Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Somlóvidéki tanító egyesület

158 mányai gyarapítására, napjai a tantermeken kivül tölthető óráit pedig a korrepeticziók, magánoktatás és egyéb módokon tette gyümölcsözővé, hogy önön magát feltarthassa és szeretett övéit minél jobban segélyezhesse, a mi neki sikerült is. 1841. évi aug. 22-én foglalta el a nagyszombati gyülekezetben a reá bizott lelkészi hivatalt, melyben mindvégig szolgálta urát a Jézus Krisztust, hirdetvén a „magyar Rómában" Üdvezítőnk tiszta tanát, harczolván szent egyházunk épen az ő működése helyén és az ő lelkipásztorkodására bizott nyáj tagjain nem egyszer megtámadott jogai mellett, kiküzdvén magának és az ev. papi hivatalnak minden elfogulatlan ember, minden nemesen érző szív osztatlan tiszteletét valláskülömbség nélkül. Házasságra kelt volt első izben 1845-ben Köttritsch pozsonyi hajadonnal, de forrón szeretett nejét már 1849-ben eltemette. Másod izben 1852-ben vezeté oltárhoz Bayer Anna hajadont, ki híven osztozott férje örömében, bánatában és őt egy fiúval és négy leánynyal ajándékozá meg, 1882-ben hosszas szenvedés után ez is a mennyei hazába költözött. A szeretett nőt nem sokára sokreményű egyetlen fia követé, kit az Ur tanulmányai közben szólítá ki az élők sorából; megmaradt leányai egyikének aggasztó, szűnni nem akaró betegsége a rendkívüli áldozatok mellett, keserű fájdalmakat okozott atyai szivének s rágodott élete már-már száradó fáján. De minden viszontagságaiban, minden nehéz órában megőrzé a boldogult, Istenbe vetett gyermekded bizodalmából eredő azon vidám kedélyt és húmoros bátorságát, mely által ismeretes lett tiszttársai és mások előtt is szélesebb körben. Ezelőtt közel egy évvel mutatkozott először gyengélkedése, mely komolyabb és fenyegetőbb alakot öltvén, végűi vízkóros szívbajjá vált és halálát okozá. Folyó hó 9-én végbe ment temetése alkalmával fényes bizonyítékát adta nemcsak gyülekezete, hanem Nagyszombat összes müveit közönsége is azon részvétnek, melylyel már most elhagyatott családja iránt viseltetik és azon tiszteletének, melylyel az elköltözöttnek mindenkor adózott. A nagyszombati cs. k. rokkantak házának parancsnoksága önként vállalta el a gyászszertartáshoz szükséges intézkedések rendezését. — A végtisztességre a pozsonymegyei főesperesen nt. Ritter Károly uron kivül lelkészek nyolczan jelentünk meg, a kik közül először nt. Rá só Mihály alesperes úr a templomban, hol oltár előtt volt a gyász ravatal felállítva, szószékről mondott magyar beszédet I. Korinth IV, 1 alapján. A templomba nem fért több ezernyi halottas gyülekezet kívánatára azután, kivitetvén az érez koporsó a rokkant ház halottas kocsijára, a német gyászbeszédet ott a templom előtti udvaron Apóst, tört. 13, 36 alapján e sorok írója mondotta el. — Ezután temetőbe indúlván az óriási, fényes menet, melyben részt vett a Nagyszombatban székelő cs. k. tábornokon és mindkét rendű katonai tisztikaron kivül a városi hatóság és képviselőtestület, a polg. iskola, dalárda s egyéb egyletek teljes számban, a rokkantak zenekarának gyászindulói mellett értük el a messze kint fekvő temetőt, a hol nt. M i n i c h Dániel modori tót lelkész úr mondott tót gyászbeszédet I. Korinth. IV, 1 alapján, utána pedig Ritter főesperes úr