjegyezni, hogy a ki a saját krétájával feljegyzett rovásra nem akar visszaemlékezni, mikor — ..zug"-ba szoríttatván — a bor árát kérik, az viharos jeleneteket idézhet ugyan elő tiz kulacsos alakjával, de fergeteget támasztani nem fog senki szivében. A két szék közt való maradástól, — egy cseppet sem féltem tiszttársamat. Hisz a múltkor is azt bizonyítottam, hogy két szék között maradásnak, állandó telepedésnek nincs helye. Sőt inkább az efféle helyzetfoglalásnak természetes következménye szokott lenni a repülés, — egyenes irányban a föld czentruma felé. — Mind ezt az a gonosz két pólus okozza, melyek közül tiszttársam egy ik felé sem akar hajolni. Már pedig a kiben nincs meg az az elhatározási képesség, hogy szabadon mozogván, minden egyes lépésével vagy a déli vagy az éjszaki pólus felé közeledjék, — arra nézve csak egy haladási irány létezhetik, az. melyet a minap földre ülésnek neveztem. Ezek után legyen szabad reménylenem, hogy tiszttársam minden idegenkedése daczára az ülve maradást magára és a közügyre nézve előnyösebbnek fogja találni, — semhogy vihart jelző leg ismételve szólásra felálljon. ifj m Jeszenszky Károly, ev. lelkész.