Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Pestmegyei esperesség

200 Weber András. — F. hó május 26-án húnyt el a bánya­kerületi papi kar egyik Nestora, a ki úgy tudományos képzettsége s mély vallásos meggyőződése, — mint jellem­szilárd élete által tünt ki. — Nt. Weber András, ev. lelkész Uj-Pázuán, s a koronás arany érdemkereszt tulaj­donosa, született Bácsmegyébe kebelezett Bulkesz község­ben 1799-dik évben. — Elemi s gymnasiumí tanulmányai­nak befejeztével 1822. évi april-hó 28-án a bécsi theol. aka­démiába iratkozott, a hol az egyes tantárgyakból több te­kintélyes tanárt hallgatott. — Uj-Pázuán, mint r. lelkész, több mint öt decenniumot töltött, s hivatalos teendőit min­denkor a legnagyobb buzgósággal végezte. Az 50-es évek­ben az esperességi tollat is vitte. — Az utóbbi évek alatt administrátorok által gyámolíttatott. Folyó évi május 26-án hajnali fél két órakor ment bé az ő Urának örömébe 86. éves korában. — Weber szeretett szónok s mindenkitől tisztelt lelkész volt. Beszédei, a miket az alulirtnak még ifjú korában volt szerencséje tőle hallani, — egyszerűek, meleg szívből jövők, szellemdúsak s épületesek valának. — Nyíltan s nagy lelki örömmel hirdette a szeretet evangyé­liomát. — A 60-as évek elején oda hatott, hogy a határőr­vidéki németajkú egyházak a bácsi esperességtől el ; s egy különálló esperességhez csatoltassanak, s emez, mint ónálló tractus a bécsi es. kir. consistorium alá helyeztessék. — Azonban b. e. Székács püspökünknek sikerűit a status quo-t fentartani, minek folytán ezen terve nem valósulhatott. — Weber lelkész igen járatos volt a theolog. irodalomban; — legkedvesb tanulószobája a kies kertben vala, melyben nem ritkán késő éji órákig olvasgatott és irogatott. Amint egy általa kiadott s nyomtatásban megjelent „Bericht"-ből ki­tűnik, egy alkalommal részt vőn a bácsi esperesség meg­bízásából külföldön a Gr.-Adolf-egylet közgyűlésén. Családi életében szeretetteljes és nyájas volt. Üres óráiban legked­vesebb foglalkozása a zene volt. — Egyetlenegy fia Endre, oldalánál, mint s. lelkész halt meg, a mely veszteség a már akkor is ősz apát jelentékenyen megrendítette, s csakis szent hitünk volt ama gyógyír megsebzett szivére, hogy e nagy csapás alatt össze nem roskadt. — Szeretett hitves­társa, a ki németországi (stettini) születésű volt, 1875. év­ben előzte meg férjét a halálban. Hét leánygyermeke maradt, kik közül kettő még haja­don, — s azonkivül a többi rokonokkal együtt 11 unoka s egy dédunoka siratják elhunytát. — Béke poraira s ál­dás emlékére! Nyácsik Endre. III. Hoiczhammer István, győri evang. népiskolai tanító, életének 74-ik, tanítói működésének 51-ik, boldog házassá­gának 34-ik évében folyó hó 7-én jobblétre szenderült. — A boldogult férfiú egyike volt azon derék férfiaknak, kik teljes odaadással élnek szent hivataluknak s nem szűnő lelkesedéssel vezérlik a gyermekvilágot a tudományok me­zején folyvást előre, a tökély végetlen utain. Hoiczhammer István azon lelkes tanitók egyike volt, kik a tanítói hiva­tásnak az eszményéért lelkesülő művész ihletségével szen­telik magukat, Ő hivatásának élő derék tanitó volt a szó­nak legtisztább és legigazabb értelmében. Tudják ezt mind­azok, kik legdrágább kincseiknek-gyermekeiknek nevelését reá bizták, tudják a győri evang. gyülekezet tagjai, kik a több mint félszázados tanítói buzgalmának áldó hatásában szerető lelkének a tavaszi nevelő verőfényhez hasonlító melegében részesültek. Félszázad alatt nemcsak a találmá­nyok, de a tudományok mezején is nagyszerű előhaladá­sok történtek; e félszázad elemi oktatásunk rendszerét, a paedagogiai tudományokat s tanmódszereket is átalakította egészen s boldogult halottunk mindig lépést tartott a kor­ral, szelleme kitartásra aczélozta, kedélyének tiszta forrás­vize megőrizte őt a tespedéstől. Olyan volt ő az iskolában mint családjában kedves gyermekei között : gyöngéd figyel­mes szerető atya, jó és körültekintő kalauz, ki ismeri a vidéket, melyen a vándor utja átvonul, s a melyeket ki nem kerülhet, iparkodik legyőzni az akadályokat. Kedves nejét, drága gyermekeit egész odaadással szerette, szerette nem szóval, hanem cselekedettel és valósággal; — szerény jövedelmének nagyobb részét gyermekeinek neveltetése, a tudományos pályára való kiképeztetése emésztette fel. — Jó apa, jó tanitó, jó hazafi volt. Temetése folyó hó 9-én délután 57 2 órakor ment végbe nagyszámú tisztelőinek meleg részvéte mellett. Az udvaron Karsay Sándor superintendens, a sirnál Horváth Sándor lelkész mond­tak megható gyászimákat. — Emelte a gyász ünnepélyt a győri dalárda mélabús éneke, melynek bánatos akkordjai búsan rezegtek végig a gyászoló szivek húrjain. A család, a pályatársak, az egyház és számos tisztelők koszorúi éke­siték a gyászravatalt. Aludd békén álmodat jó hallottunk, kedves családodat vigasztalja a minden vigasztalásnak Atyja. —y —r. -sS>í08 BELFÖLD, Az „Evang. Egyház és Iskola" ez évi 22. számában „Szászok igazsága" czím alatt ,.Egy hétfalusi evang. paria" azt írja a brassói magyar evangélikusokról, hogy „azoknak az önállósítás iránt még 1882-ben határozatilag kimondott óhaja ma sem nyerhetett valósulást, sőt — ha jól vagyok értesülve — az egyház az ő kérvényét vissza­vonni kényszerűit." Az egyházunk iránt érdeklődőknek, különösen pedig azon nemesszivű jóltevőknek megnyugtatására, — a kik a szász egyháztól való külön válhatásunk előmozdítására ada­koztak, legyen szabad kijelentenem, hogy a kérvény visszavonását illetőleg egyháztanácsunk­ban még csak indítvány se tétetett, sőt az egyháztanács egyhangú lag újból kimond á,— miszerint „az elszakadást illető határozatától elállani egyáltalán nem akar." Én pedig ezen alkalmat is felhasználom azon alázatos kérésem kifejezésére : szíveskedjenek magyar prot. testvé­reink kegyadományaikkal önállóságunk munkálásában min­ket ezentúl is gyámolítani. — (Kérőszózatunkat lásd Prot, egyh. és isk. lap 1882. évi 41. számában.) — Brassó 1885. junius-hó 13-án, Moór Gyula, evang. magyar lelkész. A pestmegyei evang. esperesség közgyűlése. — Junius­hó 9-én fogadott be minket a pesti ev. egyház temploma, hogy esperességi gyűlésünket a papi értekezlettel előzzük meg. — Dobronyovszky Károly elnök imá­val és üdvözlő beszéddel s azon kéréssel nyitotta meg az értekezletet, hogy helyébe ifjabb erőt ültessenek. E kére-

Next

/
Thumbnails
Contents