Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - BELFÖLD - Beszterczebánya
55 i 18-án keltezett ama hivatalos jelentése, mely szerint a f.-micsinyei lelkész a főespereshez azon durva kérdéssel állított be. hogy ki hatalmazta fel őt arra, miszerint ily sátáni szemtelenségü levelet írjon neki? Mire, midőn a főesperes az esp. jegyzőkönyvet előkeresve, annak idevonatkozó pontját akarta megmutatni, — azt e szavakkal: „nekem nem kell utasítás" kezéből kiütötte s nyomban rá a főesperest kétszer arczul ütötte s midőn erre a főesperes a merénylőnek ajtót mutatott s azt távozásra felszólította, ez az ajtótól ismét visszaugrott s a főesperest újra kétszer arczul ütötte, — mely durva bántalmazás folytán kötelességének ismerte hivataláról lemondani. A superintendens úr január 22-ről kelt hivatalos átirata az alesperesnek meghagyja, hogy a merénylő lelkészt hivatalától azonnal felfüggessze. A kerületi felügyelő úr válaszában megbotránkozását fejezi ki azon tény felett, mely az egész ev. egyházat beszennyezi, és pedig oly körülmények között, midőn a zólyomi esperesség a magyar nyelv hivatalos használatának kimondásánál a legenyhébb határokig ment s még az sem elégíti ki az oly embereket, mint Lacjak Emil? s véleménye szerint az egyházi fegyelem szempontjából sokkal nagyobb vétség követtetett el, mintsemhogy a merénylő az egyházi bíróság Ítélete alól elvonható legyen, felkéri az elnökséget, hogy a rendkívüli esp. gyűlés megtartását siettesse s az illető ellen a kellő intézkedéseit megtegye. Ezután a merénylő lelkésznek az egyházhoz intézett lemondása olvastatott fel, melyben tettét bevalja s azt csak azzal védi, hogy a főesperes izgatottan egy szöglet felé nézett s attól tartva, hogy az botot akar rá fogni, ő is düh he jött s a főesperest négyszer arczul ütötte. — — Majd ismét egy más levélben benyújtott lemondását hamisnak nyilatkoztatja ki, mert úgymond, nincs semmi oka rá, hogy ily bolondot tett volna; majd ismét harmadik levelében, a lemondását tagadó nyilatkozatát kéri semmisnek tekintetni. — Végre felolvastatott a főesperes útján beérkezett ama jelentés, melyet ez ügyre vonatkozólag a járásbíróságtól kapott, — s mely jelenti, hogy miután az 1876-ik évi XVII. t.-cz. 1., 4., 5. és 13. §§-ai értelmében a népiskolai ügyekkel foglalkozó iskolaszéki tagok közhatósági jelleggel ruháztattak fel, s a merénylő azért, hogy iskolai ügyekben általa beküldött tót szövegű jelentése visszaküldetett, a főesperesen, mint iskolaszéki elnökön s tagon brutális merényletet követett el, — a büntető törvény 165. §-a alapján bűntényt követett el s ellene a bünügyi vizsgálat elrendeltetett. Végre az alesperes jelenti, hogy Lacjakot jan. 24-ről kelt hivatalos átiratával — el nem fogadhatva annak hivataláról történt lemondását — hivatalától felfüggesztette s ideiglenesen helyettes lelkészül a garamszöghi lelkészt nevezte ki. E tények ezen előadása után két kérdés bocsáttatott az esp. gyűlés tárgyalása alá. Az első az vala: helyeslő tudomásul veszi-e az elnökségnek ez ügybeni eljárását s ebből kifolyólag miféle intézkedéseket tart szükségesnek? és a második, hogy a főesperesnek lemondása elfogadtatik-e? Az első kérdésre vonatkozólag Írásban a következő indítvány adatott be, mely egyhangúlag elfogadtatott: „Az esp. elnökségnek az ez ügyre vonatkozó ügyiratok alapján tett ama jelentése, miszerint a merénylő f.