Evangélikus Egyház és Iskola 1885.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházunk és a tudományos élet (Dr. Masznyik E.) I.

107 a veszteségben — arra is, hogy a bajon, illetőleg bajokon egyszer már komolyan segíteni is akarunk. Az uj intézményeknek, hogy felvirágozhassanak időre van szükségők. A fejlődés e tekintetben is csak lassú s fokozatos haladásban érvényesülhet. Ezen megütközni az, aki az emberiség történetét ismeri nem fog, de sőt bajt sem fog látni abban. Két dolog van csak, ami felett a gondolkozó ész elborul, az eszmékért hevülő lélek elszomorodik : a stagnálás vagy — ami még ennél is rosszabb s már a szóban is abnormitás — a visszafejlődés, helyesebben elkorcsorulás. Főiskolai közelebbről theológiai intézeti tanügyünk eddig — fájdalom, ha vissza nem fejlődött, ha el nem korcsorult is, de minden esetre csak stagnált, máról holnapra lelkesebb indítás, magasabb eszme s czél kitűzés nélkül vergődött. Csak a folyó szükségek — igazán szükségek ! — kielégítésére szorítkozott. Szolgálta a jelent, — a jövőnek, a szebb, ker. szellemben, ismeret s életben férfiúi érettségre, önnálló s tudatos tevékenységre valló jövőnek még csak álomképe sem háborgatta nagyjainkat. „Aki hátul van, tegye be az ajtót," — sokan gondolkodtak így. No de felébredtünk ! Ki lett mondva a jelszó : akadémia! Avatatlan ifjúi szemmel én csak távolról néztem a küzdelmet, a mérkőzést, mely a versenytársak között lefolyt s előre is a kiváló tisztelet érzelme kapcsában gondoltam a hatalmas műre, melynek megalkotása akkora erőfeszítésbe kerül. Pedig most látom, mennyire csalódtam. Azt hittem az akadémia receptjéhez több szer már nem is szükséges. Van szép hajléka, van két igazgató-tanácsa, 8 tanára, 60 hallgatója s legalábbb a tanrendszerben rengetek tudománya. Ha egyházunk ezt mind beveszi, elmúlik a baja. Pedig dehogy! A munkának még csak felét végeztük el. Meg van az akadémia — névleg, most meg kell azt teremteni — tényleg is. Az első feladatot megoldotta — igaz jó későn — az egyház, a másikat meg kell oldanunk nekünk. Melyik a könnyebb feladat? Mi rddig azt hittük mind kettő férfimunka, de ugy látszik mások más meggyőződésben vannak. Az egyház — gondolják némelyek — évszázadokon át gyűjtögethette erejét, mig végre közös akarattal akadémiát állíthatott fel, mert hiszen csak 4 szegény kerületből áll s a theológiai tanügy rendezése csak — másodsoros gondjai közé tartozik. De ti 8-an vagytok s mindannyian kész akadémiai tanárok (mi képeztünk benneteket!) ti két év alatt megteremthetitek az akadémiai szellemet, életet, nevelhettek képezhettek alapos theológiai képzettségű papjelöltetek és szaktudósokat s ráadásul megalapíthatjátok még a magyar tudományos theológiai irodalmat is, Hanem hát s itt — kapaszkodik belénk a szörnyű vád, — ti mindezt nem teszitek, sőt e magas czél felé nem is törekesztek, mert : 1. irott füzetekből taníttok, jóravaló tankönyvek helyett ; 2. alacsony tudományos mértéket szabtok tanítványaitokra — magas mérték helyett; 3. a magyar tudományos theol. folyóirat megindítása, általán a theol. irodalom művelése pedig eszetekbe sem jut. Súlyos vádak s igazán méltók a komoly megbeszélésre. ! Az első vád — mint tudjuk — már az egyetemes gyűlésen felhangzott s Zsilinszky esp. felügyelő úr határozott formulázása szerint igy hangzik : „a theol. intézetből nem kerülnek ki a megkivántató készültséggel a növendékek, aminek legfőbb oka abban található, hogy az akadémián a tanárok nem tankönyveket, hanem legtöbbnyire csak kéziratokat használnak " Megvallom eleintén sajtó hibának tartottam e vádban az „akadémia" szót s azt hittem, hogy itt tulajdonkép nem rólunk, nem a mi theol. akadémiánkról, hanem átalán a régi theol. intézetekről van szó. De hát minden jel arra mutat s azt erősíti meg a „tankönyvkérdés" felett megindult vita is. hogy egyenesen „de vobis fabula narratur." Igy értve a dolgot — nézetem szerint — a vád legalább is igen korai. Akadémiánk 1882/3-ik tanévvel nyílott meg. Ebből világos, hogy akadémiai kiképeztetésben tulajdonkép csak azok részesülnek, akik a jelzett évben léptek intézetünkbe; ezek pedig majd csak 1885/6-ban állanak — ha ugyan addig a kezdeményezett üdvös változás életbe nem lép — azon consistoriumok elé, melyek eddig a theol. intézetekből kikerült papjelölteket vizsgálták. De eltekintve ettől, — vizsgáljuk meg, megállhat-e egyáltalán a tétel, hogy papjelöltjeink képzetlenségének oka a tankönyvek hiányában, — illetve az irott füzetek használásában kei'esendő. A tényt, hogy tudományos, szakképzett theológusaink nincsenek, én sem tagadom, de kétségbe vonom, hogy e bajnak forrása legfőképen a tankönyvek hiányában keresendő. Tankönyv mint „tájékoztató vezérfonal" tudományos emberré egy téren sem tett még senkit. Tudatlanná azonban már sokat tett. Elemi vagy középiskolákban, tehát ott, ahol a szellemet a gondolkozást járni kell tanítani s táplálni oly ismeretekkel, amelyek közérvényesek s többé kevésbé a megállapodottság jellemével bírnak, megengedem van a vezér fonalaknak értelmek, bár tudom, hogy legtöbb esetben ott is inkább csak a szájat tanítják járni, hiányozván azoknak a vezérfonalaknak éltető erejök : a tanár meglelkesítő szava, magyarázata; — de felső iskolákon vezérfonalak — contradictio in adjecto. Legyen bár meglepő kimondom meggyőződésemet : a felső iskolákon közelebb theol. intézeteinken a tankönyv nem ellen szere, hanem más alakban lényegileg ugyanazon forrása lenne a bajnak. Mert a tankönyvek a kárhoztatott füzetektől csak nyomtatott betűik által különböznének. S nyereség volna ez? Alig hiszem, ha csak nyereségnek nem nevezzük egy két leírásból származó hibának elmaradását. De mi ez azon kárhoz képest, amely velük jár. Mert eltekintve attól, hogy a tankönyvek a tanulók nagy részét kényelemhez, felületességhez — önámitáshoz szoktatják — ép annak — ami akadémián fő t. i. az előadásokon nyert anyag összefoglalásának, feldolgozásának s saját tanulmányozás utján való bővítésének állják útját, sőt kétségtelen, hogy azok a tanár folytonos haladását tudományos rendszer alakító tevékenységét, szóval szabad mozgását is nagy mértékben gátolják. A tudományos élet terén sehol, így a theologiában sincs megállapodás. A vallási igazságok felfogása sokszor egy ugyanazon egyénnél is időről-időre változik. Miért gátat vetni a szabad haladásnak — elavult szerke-