Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - IRODALOM - A ker. egyh. története. Thébus János

95 gyermekei irányában s mint családfőnek jellemzése, mikben az evang. papi családoknak példányképül szolgálhat. Tanulságos, mi róla felhozatik, hogy házát imaháznak tartotta, melyben családja körében rendesen tartott isteni tiszteletet, a család tagjait s cselédséget maga köré gyűjtve, — velük imádkozott, énekelt, tanította, intette istenes, jámbor életre. Hány pap teszi ezt jelenleg? Altalán hány evang. papi házban imádkoznak, a pap maga, a papné s gyermekeik, akár reggel, ha felkelnek s munkához fognak, akár délben, ha ebédhez ülnek, akár este, ha a napi munkát végezve nyugalomra adják magukat, s hálával emlékeznek meg arról, kitől minden jó adomány jön? — A Der Mensch czímű szakasz Lutherről, mint emberről szól, ki magától semmit sem tagadott meg, mit, mint ember illőn élvezhetett. — Barátja volt a zenének, dalnak, vidám lakomának és társaságnak, miket találós élczekkel maga szokott fűszerezni, miről asztalbeszédei szolgálnak tanuságul. Barátja volt a művészetnek, festészetnek, az orgonát, a képeket meghagyta a templomban, hadd szolgáljon a művészet is az Istennek; a tánczot s ártatlan mulatságot a fiataloknál nem kárhoztatta, nem a szinházat, sőt a szinművek előadatását a tanulóknak maga ajánlotta. Jövedelme csekély volt, de ki hozzá folyamodott, — s ezek közt sok magyar fiú is volt, — sohasem távozott el tőle vigasz-, segély- s támogatás nélkül. — Das Werk, a mű. A reformáczió műve, szól legutól a szerző, a keresztény egyház megújulásában, megifjodásában nyilvánul. Megújult pedig mindenek előtt az istenitiszteletben, a mennyiben az idegen nyelven tartott s pogány és zsidó áldozatokra emlékeztető, evangyéliom-ellenes mise helyébe az evangyéliom hirdetése tétetett, az istenitisztelet központjául, mint az ős-keresztény egyházban anyanyelven tartott imákkal és énekekkel. A biblia anyanyelvre lefordíttatva a hivők kezébe adatott, hogy mindenki olvashassa s meggyőződhessék, váljon igaz-e és isten igéjével megegyező, mit az újított egyház tanít és vall. — A papok s laicusok közti válaszfal ledöntetett s valósággá lett, mit az irás mond: Szent papság vagytok; a laikusoknak megengedtetett egyházi ügyekhez és szólaniok s egyházi ügyekről is intézkedniök. S mivel a tudatlan nép elvész, — a középkori sötétség a papok és nép tudatlanságából eredt — épen Luther buzdítására és sürgelésére polgári- s népiskolák alapíttattak, hogy az evangyéliomi tanok a gyermekek szívébe jókor becsepegtessenek, s az új nemzedék evangyéliomi szellemében neveltetve annál készebb s alkalmasabb legyeu Isten nevét életében s életével is dicsőíteni. A Schluss Luther utolsó éveiről, napjairól, haláláról s eltemettetéséről szól. Az előadások végén jegyzetek állanak, melyek igen érdekes idézeteket foglalnak magokban kitűnőbb írók műveiből a fentebbi szakaszokban elmondottaknak felvilágosítására, bebizonyítására. Mi a füzetet mindvégig a legnagyobb érdekkel olvastuk, s azt hisszük, másoknak is sok élvezetet fog nyújtani; s azért is el nem mulaszthatjuk azoknak, kiket ilyenek érdekelnek, a leghőbben ajánlani, szives terjesztés végett oly körökben, hol a hívek ily olvasmány után némi vágyat mutatnak. — A füzet 156 lapra terjed. Ara nincs kitéve a czímlapon. B. 1. Ily czímű füzetke küldetett e napokban hozzánk: A keresztyén egyház története