Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Nekrológok - Győry Vilmos

133 azt feleljük, hogy igenis az övé, de sokkal szebben lett i volna az övé, ha azt előbb szerezte volna meg, megszerezhette volna pedig úgy, ha a felszabadítás nagy munkájába az ország protestáns ker. lakosságát is — megadva neki vallási szabadsága élvezetét, — belevonja s akkor, — és ez hitünk — a nagy czélt évtizedekkel előbb értük volna el, s a mivelődés angyalának mosolygását hamarább pillantotta volna meg sokat szenvedett hazánk. Hogy nem így történt!, annak nem okai azok a vádlott, a ker. vallást kikezdett protestánsok. Ekképen tehát az az erős, hatalmas katholikus dynasztia lehetett Pázmán érdeke, de az országé nem volt. Ebben nem érthetünk egyet az életrajz megirójával. — Nemcsak nem volt, de katholikus jelzőjével most sem az. E pontban meg szerző tőlünk tér el, mert ő azt mondja: hogy: „a haza minden előtt; de egy erős, hatalmas katholikus dynasztia alatt . . . érdek, mely ma is első és országos." Igaz-e az? Hogy a „haza minden előtt" ilyen érdek : lelkesen valljuk mi is. Hogy az erős, hatalmas dynasztia is országos érdek : örömmel hangoztatjuk — hála Isten — manapság azt is. Hanem, hogy ez a dynasztia, mint katholikus képezne országos és első érdeket, azt nemcsak nem ismerhetjük el, de a leghatározottabban visszautasítjuk, mint oly állítást, a mely ő felsége néhány millió alattvalóját sértőleg érinti. Való ugyan, hogy a pragmatica sanctioban „törvényes római-katholikus mindkét nemű osztrák főherczegek örökös jogáról van szó" (1723-ki törvénykönyv 1., 2., 3. §§.); de ez nem azt jelenti, hogy az államfő vallása első országos érdek. — Ezen becsempészett érdek helyébe van mit mást állítani, például, az 1848: 20, és az 1868: 53. §. magasztos elvei megvalósulásának érdekét. Ez nemcsak korszerűbb, de, — mert a hon polgárainak boldogi tását czélozza, — előbbre való, mint a dynasta róm. kath. vallásának hangsúlyozása, mi akkor sem hozta meg a népek üdvét, mikor török világ volt Magyarországon. Nem erős, hatalmas katholikus. — de erős, hatalmas keresztyén és magyar királyban, bíznak e hon népei rendületlen bizalommal. Ez van írva a mi szíveinkben is. S evvel elmondottuk azt, minek elmondásához protestáns és hazafias öntudatunk leginkább ösztönzött. Hozzászólottunk Pázmán legújabb életrajzához, illetőleg annak cardinalis részéhez, tudniillik azon érdekeknek, melyekért Pázmán életében küzdött, szerző által való összeállításához. Hogy a tárgyalt érdekeken kivül egyebekben sem vagyunk, mert nem lehetünk, szerzővel egy véleményen, nevezetesen : hogy Pázmán nagy alkotásait más szempontból nézzük, érdemeit más mértékkel mérjük, s hogy különösen ama jézustársasági atyák működése megítélésében, a kik szerző szerint „a nevelés terén oly paedagogiai titok birtokában vannak, mely nagy áldásokat hozott már az emberiségnek", nem szerző s nem a Pázmán szerint való igazságra vezérlő kalauz után indulunk, minek fejtegessük ? Csak annyit mondunk még, hogy nekünk is van kalauzunk, a mely szintén az Igazságra vezérel bennünket, e kalauz: a Szentírás, benne az Isten igéje Ez vezérel, vezéreljen minket, midőn a történet mezején járunk, adatokat gyűjtünk, tényeket keresünk, ítélünk, következtetünk. Krupec István. NEKROLOG. Győry Vilmos. (1838—1885.) Budapest, 1885. april 16. — Búsan leng a fekete zászló, szomorúan lobog a megfordított fáklya; egyházunk egy kiváló jelese bús ravatalon fekszik. April 14-én délután félhatkor hajtotta fejét hosszú, kínos betegség után örök nyugalomra Győry Vilmos, a pesti magyar egyház lelkésze. — Hónapok óta nem volt ő már többé a mienk ; tudta mindenki, hogy a betegség karjaiból, mely őt ágyhoz szögezé, egy út van csak .... az ég felé : mindazáltal abban bizakodott családja, hogy szeretetteljes, gondos ápolás által még évekre megtarthatják, ha nem is a világnak, legalább önmaguknak a hű férjet, a jó apát. — De a halállal alkudni nem lehet. Erezte ezt a megboldogúlt. — Pár nap előtt magához hivatta egyik fiát, a ki valamivel gyengébb tanuló volt és atyailag intette : „nézd, én már nem vigyázhatok reád, igyekezzél hát magad akaratából is jól tanulni." Ez volt utolsó intése gyermekeihez, kiknek egész élete szentelve volt. Kedden délután nála volt anyósa, özv. Székácsné és segített nejének, megigazítni a betegnek feje alját. — Megköszönte fáradtságukat; fal felé fordúlt és meghalt. Talán megelégelte már a sors a mondhatlan kínt, mit ez igaznak juttatott, hogy oly könnyen engedte elröppenni a lelket megkínzott testből! A halálesetről azonnal értesítették az egyház elöljáróságát, a mely gyorsan összegyűlt és intézkedett a temetés iránt. — April 16. délután 3 órára határozták azt. A temetkezési vállalat emberei gyászpompába öltöztették a lelkészi lakás díszszobáját és ott felállították a ravatalt, melyre a kedves halott portetemeit helyezték. Aztán megindúlt a zarándokolás; a boldogúltnak ismerősei, tisztelői, a legkülönfélébb intézetek, egyletek képviselői egymásnak adták a kilincset; számtalan, szebbnél-szebb koszorú érkezett, kifejezendő a hálás megemlékezést a tisztelt pap. a szeretett tanár, a felejthetlen barát és nagyérdemű íróról, megemlítendő az egyházkerület, az egyház, az akadémia, Kisfaludy-, Petőfi-társaság koszorúja, azonkívül oly nagy tömege a koszorúknak más egyletek és magányosok részéről, hogy az egész szoba megtelt. A temetés napján délután levitték a koporsót a templomba, a hol az oltár előtt állították föl a ravatalt. — A nép azalatt nagy csoportokban kezdett gyülekezni, úgy hogy lovas- és gyalog-rendőrök voltak kénytelenek a templom előtt egy kis szabad tért fentartani. A nagy templom is a zsúfolásig megtelt válogatott közönséggel. — Ott volt br. Prónay Dezső, Fabiny felügyelők, Dr. Szeber é n y i püspök, az összes budapesti ev. papság és a vidéről is számosan ; azután a budapesti ref. egyház küldöttsége Szász Károly püspökkel az élén. Pont háromkor kezdődött a gyászszertartás egy szép gyászénekkel, a mit az opera férfikara adott elő; aztán Bachát Dániel budapesti főesperes lépett a szószékre és szép szívhez szóló beszédben méltatta a boldogúltnak számos téren szerzett érdemeit, a kit az ő szeretete egyháza, családja, hazája iránt emésztett meg." Ismét fölhangzott a gyászének, utána Doleschall pesti német lelkész mondott egy mélyen átérzett, művészi beszédet, kiindulva Petőfi ama szavaiból : szentegyház keblem bel-