Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Berlin

142 Kétségkívül hűtlen kezek bűne volt a fizetésképtelen­ség, de tagadhatatlan az is, hogy szó fér azon anyához, mely néhány száz forint előlegezése helyett, ilyen, a hazai evang. egyház történetében hallatlan szégyent engedett megesni akkori saját leányán. Azóta ismét hivatalosan csatolták a leányegyházat régi anyjához, a pestmegyei ev. esperességhez. A bizal­matlanság dermesztő hidegét és a bukás feletti szégyen­érzetet azonban csak a mult őszön váltotta fel az új életre pezsdülés mozgalma. Házról házra rendeztek összeírást és íme! 1200 ág. hitv. evang. lelket mutatott fel az Összegezés és a város 38 állami iskolájában 150 evang. gyermek volt beirva. A gyermekek vallásoktatásáról az esperesség akként gondoskodott, hogy Bolla János evang. vallású állami tanítót nevezte ki vallástanítónak, kihez önként csatlako­zott Papp János, szinte evang. vallású állami tanító. Mindkettő ezenfelül még rendes vasárnapi gyermekisten­tiszteletet is tartott. De mi legyen a serdültebb mindkétnemű növendékek­kel, kik konfirmális nélkül maradnak. Mi legyen az isten­tiszteletet csak ritkán élvezhető néppel, melyet az ott is működő baptisták magok közé édesgetnek? Gondoskodott ugyan a pestmegyei esperesség arról, hogy Rákos­Palota, mint anyaegyház gondozza a nyájat, de a köz­vetlenség hatalma nem egy szegény hívünket bírta arra, hogy ujdonszülöttét idegen egyházba vitesse kereszteltetni és csak a tehetősebb rész vette igénybe az anyaegyház lelkészének szolgálatát. Ez állapot nyomasztó voltát belátva, végre húsvét utáni második vasárnapon Péter Gusztáv, magyar államvasuti mérnök és Lederer Győző, szobrász sze­mélyeikben küldöttség jelent meg Tápió-Szent-Mártonban a főesperesnél, kérve őt, hogy ügyüket vegye fel, az egyház felügyelőjét, gondnokát és presbytereit a helyszínén feles­kesse és a gyülekezetnek magyarul és németül tökéletesen szolgálni képes segédlelkészben lelki atyát rendeljen. E kére­lemnek teljesítésére a főesperes készségesen ígérkezett is. így történt azután, hogy ápril 21-én estve, mikor a nagyrészt iparos hívek letörölhetik a port és verejtéket homlokukról, összegyűltek a polgári leányiskola egyik ter­mébe egyházi gyűlésre. Jelen volt az anyaegyház lelkészén kívül Láng Adolf, pestm. evang. főesperes, ki az egy­házi gyűlést 1. Kor. 14, 10. igék felett mondott rövid be­széddel nyitotta meg, mely beszédet a német hívek kedve­ért nyomban németül is adott elő. „Mindenek ékesen és jó renddel legyenek tiköztetek!" volt a jelszó. Főesperes felolvasta a presbyterek neveit s azok előállván, általa ünnepélyesen föleskettettek. Neveik e következők : Kántor Károly, Hlavács Adolf, Lederer Győző, Freyler Soma, Tiefenbach Lajos, Tresz Károly, Schneider Mihály, Seidel Vilmos, Hoffmann Péter, Messó János, Már­tonffy Hugó és Thaisz Lajos. Főesperes ezután kezet szo­rítva egyenként a presbyterekkel, azokat helyeikre bocsátá. Ezt követte Péter Gusztáv egyházfelügyelő és Lederer Győző gondnok külön-külön ünnepélyes föl­esketése és hivatalaikba iktatása. Tárgyaltatott ezután a segédlelkész fizetésének kérdése, mely közmegegyezéssel 800 frtban állapíttatott és az anyaegyház lelkésze késznek nyilatkozott a stólát átengedni a munkatárs részére. Erre főesperes körbe bocsátotta a kész adakozási ívet, melynek egyik rovata templomalapra, másika lelkészi fizetésre szól. Nagyságos özv. W a 1 1 e r n é úrnő, szül. ev. papleány, volt az első, ki áldott kezébe fogta a tollat és templom­alapra 50 frtot, lelkészi fizetésre évi 10 frtot jegyzett. Követték őt a férfiak és egy férjével eljött nő, Bam­bergerné, ki férjén kivül is adományt jegyzett az ívre: a templomalapra 106 frt, a lelkészfizetésre 53 frt jegyez­tetett. A gyűjtés rendszeres végezésével a 12 presbyter páronként bízatott meg, hogy a segédlelkészt még e nj'ár folytában be lehessen állítani. Kijelentetett az is, hogy ezen ujonalakult leányegy­ház a régi gazdálkodásért nem vállal felelősséget, maga részéről pedig biztosítékot akarván nyújtani az adakozók­nak, felkéri az elöljáróság a pestm. ev: esperességet, hogy a leányegyház pénzét az esperesség özvegy-árva-pénztárá­ban kegyeskedjék kezelni. Az adakozások méltó megörökítése végett „Arany könyv" fog nyittatni. A régi időből felmaradt szent edények, felszerelések átvételével az új gondnok bízatott meg. így hasadt az újpesti ág. hitv. ev. leányegyház életé­nek hajnala! Főesperes imája után, lelki örömmel lelkökben, el­oszoltak a gyűlés tagjai. KÜLFÖLD. IV. Belmissziói képek. Bethanien diakonisszaház (das Diakonissenhaus Betha­nien zu Berlin.) — Beteg lett egy ismerősöm, — elvitték őt Bethanienbe, s az szolgáltatott okot, hogy ez intézettel is megismerkedjem. — Miután a fejedelemasszonynál jelent­keztem volt, az kívánságomat teljesítendő vezetőül egy diakonisszanővért adott mellém, kinek vezetése alatt az egész épületet bejártam, s kinek szíves felvilágosításait az intézetet illetőleg (egy később vett évi jelentésből kiegé­szítve) röviden összefoglalni kívánom. Bethanien a Németországi diakonisszaházak legnagyob­bika; 1847-ben IV. Frigyes Vilmos porosz király által ala­píttatott a Kaiserswerthi intézetek példájára. — Czélja betegápoló diakonisszákat képezni, — s teszi azt gyakor­lati uton s módon. Ugyanis az egész intézet, mely a Marianenplatzon fekszik s annak szépségét nem csekély mértékben emeli, nem egyéb egy nagyszerű berendezésű kórháznál. — Rendelkezik pedig ezen kórház 250 ágygyal — köztük a város által fizetett 100 ingyenágy beteg szegények számára — s belseje női, férfi és gyermekosztályra van osztva. Ezen nagyszerű kórházban (mely azonkívül saját gyógyszertárral, két orvossal s két pappal bir) a betegek ápolása diakonisszákra van bizva, kik egy feje­delemasszony vezetése és felügyelete alatt állanak. — Próbaápolónő gyanánt felvétetik minden ev., erkölcsös, egészséges, legalább 18 éves hajadon, a ki önkényt jelent­kezik. — Kiképeztetésök 3 évig tart, mire azután diako-

Next

/
Thumbnails
Contents