ev. népiskolák számára. Irta Thcbusz János zólyomi ev. lelkész; egyúttal felszóllíttattunk, mivel e munka az elemi iskola V-ik és Vl-ik osztálya számára íratott, a mennyiben a 4 elemi osztályt végzettek a középiskolákba is átmennek, annnak, ha arra használható, tankönyvül az I-ső és Il-ik osztályba való behozatalára azonnal válaszoltuk, hogy a gymnázium említett osztályaiban az elfogadott tanterv szerint más lévén előadandó (t. i. I-sőben ó-, Il-ikban újtest. történetek), egyházi történet csak a III-ikban jön elő, de itt jelenleg eléggé jó vezérfonallal, Haan Lajoséval, vagyunk ellátva. — Azonban gondoltuk, jó lesz a tanítóképzőnket figyelmeztetni a kis munkára s nekik ajánlani olvasmányul és tanulmányul : kis munkából is tanulhatnak, ha ügyesen van szerkesztve. De minél többet lapozgattunk benne, annál inkább meggyőződtünk, hogy nemcsak középiskolában nem igen használható, hanem népiskolában is csak sok törlés, igazítás és pótlás után, és oly tanuló által, ki képes a hibákat észrevenni, — igazítani, mi nem helyes, — pótolni, mi hiányos, s nem vesz mindent igaznak csak azért, mert tankönyvben van nyomtatva. Igazunk van-e, a szíves olvasó ítéletére bízzuk, ha nem fogja restelleni alábbi jegyzeteinket elolvasni, melyekkel bátrak leszünk egynehány §-t kisérni, hogy az illetőket figyelmeztessük, e tankönyvben mily lelki táplálék, nem akarjuk mondani kotyvalék, nyujtatik a fiatal evang. sarjadéknak. A felosztáson nem akadunk fel. Ókor, két szakaszban, 1-ső Nagy Konstantinusig, 2-ik Nagy Károlyig. Középkor, hasonlóan 2 szakaszban, 1-ső Nagy Károlytól III. Inezéig (szerző szerint nem tudjuk, miért? „Innoczens"-ig), 2-dik III. Inczétől Lutherig. — Újkor: Ez is két szakaszban. 1-ső szól a reformáczió terjedéséről és sorsáról az európai országokban, a 2-ik a reformáczióról Magyarországban. — A bevezetés s az ókor 49, a középkor 17 s az újkor 43 §-ból áll, a vezérfonal pedig 30 lapra terjed. Ara 30 kr. Mindjárt elején a bevezetésben a 4. §-ban mondatik : „Krisztus, zsidóul Mesziás, annyi mint Istennek felkentje, kit az Isten megígért, a próféták megjövendöltek s ki az idő teljrsségében megjelentDe minek, kinek kenetett fel? miért igértetett a zsidó népnek? miért jövendöltek róla a próféták, t. i. hogy ő Isten országát fogja megalapítani, oly országot, melyen a pokol kapui sem vehetnek erőt, sehol sincs említve. A második lapon a 8. és 9. §-ban egy kis paraphrasisa van az apostoli Credo második czikkének, mely így kezdődik : „Krisztusról tudom, hogy Heródes s August us alatt Bethlehemben születettVájjon kire vonatkozik ez ige „tudom', a szerzőre-e, ki e sorokat írta, vagy a tanulóra, ki azt betanulni fogja? Itt talán jobban állna ily kifejezés: „tudjuk vagy hisszük a szent irás nyomán", mert a mi a két §-ban mondatik, nem oly bizonyos, hogy mindenről határozottan mondhatnók Judom vagy tudjuk', a Credo helyesebb kitételt használ: „hiszem". - De azon is fenakadtunk hogy itt Krisztus mondatik Bethlehemben születettnek, ho ott Bethlehemben Jézus született, ki, mint szerző az 5. fc-ban maga mondja, csak Keresztelő János általi megkereszteltetése alkalmával kenetett fel Isten által szent leiekkel Krisztussá. - Hogy szent lélektől fogantatva szűz Máriától született, nem említtetik. Ilyent ly felvilágo^oU korban, mint a miénk, tanítani botránykő!? Ugyanion §-ban mondatik: „Midőn 12 éves korában szüleivel húsvétkor Je