Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nagy Alásony

181 kik fentebbi tekintetben kétes biztosítékot nyújtanak, folyamodványuk visszaküldése mellett tudtokra fogja adni, hogy ne is jöjjenek fölvételi vizsgálatra, mert ahhoz semmi szin alatt nem fognak bocsáttatni. A szendi ág. hitv. evang. egyháznak, s vele az egész községnek pünkösd ünnepén megható ünnepélye volt. — 1856. aug. 30-án Szend községen, mely az ideig Komárommegye egyik legrendezetebb és vagyonosabb helysége volt, s annak lakosain mintha csak a szentirás szava teljesült volna, „eljött a te megitéltetésednek órája" — a legrombolóbb szélvihar dühöngései között egyszerre az egész helységet elborító, eget nyaldosó tüzes lángnyelvek hirdették pusztulását, népeinek szegényedését. — Elszórva lett a család a vésznek lángjaiban. — Nem tudhatta a mezőről örült kábulással haza futó édes apa, családanya, merre sir, — s él e hitvese ? — hol van gyermeke, nem tüzes lángnyelvek csapnak e össze szenesedő teste felett Vihar és láng, — tűz és orkán siivöltésiből halállal vajúdó barmoknak ordítása ; — a füst tömkelegéből fuldoklással küzdő állatoknak véghőrgése hirdette az ítéletnek borzadalmát. Saját testéből kilövellő, égő lánggal száguld a fékét szabott mén, mig leroskadva öntestének lángjai között kínnal hörgi ki szegényes életét. Es hogy az Ítélet befejezett, teljes legyen, — mig a tengerek siktükrén vannak magasra emelt, messze látszó világító őrtornyak, melyek összegyűjtik a tenger viharában hajótörés szenvedte elszórt szerencsétleneket, — e tűztenger azt a világító őrtornyot is feldúlta, leolvasztotta azokat a harangokat, melyek elsírták, elpanaszolták volna Istennél s a világ előtt bánatunkat ; feldúlta azt a hajót melynek anya szt. egyház a neve, hogy ne találkozhassék itt hitves hitvesével, gyermek apjával, anyjával, együtt sirni, vigasztalást együtt keresni Istennél. — A szendi népnek nem maradt mása, mint könye, imája, s munkás keze. — S mikor önerejéből képtelen volt rommá lett egyházát, iskola, pap és tanitó lakát felépíteni, — akkor e hon határain belül és kívülről emberbaráti s hitrokoni könyörülő szivek a szt. írással jó tetteikben igy beszéltenek hozzája : „világtalan láss"! halott kellj fel"! s 1860. jun. 1-én, mire elpusztult családi lakaikba újra épülten otthont találtanak, — felépült temploma, iskolája, egyházi épületei, — s újra felszentelve adattanak át Isten dicsőségének. Tűzből felépült temploma felszenteltetésének negyedszázados emlékünnepélyét ülte meg pünkösd ünnepében, miként azt egy akkori konventi határozata is elrendelte. Es mig az ünneplő gyülekezet áldást kérő imájába zárta szerencsétlenségének vésznapjain minden róla megemlékezőket egyenként s egyetemesen, — addig ünneplését offertoriummal összekapcsoltán, a begyült 11 frt. 52 krt. jótékony czéloknak hálásan szenteli, s ebből kifolyólag szerencsés általam a fent irt összeget a „Luther-társaság alapjához" csatolni, amaz óhajjal, hogy a szendi egyházat 1856 aug. 30-án sújtott vésztől, s ilyetén kegyeletes emlékből, védjen meg a hatalmak Istene minden gyülekezetet. Czuppon Sándor, szendi evang. lelkész. Nagy-Alásonyban szép, lélekemelő ünnepély folyt le május-hó 17-én délután. Ugyanis a gyülekezet igazán szeretett tanítója akkor tartá 25-ik közvizsgáját. Buthy Márton nagy-alásonyi tanító úrról nem akarunk sokat