Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Ev. felsőbb leányiskolák ügye Dunántúl (Bancsa Antal)

Harmadik évfolyam. 27. szám. > Pozsony, 1885. évi július 4. EVANGELIKUS EGYHÁZ ISKOLA. Előfizetési ár : Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — n negyedévre 1 , ;o , Egy szám ára: 12 kr. o. é. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. &Í383& Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : T IR, S Z T^TÉ HXT S Z IK^" FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos pelit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : Evang. felsőbb leányiskola ügye a dunántúli evang. egyházkerületben. (Bancso Antal.) — Egyházi fizetések. (Fényes Lajos.) — Ivét szék között. (Ifj. Jeszenszky Károly.) — A papi előléptetés. (Farkas Gejza.) — A magyar gályarabok utódaihoz. (Temérdek Károly.) — Belföld — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Evang. felsőbb leányiskola ügye a dunántúli evang. egyházkerületben. A dnnántúli evang. egyházkerület közgyűlésén pár évvel ezelőtt indítvány tétetett evang. felsőbb leányiskolának felállítása iránt. — Ezen indítvány, mely véleményadás végett az egyházkerületi iskolai nagybizottmánynak adatott ki, a nagybizottmánynak folyó évi junius hó 24-én tartott rendes gyűlésén egy emlékirat kíséretében került tárgyalás alá. — A nagybizottmány, tekintve az egyházkerületnek anyagi erejét, az indítványt a jelenben nem találta ugyan megvalósíthatónak, de tekintve hogy ezen ügy, a magasabb nőnevelés ügye az egész magyarhoni evang. egyházra nézve közérdekű, némi szolgálatot vélt annak tehetni, ha amaz emlékiratnak általános indokoló részét az alábbiakban e lapok hasábjain is megismerteti. A ki a magyar prot. egyháznak történetét ismeri, — s avagy ki ne ismerné közülünk e küzdelmes, de ép oly dicső multat? — az őszinte örömmel üdvözli és teljes méltánylattal fogadja azon indítványt, mely egyházkerületünkben egy evang. felsőbb leányiskolának felállítása iránt tétetett. — A reformatiónak ugyanis és a prot. egyháznak már alapelvei, főleg úgynevezett anyagi alapelve magában foglalja általában a nevelés és oktatás fontosságának elismerését, mert hiszen ez alapelvből folyólag a prot. egyház szabad meggyőződéssel bíró, öntudatos, nagykorú keresztényeket kiván tagjaiul. A prot. egyháznak ezen jellemében rejlik az oka annak, hogy a prot. égy ház az iskolákat eleitől kezdve és mindenütt — a minek mondani szoktuk — az egyháznak veteményes kértéiként tekinti. A reformatiónak és a prot. egyháznak'ezen jelleme magyarázza meg azt a tiszteletre és hálára gerjesztő buzgóságot, melyet a mi magyar prot. egyházunk is alsóbb és felsőbb iskolák felállításában kifejtett s gazdag ajapítványok által azoknak jövendőjét is biztosítani törekedett. Az a tisztelet és hála azonban, melyet prot. őseinknek e buzgósága ébreszt fel bennünk, nem lehet csak merengő érzelem. Prot, őseinknek e tettei és áldozatkészsége mindmegannyi fényes pél1 dák, melyek a méltó utódokat azoknak követésére, hasonló szép tettekre ösztönzik. Ezért kell őszinte örömmel üdvözölnünk és teljes méltánylattal fogadnunk, bárhol és bárki által történjék is az, minden oly törekvést, mely a prot. nevelés és oktatás ügyének előbbre vitelét és felvirágoztatását czélozza, mert minden ily törekvésben prot. egyházunk a dicső ősök méltó utódjának mutatja magát. De nemcsak a múltra, — a jelenre nézve is teljes méltánylást érdemel amaz indítvány, mely a dunántúli egyházkerületben egy evang. felsőbb leányiskola felállítása iránt tétetett. Alig pár évvel ezelőtt, a magyar evang. egyháznak egy ritka szép és emelkedett hangulatu ünnepélyén, egyházi közéletünknek egyik jeles vezér-férfla igen szép és lelkes szavakban hívta fel a nőnevelésre a magyarhoni ev. egyházegyetem figyelmét. S az a közhelyeslés, mellyel e felhívó szózat fogadtatott, mutatja, hogy az az egyház-egyetem közös érzetének és meggyőződésének adott kifejezést. Váljon miben rejlik tehát annak oka, hogy a magyar evang. egyháznak a jelenben, közös elismerés szerint épen a nőnevelésre kell fordítania kiváló figyelmet és gondot? Ennek oka rejlik egyrészt a múltban, illetőleg a múltból örökségképen reánk maradt viszonyoknak természetében, másrészt pedig a jelenkornak szellemében és a prot. egyháznak ahhoz való viszonyában. Hálás tisztelettel megemlékeztünk már prot. őseinknek azon buzgóságáról és áldozat-készségéről, mellyel ők, a prot. egyház szelleme által vezéreltetve, iskoláknak, tudományos intézeteknek felállításán fáradoztak. Tudjuk azonban mindnyájan azt is, — és ezt a történeti viszonyok alapján mindnyájan természetesnek is találjuk, — hogy ők első és fő gondjukat közép és felsőbb tudományos intézeteknek felállítására fordították, úgy hogy olyan intézetek, melyek a magasabb nőneveléssel foglalkoznának, örökségképen a múltból nem maradtak reánk. Ily intézeteknek felállítása tehát s az elődök munkájának ez irányban való folytatása a jelenre és a jövendőre vár ! Azt mondhatjuk mintegy, hogy e téren, a magasabbb nőnevelés terén nem érett gyümölcs,