Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nem papzsák biz az hanem más valami (Kis Péter)

138 Most három külön álló intézetünk van; füzzük össze ezeket egységes szerves egészszé. Csak egy kis jóakarat s menni fog. Hiszen megy már ! Jól tudom ; a munkálatok már megindultak, de nézetem szerint azon az uton, a melyen eddigelé haladtunk teljes eredményre nem jutunk. A közös tanrendszer magában véve még csak fél siker. Jelen körülményeink között egész sikerre csak ugy számithatunk, ha — természetesen lemondva a helyi érdekekről — a tényleges helyzettel megalkuszunk, illetőleg kibékülünk. Az egyetemes egyház egyelőre csak egy akadémiát tarthat fenn. Ez akadémia esetleg Pozsonynak jutott. Theologiai tanügyünk központja ezzel természetszerűleg Pozsony lett s igy a theol. intézetek a magasabb czél szempontjából testvéri szeretettel kell, hogy társuljanak épen a közös működés sikerének biztositása érdekében Pozsony, illetve — mert hisz itt nem a helyről hanem az eszméről van szó — az egyetemes theol. akadémia körül. Ha Sopronban s Eperjesen akadémiáról a jelen viszonyok közt szó lehetne, ugy a társulás a mellé rendeltség, de tekintve azt, hogy mindkét intézet anyagi ereje sokkal csekélyebb, semhogy lehetőséget nyújtana a valódi akadémiai színvonal elérésére, a társulás jobb időkig csak az alárendeltség jellemével birhat. Ebből folyólag nézetem szerint a theologiai képzés tekintetéből a három intézet egyedül helyes viszonya csak ugy létesülhet, ha Sopron és Eperjes előkészít, Pozsony végez, betetőz. S e pontnál ragadom meg az alkalmat, hogy régtől táplált szerény óhajtásomnak ajánlatképen kifejezést adjak. Nem akartam s ime ismét csak a tiszai kerülettel kell foglalkoznom. A tiszai kerület 1884. aug. 20. és 21. napjain tartott közgyűlésének jegyzőkönyvében, a XI. p. alatt van szó az eperjesi theol. intézetnek 4 évi tanfolyamra leendő kibővítéséről. A tanári kar ez intézkedés szükségességét azzal indokolja „hogy az egyet, gyűlés azon követelményének, mely szerint az eperjesi theol. intézet tanterve is összhangzatba hozassék a pozsonyi akadémia tantervével, a 3 évi tanfolyam mellett megfelelni teljesen lehetetlen s hogy a 4 évi tanfolyamra berendezett pozsonyi akadémia mellett ezen intézetünk — hahogy továbbra is 3 évi tanfolyamra maradna berendezve — biztos enyészetnek menne elébe, a mennyiben a növendékek nagy része a külföldre ki nem mehetvén s igy kénytelen lévén a 4-ik évet amúgy is Pozsonyban tölteni, az első tanfolyamtól kezdve fog vonzódni Pozsony felé." „A gyűlés belátva a felfejtett indokok nyomós voltát stb. — a hittanári kar indítványát az intézet 4 évi tanfolyamra leendő berendezése tárgyában magaévá teszi s egy 4-ik — segéd-tanári állomás 600 frtnyi fizetéssel való szervezését ezennel elhatározza." E határozat meglepő. Eperjesen fogy a hallgatók száma, Pozsonyban az eperjesiekkel szaporodik. Ez a baj, — mi az oka? — Az, hogy 3 évi tanfolyamunk van. Ezen segíteni kell, — hogyan? A 4 évi tanfolyam felállításával. Hiszen, ha még azok a növendékek legalább „külföldre" mehetnének (hazafiságot tanulni?) de mikor abba a — Pozsonyba mennek, — kénytelenek menni. (Mintha bizony az akadémia részben nem ép azért lett volna felállítva, hogy külföldre ne legyenek kénytelenek kimenni!) S nyélbe ütik a dolgot. A pozsonyi akadémia tantervével az eperjesi theol. intézet tantervét összhangzatba hozni a 3 évi tanfolyam mellett nem lehet, — hogy lehessen — mily nyomós indokolás ez! — 4 évi tanfolyamot kell felállítani. Már engedelmet kérek az ilyen következtetésre megáll az ember esze. Három tanfolyamot 3 tanárral a követelményeknek megfelelően ellátni nem tudnak, elhatározzák tehát, hogy 4 tanfolyamot fognak ellátni, 2 rendes és 2 segédtanárral. Kedvezőbben alakultak igy a viszonyok ? elébb 3 viszonylott 3-hoz, most 4: 4. No ha ilyen akadémiákkal akarjuk mi a theológ. tanügyet felvirágoztatni, ha — eltekintve a 600 frtos akadémiai tanári fizetéstől — azt hisszük, hogy „az exogesis tanára az ó- és uj szöv. exegesis s annak segédtudományait; az egyh. történet tanára az egyet, s hazai történeten kívül ó szöv. bevezetést és theológiát — sőt metaphysikát; a rendsz. th. tanára még symbolikát, Jézuséletét, vallástörténetet, encyklopaediát s tót nyelvet; a gyak. th. tanára pedig még neveléstant és aesthetikát ' is előadhat akadémiai színvonalon álló tárgyalással : akkor azt is elhihetjük, hogy a theol. segédtanárok — már t. i. az eperjesi hittanintézet neveltjei — még mestereiknél is nagyobb ezermesterek s én — ha mindez lehető — vádat emelek az egyetemes egyház ellen, mivel hogy Pozsonyba hozta az akadémiát s indítványozom, hogy felesen fizetett 8 tanárát csapja el s Eperjesen keresse a de hag}

rjuk el; a kép újra torzul s a sziv sajogni kezd. Am szükségem volt e kitérésre, hogy ajánlatomat megokoljam. A tiszai kerületnek a hittan tanári kar indokolására más határozatot kell vala hoznia Nem 4 évi tanfolyam, hanem 2 évi! Erőhöz kell mérni az időt és éveket. Négy tanár két éves tanfolyammal, — ez a theol. intézetek ügyének egyedül helyes megoldása. S ez esetben, — azok viszonyát az egyet, akadémiához egész könnyen meg állapithatjuk a nélkül hogy bármelyik bármit vesztene. Sőt csak is igy nyerhet s virágozhatik fel. Sopron, Eperjes előkészít, Pozsony végez, betetőz. Csak megpendítettem a gondolatot, — részletezni nem akarok, mert még van egy s más mire ki kell terjeszkednem. Csak arra kérem a tanár társakat : ne ejtsék el ez ajánlatot, de sőt hogy a theol. intézetek ügye elvégre rendbe jöjjön gondolkozzanak felette s aztán vitassuk meg. A másik dologról — legyen szabad jövő czikkemben szólani. (Folytatása következik). Nem papzsák "biz az, de más valami. Wladár Viktor tiszttársam lapunk 15. számában papzsák felirat alatt fennen és kérkedőleg kiáll a porondra mint olyan, ki a papi fizetés rendezését sürgető közvélemény ellenében, kész magát ha kell vértanúnak is, — kire pedig a megköveztetés különös halálneme és nem remény-" lett esetben csak a dicsőség pálmaága vár, — oda vetni : hogy elmondhassa az általa újra felelevenített kérdésben, hol a bibe, hol fáj, voltaképen mi a baj? és megtalálja azt i nagybölcsen nem a papi fizetés csekélységében, melyre