Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Beszterczebánya

55 i 18-án keltezett ama hivatalos jelentése, mely szerint a f.-micsi­nyei lelkész a főespereshez azon durva kérdéssel állított be. hogy ki hatalmazta fel őt arra, miszerint ily sátáni szemtelenségü levelet írjon neki? Mire, midőn a főesperes az esp. jegyzőkönyvet előkeresve, annak idevonatkozó pont­ját akarta megmutatni, — azt e szavakkal: „nekem nem kell utasítás" kezéből kiütötte s nyomban rá a főesperest kétszer arczul ütötte s midőn erre a főesperes a merénylő­nek ajtót mutatott s azt távozásra felszólította, ez az ajtó­tól ismét visszaugrott s a főesperest újra kétszer arczul ütötte, — mely durva bántalmazás folytán kötelességének ismerte hivataláról lemondani. A superintendens úr január 22-ről kelt hivatalos átirata az alesperesnek meghagyja, hogy a merénylő lelkészt hivatalától azonnal felfüggessze. A kerületi felügyelő úr válaszában megbotránkozását fejezi ki azon tény felett, mely az egész ev. egyházat beszennyezi, és pedig oly körülmények között, midőn a zólyomi esperes­ség a magyar nyelv hivatalos használatának kimondásánál a legenyhébb határokig ment s még az sem elégíti ki az oly embereket, mint Lacjak Emil? s véleménye szerint az egyházi fegyelem szempontjából sokkal nagyobb vétség követtetett el, mintsemhogy a merénylő az egyházi bíróság Ítélete alól elvonható legyen, felkéri az elnökséget, hogy a rendkívüli esp. gyűlés megtartását siettesse s az illető ellen a kellő intézkedéseit megtegye. Ezután a merénylő lelkésznek az egyházhoz intézett lemondása olvastatott fel, melyben tettét bevalja s azt csak azzal védi, hogy a főesperes izgatottan egy szöglet felé nézett s attól tartva, hogy az botot akar rá fogni, ő is düh he jött s a főesperest négyszer arczul ütötte. — — Majd ismét egy más levélben benyújtott lemondását hamisnak nyilatkoztatja ki, mert úgymond, nincs semmi oka rá, hogy ily bolondot tett volna; majd ismét har­madik levelében, a lemondását tagadó nyilatkozatát kéri semmisnek tekintetni. — Végre felolvastatott a főesperes útján beérkezett ama jelentés, melyet ez ügyre vonatkozó­lag a járásbíróságtól kapott, — s mely jelenti, hogy mi­után az 1876-ik évi XVII. t.-cz. 1., 4., 5. és 13. §§-ai értelmében a népiskolai ügyekkel foglalkozó iskolaszéki ta­gok közhatósági jelleggel ruháztattak fel, s a merénylő azért, hogy iskolai ügyekben általa beküldött tót szövegű jelentése visszaküldetett, a főesperesen, mint iskolaszéki el­nökön s tagon brutális merényletet követett el, — a bün­tető törvény 165. §-a alapján bűntényt követett el s ellene a bünügyi vizsgálat elrendeltetett. Végre az alesperes jelenti, hogy Lacjakot jan. 24-ről kelt hivatalos átiratával — el nem fogadhatva annak hiva­taláról történt lemondását — hivatalától felfüggesztette s ideiglenesen helyettes lelkészül a garamszöghi lelkészt nevezte ki. E tények ezen előadása után két kérdés bocsáttatott az esp. gyűlés tárgyalása alá. Az első az vala: helyeslő tudomásul veszi-e az elnökségnek ez ügybeni eljárását s ebből kifolyólag miféle intézkedéseket tart szükségesnek? és a második, hogy a főesperesnek lemondása elfogad­tatik-e? Az első kérdésre vonatkozólag Írásban a következő indítvány adatott be, mely egyhangúlag elfogadtatott: „Az esp. elnökségnek az ez ügyre vonatkozó ügy­iratok alapján tett ama jelentése, miszerint a merénylő f.