-micsinyei lelkész hivatalos papi állomásáról történt lemondása, miután lelkészi hivatalától azonnal felfüggesztetett, — el nem fogadtatott, — mint helyes és törvényes intézkedés a gyűlés által helyeslő tudomásul vétetik s ezennel megerősíttetik, — egyúttal felhatalmazza az esp elnökséget, miszerint a f.-micsinyei egyháznak lelkiekbeni ellátásáról gondoskodjék. Tekintve pedig, hogv a merénylő lelkész, úgy a hivatalos jelentés, valamint a saját magú által irásbelileg tett beismerés szerint, oly — eddig a maga nemében páratlanul álló, az egyházi törvények által is megtorlandó — bűnös cselekményt követett el, mely által nemcsak törvényes felsősége iránti köteles tiszteletét durván megszegte s felsőbbsége törvényes rendeleteinek makacsul ellenszegült, hanem határozott, kétségbevonhatlan nyilatkozatát adta annak, miszerint a magyar nemzetnek s a magyar nemzeti törekvéseknek megátalkodott ellensége s tekintve, miszerint merénylete a világi büntető törvények súlya alá is esvén, magát közönséges bűntettessé lealacsonyította s ekkép papi állását elenyésztethetleniil beszennyezvén, arra örökké képtelenné vált, — az esp. gyűlés a f.-micsinyei lelkész Lacjak Emil ellen az egyházkerületi utasítások VII. része tizenkettedik szakaszabeli rendelkezésének s az 1882. évi egyet, gyűlés jkönyve 5. pontja c), d) alpontjainak tekintetbevételével az ugyanazon ker. utasítások XIX. rész II. fejezetének 11. pontja alapján a perbefogó végzést ezennel kimondja s az ez ügyre vonatkozó összes okiratokat a tiszti ügyésznek oly utasítással adja ki, hogy fegyelmi keresetét 30 nap lefolyása alatt az ügyiratokkal az esperességi törvényszék elnökségéhez szolgáltassa által, miről nevezett lelkész ezen perbefogó végzésnek kiadatása által azzal értesíttetik, hogy szabadságában áll a periratokat az elnökségnél megtekinteni s azok másolatát kivenni." Ezen végzés kimondása után a törvényszék még f. l nem esketett tagjai letevén az esküt, ama másik kérdés, hogy elfogadható-e a főesperes lemondása, vétetett tárgyalás alá, — mire ismét egyhangú lett a válasz, hogy az el nem fogadtatik s egy öt tagu bizottság küldetett hozzá, hogy értesítse őt a hozott végzésről s felkérje, miszerint a gyűlésen megjelenni szíveskedjék. Viharos és soká szűnni nem akaró éljenzés fogadta a belépőt. Az esp. felügyelő úr meghatottan fordult a főespereshez s meleg érzelemmel tolmácsolta egy részről az egész esperességnek a brutális tény feletti megbotránkozását és más részről annak igazi és mély részvétét, biztosítván őt a felől, hogy a személye iránti tisztelet ezen országserte felháborodást szült tény után nemcsak nem csökkent, de fokozódott, — felkéri, hogy lemondását visszavonni s állását újra elfogadni szíveskedjék. A főesperes meghatottan köszönte meg azon meleg részvétet, melyet ezen keserű tapasztalatában személye iránt tapasztalt s noha az mindig fájni fog neki. hogy személyében az egész ev. egyház, mely annyit szenvedni és küzdeni kénytelen, lett arczul ütve, - a jelen körülmények között becsületbeli kötelességének tartja elhagyott állását bizonyos időre újra elfoglalni. Ezzel ezen fontos gyűlés befejeztetett. Nevezetes ez arról is, hogy miután a pánszlávok magukba merülve hallgattak, oz 'volt első gyülésünk, melyen kizárólag csatamagyar nyelven folyt a tárgyalás. Az egészet a h.ggadt-