szólni, hangosan, kitüntetőleg beszél róla az ő községe, s ha szemléljük a község értelmes lakosságát, kik jó részben már az ő tanítványai, ha egy pillantást vetünk szakértői szemmel az ő iskolájába, akkor nem mondhatunk mást, mint : adj uram szegény hazánknak sok ily tanítót, úgy hamar be fog teljesedni az irók királyának a néptanítókra mondott azon nyilatkozata: „Magyarországot még egyszer meg kell hódítani s ez a hadviselés a néptanítókra van bizva." E sorok írójának néhányszor volt alkalma a jubilált férfiú vizsgáján jelen lehetni, s valahányszor eszébe jutottak a látottak és hallottak, mindannyiszor örömmel vállá be magának, hogy tanuló korában hónapokig nem tanult felényit, mint az ő iskolájában, s nem volt nagyobb s kedvesebb óhaja, vajha mindig ő lenne mintaképe a kitartásban és szorgalomban. De nemcsak ő reá, hanem másokra is ilyen kedves hatást gyakorolt Buthy űr munkája eredményének szemlélete. Es most 25 ik vizsgáján igazán csudálkozásra indítá a hallgatóságot a jubilált tanító; a ki látta az ő megnyerő, kedves alakját, a ki hallá az ő könnyed és folyékony kérdéseit, a ki figyelemmel kiséré a gyermekek szabatos és értelmes feleleteit : lehetetlen, hogy oda ne nyújtsa az elismerés hervadhatlan babérkoszorúját. Es oda is nyújták neki sokan, igen sokan. Midőn a vizsga befejeztetett, a gyülekezet lelki pásztora tiszt. Kiss Lajos intézett először is az ünnepelt férfiúhoz szépen átgondolt beszédet, beszédje e három pontra volt alapítva : A sikeres tanítás alapelvei a) az igazság, b) a fegyelem helyes kezelése és c) az odaadó, szeretetteljes munkálkodás. E három kellék legnagyobb mértékben meg van tanító úrban, s ennek köszönhetjük, hogy gyermekeink mindeddig a legszebb eredményt mutatták be szüleiknek és hallgatóiknak. Sok küzdésébe, kitartó fáradozásába került ez évenként tanító úrnak, különösen ha meggondoljuk, hogy évenként mindig nagyszámú tanítványokat kelle oktatnia és nevelnie (minden évben fölül 100-on a tanítványok száma). Tiszta örömmel ismerjük el mi fáradozását, hogy pedig elismerésünknek maradandó nyoma is legyen, fogadja szeretett munkatársam gyülekezetünk nevében e csekélységet, mint tiszteletünk és szeretetünk jelét. Ezzel egy csinos ezüst serleget nyűjta át az ünnepeltnek. Ezután a legidősebb tanítvány Varga János (most községi biró) intézett volt tanulótársai nevében régi tanítójához egyszerű, keresetlen szavakat, melyekben tiszteletteljesen emlékezék meg egykori tanítójukról és szivéből óhajtá, vajha az 50-ik vizsgát is ily viruló egészségben és ily szép eredménynyel adhassa. Ezen egyszerű szavak után Horváth J ános (most IV. éves joghallgató) üdvözlé volt tanítóját ez alkalomra hexameterekben irt szép, kötött beszéddel. Utoljára következett a tanítványok üdvözletéből a mostaniaké, kiknek megbízásából K i s s E m i 1 i a mondott gyönyörű, szép, gyermekies beszédet és nyujtá át a tanulók emléktárgyát egy csinos albumot. Mig a kis angyal beszélt, szemei a legdrágább gyöngygyei, az öröm és szeretet édes könnyűivel teltek meg, könyezett az egész tanulósereg, könyeztek a jelenlevők mindnyájan, tán sohasem éltek át ily megható, örömteljes pillanatokat. Midőn a tanítványok elvégezték tisztelgésüket, a „Somlyó-vidéki Ev. Tanítóegyesület" nevében Kovacsics Gyula pápai tanító üdvözlé szeretett kartársunkat remek beszéddel, s nyujtá át a kartársak tisz-