Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Sokoró-Alja

kultusminiszter úr ő nagyméltóságának személyében ilyen buzgó hivét tisztelheti. Nógrádmegye közönsége és tisztikara ilyen— egy tárgy­ban hozott két homlokegyenest ellenkező végzésekért a felelőség terhét viselni nem fogja. Farkas Gejza. Sokoróalja. Szokásban van a győri evang. egyház­megye sokoróaljai papságának körében, hogy azt a tükröt, melyet hívei elé tart, hogy magukat benne megláthassák — időnkint maga felé is fordítsa. Vagy is istenfélő elő­deitől örökölte, hogy az évi négy „kántornap" közül hármon felgyülekezzenek a szent gyónásra, maguk a szentségek ki­szolgáltatói is. — Márczius 5 én kántornap levén, Fölpéczen gyűléseztünk össze, még pedig 8-an, összesen 10-en vagyunk. Ha valaki kérdené : Hát a 9-dik és 10-dike hol vagyon ? arra azt felelném : a 10-dik örök álomra ment, a 9-diknek pedig komoly családi bajai vannak, szeretett neje élet-halál közt lebeg. Ezt azért említem, mert egy könnyen senki e napon el nem marad. Mikor az uri szent vacsorát vettük, a szent gyónásnak vége, rendesen egyházunk ügyeivel fog­lalkozunk behatóbban, végül testületileg jótékony czélra kévésünkből áldozunk. Ez alkalommal 3 ügygyei foglalkoztunk : Zelenka Pál­nak hozzám küldött „Emléklapjait" megvásároltuk; & buda­pesti árvaházra összeadtuk a mi siclusainkat, összesen 12 frtot, mely összeg két részvénynek, illetve tagsági díjnak felel meg, és ezt több mint 15 év óta gyakoroljuk. E czélra adakoztak: Molnár Lajos fölpéczi, Hörényi Lajos győr­szemerei, Horváth Sámuel téti, Szígethy Dániel újmalom­soki, Hetyei Mór csikvándi, Fadgyas János nagy-baráti, Kováts Mihály móriczhidai, Matisz Károly kis-péczi, Bognár Endre l.-patonai lelkészek. Harmadik tárgy volt a mi „Luthertársaságunk" ügye. Erről egyelőre csak annyit akarok megjegyezni, hogy e kis kör ez alkalommal testü­letileg belépett társaságunk tagjainak szépen szaporodó sorába. — Szolgálhat-e ez másoknak is például? más ad­hatja meg rá a helyes feleletet. Bognár Endre. KÜLFÖLD. Németország. A köd, mely a német trónörökös vati­káni látogatását elfátyolozta, még mindig el nem oszlatta­tott. Rómában Lcdochovszky és Melchers resignatióját remé­nyelték és már a felett is folytak a tárgyalások, ki legyen az elsőnek helyettese. De a pápai javaslat, mely Radziivill herczeget ajánlja, ki Ledochowsky legveszélyesebb segédje volt Poroszország ellen intézett vakand munkájában, kissé merész volt, és egy hivatalos lap „a herczeg kandidáczióját a megürült német püspöki székre egyszer-mindenkorra semmis­nek u mondja. így ama emlékezetes látogatásnak egyéb gyümölcse nincs, minthogy a pápai lapoknak új alkalom szolgáltatott, a német és evangelikus érzületet sértő kér­kedésekre. „Poroszország" így kérkedik a „Moniteur de Romé", „a kiengesztelés új zálogait adta és a Luther­jubilaeum éve a hatalmas német birodalom jövendő ural­kodóját úgy szemlélhette, mint aki XIII. Leo pápát várat­lan tisztelgésben részesíti". — Alkalmasint, hogy maga részéről is „a kiengesztelés uj zálogát adja", a pápa hat nappal a trónörökös látogatása után Lutherről mint „Haeresi­archáról", „az elpártolt hitctlenségéről" sat. szól s válaszul ezen szívömlengésekre a császár újévi köszönetiratában a berlini tanácshoz különösen hangsúlyozza megelégedését a Lutherünnepély