megható ima és búcsú szó után megáldotta az eltemetendő mulandó porokat és átadta azokat a sírnak. A róm. kath. klérus ez alkalommal csak egy ember által, a rokkantak házi plébánosa által volt képviselve, a ki a többi katonai kíséretben szintén teljes díszben jelent meg és külömben is nemes lelkületét többször mutatta volt már ki a ravatal felállításakor nyújtott szívélyes segédkezés által. Tisztelet neki érte. Sch. BSLFÖLD. A „Somlyóvidéki ev. tanítóegyosület" ápril-hó 23-án, d. e. 9 órakor tartá tavaszi, rendes közgyűlését Nagy-Alásonyban, az ev. iskolahelyiségben nagyt. Szalay Sándor lelkész úr elnöklete alatt. Buzgó ének és ima után nagyt. elnök intézett lelkesitőleg buzdító szavakat az egybegyűltekhez. Beszédjében sikerülten fejtegeté a tanítói hivatal fontosságát; utalt arra, hogy a nemzet, a magas kormány is mindinkább több, több figyelmet fordít a nevelés ügyére, tőle telhetőleg iparkodik segíteni a tanítók sanyarú anyagi helyzetén, s ha még számosan vannak is, kiknek hű fáradozásaik nem méltatnak kellő anyagi jutalmazásra, leljék meg azok jutalmukat hivatásuk lelkiismeretes teljesítésének tudatában, legyen azoknak legszebb jutalmuk annak szemlélése, hogy azok a gyenge csemeték, kiket az édes szülők reájuk bíztak, szépen fejlődnek testben, lélekben, Isten és emberek előtt való kedvességben. — Es hogy ily szépen fejlődnek az nagyobb részben az ő munkájuknak, az ő lelkiismeretes fáradozásaiknak gyümölcse. Beszédének végeztével megnyitottnak nyilvánítá a gyűlést és felhivá a tagokat a gyűlés tárgyainak higgadt és férfias megvitatására. A bizottsági ülés j könyvének felolvasása után a mult — őszi — közgyűlés jkönyve olvastatott fel, melynek második pontjánál egyik legelső kötelességének tartá a gyűlés egyik — közülünk eltávozott — tagtársnak Nagy Lajos, sajó-gömöri polg. iskolai tanár úrnak — a „Tanodai Közlöny" volt érdemes szerkesztőjének jkönyvileg elismerést és köszönetet nyilvánítani. E pont kapcsán olvastatott fel nevezett úrnak az egylethez intézett bucsuzó-levele, — mely szívhez szólólag, melegen és öregbeknek is becsületére váló-bölcs tapintatosságot eláruló hangon volt írva. — A búcsúzó sorok tudomásul vétele után a gyűlés csak azt az óhaját küldé a távollevő tagtársnak, hogy a jó Isten adjon nemes törekvéséhez erőt és kitartást, hogy azon a polezon, melyre önképzése utján jutott, ne csak megállhasson, hanem legyen az részére biztos alap, melyről mindig feljebb, feljebb emelkedhessék. A hatodik pontnál nagyt. elnök úr jelenti, hogy az egyházkerület a sorrend szerint a Zsedényi-féle jutalmak elnyeréséből egyházmegyénk tanítóit kihagyta. — Ezidén Buthy Márton tagtársát óhajtá ajánlani az egyesület, de mivel ezt most nem teheti, jövőre fogja teljesíteni ebeli óhaját. — Ezek után könyvtáros jelenté, hogy a könyvtár részére szereztetett 1 drb., ajándékoztatott 6 drb. Itt nem állhatom meg, hogy nt. elnök urunknak szíves köszönetünket ne nyilvánítsuk az általa ajándékozott paedagogiai becsű, régi könyvekért, valamint a főt. ngs. egyházkerületnek is a küldött könyvekért. Pénztáros is megtevé rendes évi jelentését, melyből kitűnik, hogy az egyletnek bevétele 29 frt. 37 kr., kiadása 5 frt. 81 kr., maradvány 23 frt. 56 kr. Ezek után határozattá emelé a gyűlés azt, hogy, a kik a