-micsinyei lelkész hivatalos papi állomásáról történt le­mondása, miután lelkészi hivatalától azonnal felfüggesz­tetett, — el nem fogadtatott, — mint helyes és törvényes intézkedés a gyűlés által helyeslő tudomásul vétetik s ezennel megerősíttetik, — egyúttal felhatalmazza az esp elnökséget, miszerint a f.-micsinyei egyháznak lelkiekbeni ellátásáról gondoskodjék. Tekintve pedig, hogv a merénylő lelkész, úgy a hivatalos jelentés, valamint a saját magú által irásbelileg tett beismerés szerint, oly — eddig a maga nemében páratlanul álló, az egyházi törvények által is megtorlandó — bűnös cselekményt követett el, mely által nemcsak törvényes felsősége iránti köteles tiszteletét dur­ván megszegte s felsőbbsége törvényes rendeleteinek ma­kacsul ellenszegült, hanem határozott, kétségbevonhatlan nyilatkozatát adta annak, miszerint a magyar nemzetnek s a magyar nemzeti törekvéseknek megátalkodott ellensége s te­kintve, miszerint merénylete a világi büntető törvények súlya alá is esvén, magát közönséges bűntettessé lealacsonyí­totta s ekkép papi állását elenyésztethetleniil beszennyez­vén, arra örökké képtelenné vált, — az esp. gyűlés a f.-micsinyei lelkész Lacjak Emil ellen az egyházkerületi utasítások VII. része tizenkettedik szakaszabeli rendel­kezésének s az 1882. évi egyet, gyűlés jkönyve 5. pontja c), d) alpontjainak tekintetbevételével az ugyanazon ker. utasítások XIX. rész II. fejezetének 11. pontja alapján a perbefogó végzést ezennel kimondja s az ez ügyre vonatkozó összes okiratokat a tiszti ügyésznek oly utasítással adja ki, hogy fegyelmi keresetét 30 nap lefolyása alatt az ügy­iratokkal az esperességi törvényszék elnökségéhez szolgál­tassa által, miről nevezett lelkész ezen perbefogó végzés­nek kiadatása által azzal értesíttetik, hogy szabadságában áll a periratokat az elnökségnél megtekinteni s azok má­solatát kivenni." Ezen végzés kimondása után a törvényszék még f. l nem esketett tagjai letevén az esküt, ama másik kérdés, hogy elfogadható-e a főesperes lemondása, vétetett tár­gyalás alá, — mire ismét egyhangú lett a válasz, hogy az el nem fogadtatik s egy öt tagu bizottság küldetett hozzá, hogy értesítse őt a hozott végzésről s felkérje, mi­szerint a gyűlésen megjelenni szíveskedjék. Viharos és soká szűnni nem akaró éljenzés fogadta a belépőt. Az esp. felügyelő úr meghatottan fordult a főespereshez s meleg érzelemmel tolmácsolta egy részről az egész esperességnek a brutális tény feletti megbotránkozását és más részről annak igazi és mély részvétét, biztosítván őt a felől, hogy a személye iránti tisztelet ezen országserte felháborodást szült tény után nemcsak nem csökkent, de fokozódott, — felkéri, hogy lemondását visszavonni s állását újra elfogadni szí­veskedjék. A főesperes meghatottan köszönte meg azon meleg részvétet, melyet ezen keserű tapasztalatában személye iránt tapasztalt s noha az mindig fájni fog neki. hogy személyében az egész ev. egyház, mely annyit szenvedni és küzdeni kénytelen, lett arczul ütve, - a jelen körül­mények között becsületbeli kötelességének tartja elhagyott állását bizonyos időre újra elfoglalni. Ezzel ezen fontos gyűlés befejeztetett. Nevezetes ez arról is, hogy miután a pánszlávok magukba merülve hall­gattak, oz 'volt első gyülésünk, melyen kizárólag csata­magyar nyelven folyt a tárgyalás. Az egészet a h.ggadt-

Next

/
Thumbnails
Contents