felett. De az említett római lap még tovább ment. A trónörökös látogatásában egyenesen a pápaságnak hozott hódolatot lát, oly hódolatot.'melyet az anyagi hatalom az „erkölcsinek" hozott. „Talán végre be­látják, milyen állást foglal el a pápaság még mindig a világban, milyen fénynyel van körülvéve és milyen haszon­nal jár az ő közreműködése." „Mi meg vagyunk győződve, hogy a trónörökös a pápával való találkozásából azon meg­győződést nyerte, hogy Róma és a pápa erkölcsi támo­gatásának visszautasítása egyértelmű a világ legnagyobb befolyásának feladásával. — Európának melyik uralkodója ismeri jobban a modern társaság szükségeit? ki bir nagyobb hatalommal azt megmenteni és sebeit gyógyítani, mint XIII. Leo?" — Magától értetődik, hogy mindez üres hányavetiség: sem a trónörökös sem az államférfiú Bis­marck nem hisz azon mesének, mely a pápáról, mint a társaság megmentőjéről szól, s mely legfeljebb politikai gyermekeknek való. De nincs okunk, hogy ilyen kérkedé­sekre alkalmat szolgáltassunk és ez által a politikai gyerme­kek szemei előtt, kiknek száma millió, a pápa nimbusát emelni segítsünk. — Ezalatt a kormány, egyáltalában nem zavartatva római fáradozásainak sikertelensége által, foly­tatta a róm. kath. hierarchia és lelkészkedés helyreállítását. A limburgi püspök megkegyelmezését követte a münstcri püspök megkegyelmezése. Minthogy ezen püspök nemcsak az állami törvények elleni ellenszegülése, hanem nyilvános pénzek sikkasztása miatt is börtönre Ítéltetett, ugy ez utolsó?büntény is a kegyelmezésben benfoglaltatik. — Egyúttal a kormány mindent elkövetett, hogy az elhelye­zendő lelkészek felmentvényi folyamodványait elintézze; a münsteri kerületből beérkezett 188 folyamodvány közül, 142 már kedvezőleg el van intézve. A kölni érsekségből eddig egyetlen egy folyamodvány sem érkezett be, miből következtethető, hogy az ellen­szegülést a pásztor nélküli községek rovására továbbra is folytatni akarják. — A kormányt valószínűleg azon gon­dolat vezeti, hogy a püspöki kormányzat és a lelkészke­dés helyreállításával mindenek előtt megnyugtassa a róm. kath. lakosságot, hogy ez által szabad kezet nyerjen az állam és a római egyház közti viszony szabályozásában. Hogv a kormány ezen politikáját meghiúsítsa, a középpárt azon indítványnyal lépett fel, hogy az alkotmány 15— IS czikkei, melyek a kulturharcz kezdetén eltöröltettek, ismét helyreállíttassanak, Ezen viszonyok helyreállítása, mely által a pápa hatalmat nyerne a porosz nép egyrészének törvényeket és rendeleteket adni, melyek az államhatalom helybenhagyása nélkül kötelezők volnának, a középpárt eszményképe, mibe azonban egy a reformációból született állam soha bele nem egyezhet. A tanügy- és vallásmin.szter nyilatkozatai minden kétséget kizárnak. Miután a miniwter az ügy történetét előadta, és az előbbi kormány mulasz­tási bűneit bevallotta, kijelentette, hogy az egyhazaK ön­állósága nem általános, különféleképen magyarazhato mon­datok hanem határozott törvények által biztos.tható e 8 körülhatárolható csak, és pedig az állam törvényalkotó**, és nem Rómával kötendő concordatum által. - A törvény­hozás utján minden megtörtént, hogy a séreÍrnek meg*.un­jenek s továbbra is minden meg fog törtenrn, a m J államérdekek károsítása nélkül megtörtenhet.k. anélkül,

Next

/
Thumbnails
Contents