Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Nógrád és a kultusminiszter

85 Kétségkívül legérdekesebb czikk Palóc-zy Lipót-é: „A műveltség állapota Magyarországon, különös tekintettel a zsidókra." Csak az a baj, Hogy e czikk könyökéből is a hiúság kandikál ki. Minden áron azt akarja kimutatni, hogy a magyarországi összes hitfelekezetek közt legmiveltebb a zsidó, s egészen megrökönyödik, mikor a műveltség alapjául az irást és olvasást tekintvén, a számok kérlelhetleniil konstatálják, hogy bizony legmiveltebbek a lutheránus nők. Hát köszönjük neki e tudósítást, legalább a mit eddig is tettünk, ezután majd méginkább megbecsüljük asszonyainkat, s rajta leszünk, hogy a következő népszámlálás alkalmával a lutheránus férfiakról a zsidókkal szemben hasonló eredményre jusson. Különben e czikket méltó volna lapunkban saját tanuságunkra bővebben is ismerhetni. A többi közlemények szintén igen érdekesek, s ha az irók a kissé elbizakodott modoron változtatnak, teljes becsülésiinkre tarthatnak számot. Magyar Paedagogiai Szemle. Tanügyi havi Közlöny. Szerkeszti és kiadja Hill József, Budapest. — Februári füzet. Ez a Tanügyi havi Közlöny a radikalis-destruktiv irányú tanitók dicsőségének csarnoka, véres szájú támadásainak s különösen az egyházak s papok ellen folytatott agyarkodásainak színtere. Mint a szerkesztő mondja, nem tekint sem le- sem felfelé, sem hátra, sem előre (csak önmagába?): a tanügy önállósításáért küzd. — Ez az önállósítás pedig úgy látszik csak köpönyeg, mely a legveszedelmesebb tendentiák takarójául szolgál : vallás helyett vallástalanság (szinte erkölcs!), függés (felügyelet) helyett, függetlenség (szabadosság). S mindez a tanítói tekintély s jólét emelése érdekében!! Szinte csodálkozva kérdi az ember, honnét veszi magát nálunk ez a mérges növény. Szerb lovak patkói közt jött be a magva mint a Szerb tövisnek ? Dehogy : olyan német plánta ez, mint annak a rendje. Németországban, a 30-as évek óta, különösen Diesterweg szenvedélyes izgatásai folytán, bizonyos naturalistikodemokratikus irány kezdett lábrakapni a népiskolai tanügy terén. Maga a mester erkölcsi komolyságú s tudományos képzettségű férfiú volt, de tanítványai csak vallási radikalismusát örökölték. Ez az oka, hogy, mint Kurtz is megjegyzi : „az éhenkórász irodalmi proletáriusok és emanczipált regényírók hadát leszámítva, senkisem munkálkodott oly alaposan és sikeresen a keresztyén hitnek megrontásán, mint a német néptanítók. Itt, ezeknek 1872-ben Hamburgban tartott nagygyűlésén történt, hogy midőn néhány tanító felszólalt a keresztyén vallás érdekében s annak nagyobb befolyást, illetőleg az iskoláknak keresztyén jellemet akart volna adni: az 5100 tanítók többsége nagy lármával lepisszegte az indítványozókat. S mi lett ennek az eredménye? az, hogy csakhamar megalakult az „Evang. tanító-szövetség", melynek a brémai 7-ik egyet, gyűlésen 1879-ben már 1400 tagja volt. Vajha Rill és társai működésének nálunk is hasonló eredménye lenne! Mert nem hiszem — legyen bár tanítóink állapota sok tekintetben még oly tűrhetetlen — hogy ők az ördögöt ördöggel, a sok helyen csakugyan sajnosan jelentkező papi hierarchiát a vallástalanság terjesztésével, vagy a vallás iránt való közönyösséggel akarnák kiűzni. Pedig Rillék — bármint csűrjék csavarják a dolgot — nemcsak a papok, hanem maga keresztyénség ellen harczolnak. Erre a jelen füzet is bizonyíték. Valódi keresztyén szellemű tanférfiú olyan Ember János-féle éretlenséggel nem léphet a nyilvánosság elé. — „Nevelés és erkölcs" czímen e tételt igyekszik megokolni: „Az erkölcsi hanyatlás orvoslása végett az erkölcstant a vallástantól el kell különíteni. Amazt tanítsa a tanító, emezt a pap." Hát erre mi ugyanazt mondjuk, amit ő az általa farkasoknak nevezett papok fohászára: „Vallás-erkölcsi nevelés jöjjön el a te Országod" ilyformán adott: „Óh szent együgyűség szűnjék meg a te országod." De milyen erkölcstant is akarnak ezek a jó urak tanítani. Gyönyörűségeset. Csak úgy csepeg a becsületesség zsírjától. íme a minta ugyan e számban. Evés közben jő meg az étvágy. Eddig marták a papokat, most marják egymást — a tanítói tekintély emelése szent nevében. Maga a szerkesztő tálalja fel a maga piszkát, mint „úttörő kísérletet". Elmondja szegről végre az egyik társa által ellene indított sajtó per történetét, idézvén a lapjában megjelent piszkolódó czikk kifogásolt tételeit. Ex uno disce ethicam novam! „A Népnevelők (hajdan iskolamesterek voltak!! — Krisztus is mester volt) — Budapesti Egyesülete nevében kiadott lap rövideszü szerkesztője magán hagy száradni minden nevet (gazembernek nevezte) mint bizonyos női személyek" stb. Pfuj!! S ezek az izgága emberek mételyezik meg a tanítóságot. Evang. tanítóinkhoz szólok. Ha valaki előtt kalapot emelek, a jó tanító előtt s az Istennel szemben való közös szolgálati viszony alapján a pap egyértékű munkatársának tartom. Ám ha vannak sérelmeik, — adják elő. Sorakozzanak nemesek nemesen, de ily Rill-féle iránytól mentse meg őket saját jó szellemük, mert ezen az úton — csak vereség és gyalázat vár rájuk. Nemes fegyverrel nemes czélért szép küzdeni! Küzdjenek, ha van mi kiküzdeni való. Evang. országos tanítóegyesület jöjjön el a te országod! Dr. M. L. BELEÖLD. Nógrád és a cultus-minister. — II. Az államnak kötelessége az állampolgárok jogegyenlőségéről gondoskodni. Quod uni justum, alteri aequum. A hol ezen gondoskodás hiányzik, ott ingadozik az egyensúly az állam-életben, az olyan állam hasonló azon növényhez, melyet az elősdiek leptek meg: egy ideig tengődik az még, de elébb-utobb tönkre mén. Nem a tönkre-jutás örvénye felé közeledik-e a mi államunk élete? Elősdiek fogják el a haza testét; meg-meg mozdul az a szegény zaklatott haza az éles fájdalom alatt de megmenteni magát nem tudja. - A mult századok sotet szellemei tolakosznak a felszínre, hogy megzavarjak a szép álmokat, miket magának az optimizmus a ^vilagosod^ századában képzelete elé fest; rablánczra akarjak fűzni a szabadságra teremtett szellemet.