Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Mi fáj még? (Gerengay Pál)

Harmadik évfolyam. Pozsony, 1885. évi január 10. EYANGELIKÜS EGYHÁZ ts SKOL Előfizetési ár : Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. MEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. — Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő s kiadó : TRSZTYÉNSZZY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : Mit fáj még? (Gerengay Pál). — Reflexiók Schlauch püspök beszédének olvasása közben. (Szabó Béla). — Nyilt levél. (Evangélikus). — Belföld. — Vegyesek. — Pályázat. Mi fáj még? Midőn éber tekintettel nézünk ág. hitv. evang. egyházunkra, azt fogjuk tapasztalni, hogy egy idő óta sokban haladtunk ugyan, de mind a mellett egyben-másban mégis nagyon hátra maradtunk. Ki ne örülne annak, hogy már — hála érte a Mindenhatónak — van e. e. e. gyámintézetünk,, mely eddig, habár még nem volt képes a kérelmezőket ezerekkel vagy annyival a mennyivel szükségük volt fólsegélyezni : mind a mellett szép összeg az már, melyet ezen jótékony intézetünk — minden évben — egyházaink s iskoláink közt kiosztani képes. Hiszen az áldott Gusztáv-Adolf-egylet sem volt mindjárt az első időszakban oly nagy kiterjedésű s dúsgazdag, mint a jelenben. De ki ne örülne annak is, hogy van már theologiai akadémiánk Pozsonyban, élén kitűnő szak- s tanférfiakkal a honnan egyházunk, tudományosan képzett, művelt s igazi keresztyén szellemtől áthatott papokat nyerend, a kik képesek lesznek, minden tőlük kitelhető módon felvirágzását elősegíteni. Es hogy Eperjesen is felállíttatott négy tanfolyami! theologiai intézet, kiváltképen főt. Czékus István, tiszakerületi püspök úr erélyes, lelkes és buzgó közreműködése folytán, az csak jótékonyan hathat reánk, mert alapját képezendi a két intézet közötti nemes szellemi versenynek, mi által egyházunk csak nyer. Bárcsak mennél hamarébb hallanók, hogy már Soprouban is úgy elrendezték az ügyet mint Eperjesen; mert itt is virágzott hajdan*) theologiai intézet, melynek egykor áldott emlékezetű dr. Székács József is növendéke volt. Ezzel ifjaink már igazán szerencsések lennének, mert van nékik miből választani, s oda menni theologiát végezni, a hova csak akarnak. Es ez által a verseny is fokozódnék, mi szintén csak egyházunk javára szolgálna. De eddig nem is voltak püspökeink, hanem csak superintendenseink, mert nem volt szabad így nevezni főpapjainkat; most már ezt a czímet kivívtuk számukra, ——; — " : w : r; : *) Most is virágzik. Szerk. s vannak olyan püspökeink, mint a milyenekkel a szentírásban találkozunk, s evangyéliomi egyházunk követel. Es a mi ezen püspököket illeti, ök már ma-holnap — mi igen valószínű — tagjai lesznek a felsőháznak, birván szavazattal ott, hol eddig rólunk, de nélkülünk vitatkoztak, számunkra törvényeket hoztak, de hol mi személyesen képviselve nem voltunk, s így jogainkat nem is védelmezhettük. S mi minden van még azonfelül, a mivei azelőtt nem bírtunk, p. o. árvaház Budapesten és több rendű jótékony intézetünk. Ez mind nagy örömmel tölti be keblünket. Hanem már most nézzük : mi az, a mivel még nem birunk, a miben hátra maradtunk, s még mindig mi fáj olyan nagyon, és pedig most még jobban, mint azelőtt? Lássunk most csak egyet. Nekünk nincsenek még ma sem jól rendezett és javított papi fizetéseink, melyeket a haladás, szükség és a mi hovatovább rosszabb s szomorúbb állapotunk megkíván. Ez azon savanyú alma, a melybe senki sem akar beleharapni. Még egyszer mondom nem akar, mert azon segíteni lehetne, csak lenne hozzá kedvünk. Még mikor a selmeczi lyczeumon tanultam — Székács Egyházi lapjában már akkor szellőztetett azon kérdés, hogyan kellene és lehetne a papi fizetéseket javítani, illetőleg nagyobbítani? Azóta 40 éve, s a dolog még ma is úgy áll — kevés kivétellel — mint fél század előtt! De sőt rosszabbul állunk, mint az előtt, mert akkoriban olcsóbb időket éltünk s kiadásaink is kissebbek voltak; a mellet pedig a hívek terményeik egy részét megosztották a pappal, ajándékokkal elhalmozták. Most ennek már árnyékát sem látjuk. Hát a hiványok dolgában hogyan állunk? Bizony uagyon rosszul, mert bár egynémely egyház itt-ott fölemelte is, illetőleg javította valamivel papjának fizetését, a legnagyobb része már azt sem akarja fizetni kellően, a mit buzgó elődeink szívesen megtettek. Hanem ez még nem elég. Megesik — és pedig igen gyakran, — bogy kényszerhez is kell folyamodnunk, mi a papnak igen nagy kellemetlenség, hogy megkapjuk azt, a mi hiványilag min-