Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Berlin

142 Kétségkívül hűtlen kezek bűne volt a fizetésképtelenség, de tagadhatatlan az is, hogy szó fér azon anyához, mely néhány száz forint előlegezése helyett, ilyen, a hazai evang. egyház történetében hallatlan szégyent engedett megesni akkori saját leányán. Azóta ismét hivatalosan csatolták a leányegyházat régi anyjához, a pestmegyei ev. esperességhez. A bizalmatlanság dermesztő hidegét és a bukás feletti szégyenérzetet azonban csak a mult őszön váltotta fel az új életre pezsdülés mozgalma. Házról házra rendeztek összeírást és íme! 1200 ág. hitv. evang. lelket mutatott fel az Összegezés és a város 38 állami iskolájában 150 evang. gyermek volt beirva. A gyermekek vallásoktatásáról az esperesség akként gondoskodott, hogy Bolla János evang. vallású állami tanítót nevezte ki vallástanítónak, kihez önként csatlakozott Papp János, szinte evang. vallású állami tanító. Mindkettő ezenfelül még rendes vasárnapi gyermekistentiszteletet is tartott. De mi legyen a serdültebb mindkétnemű növendékekkel, kik konfirmális nélkül maradnak. Mi legyen az istentiszteletet csak ritkán élvezhető néppel, melyet az ott is működő baptisták magok közé édesgetnek? Gondoskodott ugyan a pestmegyei esperesség arról, hogy RákosPalota, mint anyaegyház gondozza a nyájat, de a közvetlenség hatalma nem egy szegény hívünket bírta arra, hogy ujdonszülöttét idegen egyházba vitesse kereszteltetni és csak a tehetősebb rész vette igénybe az anyaegyház lelkészének szolgálatát. Ez állapot nyomasztó voltát belátva, végre húsvét utáni második vasárnapon Péter Gusztáv, magyar államvasuti mérnök és Lederer Győző, szobrász személyeikben küldöttség jelent meg Tápió-Szent-Mártonban a főesperesnél, kérve őt, hogy ügyüket vegye fel, az egyház felügyelőjét, gondnokát és presbytereit a helyszínén feleskesse és a gyülekezetnek magyarul és németül tökéletesen szolgálni képes segédlelkészben lelki atyát rendeljen. E kérelemnek teljesítésére a főesperes készségesen ígérkezett is. így történt azután, hogy ápril 21-én estve, mikor a nagyrészt iparos hívek letörölhetik a port és verejtéket homlokukról, összegyűltek a polgári leányiskola egyik termébe egyházi gyűlésre. Jelen volt az anyaegyház lelkészén kívül Láng Adolf, pestm. evang. főesperes, ki az egyházi gyűlést 1. Kor. 14, 10. igék felett mondott rövid beszéddel nyitotta meg, mely beszédet a német hívek kedveért nyomban németül is adott elő. „Mindenek ékesen és jó renddel legyenek tiköztetek!" volt a jelszó. Főesperes felolvasta a presbyterek neveit s azok előállván, általa ünnepélyesen föleskettettek. Neveik e következők : Kántor Károly, Hlavács Adolf, Lederer Győző, Freyler Soma, Tiefenbach Lajos, Tresz Károly, Schneider Mihály, Seidel Vilmos, Hoffmann Péter, Messó János, Mártonffy Hugó és Thaisz Lajos. Főesperes ezután kezet szorítva egyenként a presbyterekkel, azokat helyeikre bocsátá. Ezt követte Péter Gusztáv egyházfelügyelő és Lederer Győző gondnok külön-külön ünnepélyes fölesketése és hivatalaikba iktatása. Tárgyaltatott ezután a segédlelkész fizetésének kérdése, mely közmegegyezéssel 800 frtban állapíttatott és az anyaegyház lelkésze késznek nyilatkozott a stólát átengedni a munkatárs részére. Erre főesperes körbe bocsátotta a kész adakozási ívet, melynek egyik rovata templomalapra, másika lelkészi fizetésre szól. Nagyságos özv. W a 1

1 e r n é úrnő, szül. ev. papleány, volt az első, ki áldott kezébe fogta a tollat és templomalapra 50 frtot, lelkészi fizetésre évi 10 frtot jegyzett. Követték őt a férfiak és egy férjével eljött nő, Bambergerné, ki férjén kivül is adományt jegyzett az ívre: a templomalapra 106 frt, a lelkészfizetésre 53 frt jegyeztetett. A gyűjtés rendszeres végezésével a 12 presbyter páronként bízatott meg, hogy a segédlelkészt még e nj'ár folytában be lehessen állítani. Kijelentetett az is, hogy ezen ujonalakult leányegyház a régi gazdálkodásért nem vállal felelősséget, maga részéről pedig biztosítékot akarván nyújtani az adakozóknak, felkéri az elöljáróság a pestm. ev: esperességet, hogy a leányegyház pénzét az esperesség özvegy-árva-pénztárában kegyeskedjék kezelni. Az adakozások méltó megörökítése végett „Arany könyv" fog nyittatni. A régi időből felmaradt szent edények, felszerelések átvételével az új gondnok bízatott meg. így hasadt az újpesti ág. hitv. ev. leányegyház életének hajnala! Főesperes imája után, lelki örömmel lelkökben, eloszoltak a gyűlés tagjai. KÜLFÖLD. IV. Belmissziói képek. Bethanien diakonisszaház (das Diakonissenhaus Bethanien zu Berlin.) — Beteg lett egy ismerősöm, — elvitték őt Bethanienbe, s az szolgáltatott okot, hogy ez intézettel is megismerkedjem. — Miután a fejedelemasszonynál jelentkeztem volt, az kívánságomat teljesítendő vezetőül egy diakonisszanővért adott mellém, kinek vezetése alatt az egész épületet bejártam, s kinek szíves felvilágosításait az intézetet illetőleg (egy később vett évi jelentésből kiegészítve) röviden összefoglalni kívánom. Bethanien a Németországi diakonisszaházak legnagyobbika; 1847-ben IV. Frigyes Vilmos porosz király által alapíttatott a Kaiserswerthi intézetek példájára. — Czélja betegápoló diakonisszákat képezni, — s teszi azt gyakorlati uton s módon. Ugyanis az egész intézet, mely a Marianenplatzon fekszik s annak szépségét nem csekély mértékben emeli, nem egyéb egy nagyszerű berendezésű kórháznál. — Rendelkezik pedig ezen kórház 250 ágygyal — köztük a város által fizetett 100 ingyenágy beteg szegények számára — s belseje női, férfi és gyermekosztályra van osztva. Ezen nagyszerű kórházban (mely azonkívül saját gyógyszertárral, két orvossal s két pappal bir) a betegek ápolása diakonisszákra van bizva, kik egy fejedelemasszony vezetése és felügyelete alatt állanak. — Próbaápolónő gyanánt felvétetik minden ev., erkölcsös, egészséges, legalább 18 éves hajadon, a ki önkényt jelentkezik. — Kiképeztetésök 3 évig tart, mire azután diako-