Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Irodalom - Dobos János beszédei (felelet Lukács Ödönnek, Dobos László)

204 Guggenberger úr megígérte volt maga idején, bogy gyakorlati szempontból is meg fogja világosítani a helyzetet és én várva vártam adott szavának beváltását, távolról sem akarván megelőzni szakavatottabb férfiakat, a tudomány és gyakorlat embereit, — nézeteik nyilvánításában. Minthogy azonbau az idő előrehalad és szükséges az eszmecsere, hogy legközelebbi esperességi, kerületi s egyetemes gyűléseinken eléggé tájékozva legyünk aziránt : hogy minő álláspontot foglal el egyházunk ezen távolról sem kielégítő positiv törvénynyel szemben, vagyis hogyan gondoljuk azt végrehajthatónak — belszervezetünk és jogi öntudatunk sértése [nélkül? — bátorságot vettem magamnak, e soraimmal hivatottabb körök figyelmét felébreszteni s alkalmat szolgáltatni becses nézeteik közlésére. Meggyőződésem — a mint mondám — az, hogy egyházunk méltóságai mint egyének — egyházunk egyetemét nem képviselhetik. — Egyházunk az egyéni képviseltetésnek csak egyetlenegy esetét ismeri — egyetemes felügyelője személyében, — de máskülönben csakis corporativ képviseltetést kiván — egyházi és világi rendből, — valamennyi fokozatán át. És ha az 1848 : XX. és 1868 : LUI. t.-cz. a keresztyén vallásfelekezetek egyenjogúsága- s viszonosságáról szól ; ha a mostani reform-törvény — ezek valósitását czélozza, — nem szabad képviseltetésünk egyetemes felekezeti jellegét feláldoznunk, talán annak kedvéért, — hogy felekezetünk élén álló némely vagy néhány egyéneink — (3. püspök s 2. ker. felügyelő) — bejuthassanak a főrendiházba. Az ily egyéni képviseletben — nézetem szerint, — egyházunk eddig is részesült. — Hiszen felekezetünk élén való, állásuknál fogva a társadalom körében hatáskörrel biró egyéneink" — ha nemis per excellenciam egyházi méltóságaink, — hanem ezekkel egyenlő fokon álló kerületi felügyelőink nagyobbrészt, — az egyetemes felügyelők pedig mindég, — voltak tagjai a főrendiháznak. — Váljon mint született mágnások, — vagy mint az ország zászlósai, vagy más netaláni minőségükben élvezték ők e jogosultságot — az egyre megyen ; — de azért senki sem állithatja, hogy ez által felekezetünk képviselve volt, és az 1848: XX. és 1868: LIII. t.-cz. követelményei teljesitvék. Tekintve tehát a kérdés gyakorlati oldalát ugy hiszem

: csak azt mondhatjuk : hogy miután a törvény 5. §. c) pontjában foglalt azon intézkedés, miszerint egyházunk legidősebb püspökei, — az egyetemes főfelügyelő, és két — hivatalban legidősebb kerületi felügyelő — legyenek tagjai a főrendiháznak, — belszervezetünk azon alapelvénél fogva, hogy kerületeink, csakis az illető püspök és kerületi felügyelő által — corporative képviseltethetők — alkalmazást nem nyerhet, egyházunk a főrendiházban — csakis egyetemes főfelügyelője által kivánja magát képviseltetni mindaddig, mig alkalma nyílik arra hogy az 1848 : XX. és 1868 : LIII. t.czikkben foglalt elvek következetes tovább fejlesztésénél, — összes kerületi püspökeit és felügyelőit, — e jognak gyakorlatában részesít te th e s s e. Ily határozat által, felekezetünknek — mint ilyennek — képviseltetésérolgondoskodva volna, és a törvény szentélye nem sértetnék. A törvény facultativ természeténél fogva, nem vagyunk kényszeríthetők arra, hogy most már a három püspököt és két ker. felügyelőt is küldjük a felsőházba, s hogy ezek ugyanott bizonyos időn át, vagy bizonyos tárgyak megvitatásánál jelen lenni kötelesek legyenek. De nem is lehetnénk holmi ellenzéki viszketegséggel gyanúsíthatok, — mert egyházunk első sorban hivatva van saját létét szemben tartani, s ebből folyólag, akár menynyire kívánatosnak tartja, hogy a felekezet élén álló legtekintélyesebb férfiai, az egyház érdekében és a haza érdekében, — mert e két érdek azonos — közreműködhessenek, miután ezen alkotmányos tevékenységet még sem képes kifejteni a nélkül, hogy saját épületén rézst ne üssön, — a nélkül, hogy püspökei s kerületi felügyelői egy részének háttérbe szorítását ne eredményezze, sajnálattal ugyan, de mégis várakoznia kell, mig a fennforgó akadály elháríttatik. Ellenben megóvatnék ez által, az egységes érzület, gondolkodás és törekvés; — eleje vétetnék mindazon hátrányos következményeknek, melyeket püspökeink két táborba — pairek- és nem pairek-re — való oszlása elkerülhetlenül maga után vonna; megovatnék érintetlenül közjogi állásunk, s maradna azon édes öntudat : hogy egy betűt sem áldoztunk fel — mulandó opportunitási vagy utilisticus szempontból azon drága kincsből, mely elidegeníthetlen örökség gyanánt — őseinktől reánk szállott. — A dolog lényegében pedig mit sem vesztenénk, — mert egyetemes egyházi felügyelőnk általi képviseltetés mellett, — sokkal inkább személyesítve lesz egyházunk egyeteme, — mint bármily más töredékes képviseletnél. Ezen nézetekkel kell tehát mielőbb tisztába jönnünk. A református egyházban az egyetemes főfelügyelői méltóság nem honosulván meg, innen magyarázzuk, hogy némely kerületi gyűlésen azon nézet is kezdett érvényesülni, hogy egyátalján tartózkodjék a képviseltetéstől. A mi helyzetünk minden esetre előnyösebb. En egyébkint — megtevén kötelességemet, — szívesen hajlandó volnék meghajolni minden előnyösebb s netán czélszerűbb érvelés előtt — csak tudjam, hogy ez által alkotmányunk legsarkalatosabb alapelvét képező „vallásfelekezeti viszonosság" rövidséget, — szeretett eg}

?házunk pedig — jogsérelmet nem szenved. Dohnányi Lajos, trencséni esp. felügyelő. I R O D i L 0 M. Nagytiszteletű Szerkesztő Ur! Csak ma olvastam a „Sárospataki Lapok" 23. számában Lukács Ödön Pár igénytelen vonás Dobos egyházi beszédeiről czímű könyvbirálatát s sietek rá válaszolni. Midőn Lukács Ödönnek ez előleges ismertetéseért szivem legforróbb háláját uyilatkoztatnám : egyszersmind örömmel oszlathatom el aggodalmát, amennyiben a mai napig 400-ra felszaporodott előfizetőim vagy jelentkezőim, lehetővé tették reám nézve, hogy apám munkáinak I. kötetét már sajtó alá is adtam s rövid idő alatt 1000 példányban is megjelenend. A következés megmutatandja a