Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Polgári házasság kérdéséhez

50 E kérdés felett épen nem kell kicsinylőleg elsurrannunk. Nem csak erkölcs-vallási, de nemzeti s nemzetgazdasági szempontból felette nagy fontossággal bír az. Azt akarjuk, hogy az emberek jobbak, becsületesebbek, okosabbak legyenek (mert csak e tulajdonok a meggazdagodás feltételei), hogy a nép józan takarékos, szorgalmas, magának jó gazda, másnak használható munkás legyen? — Akkor akarnunk kell az egészséges lelki állapot legfőbb tényezőjét: a józan gondolkozású rnívelt lelkészt. — így ír az egyh. szemle 1871-ik évi folyamában egy tekintélyes író. S ki nem írná alá e sorokat? Ámde az ilyen egészséges állapotnak ismét alapfeltétele a kenyér. Mai napság a tudományok is — igen csekély kivétellel — a kenyérért űzetnek, s ez nagyon természetes a tudományok általános elterjedettsége következtében. A tudományok kiléptek a középkor penészes zárdafalai közül, s megszűntek némely nagy urak kedvtelései lenni; kiléptek az élet küzdterére s leszállván a nép soraiba, nem csoda, hogy a kenyér szolgálatba igázta őket. Nagyon visszás dolog tehát, hogy épen az a pálya, a mely a munkásnak azt mondja : „méltó a munkás az ő bérére", — az istenfélőnek : „keresd az Isten országát, és a többi megadatik neked", — az a pálya, a mely fokozottabb mérvben követeli — a tudományos képzettségen felül a becsületet, jellemet, társadalmi és hazafiúi erkölcsöket, szóval mindent, a mi nemes, fölemelő, építő — szűk marokkal méri a földijavak legfőbbikét, a melyet ..kenyér" szóval szoktuk jelölni. Az ország, az egyház igen sokat tesz a tanítók és tattárok helyzetének javítására Maradjanak a lelkészek bár utoljára — de azok helyzetének javításáért is okvetlenül valamit tenni kell. Talán azért marad e munka utoljára, mert a legnehezebb? Annyi bizonyos, hogy addig hiába emelünk ezen igazán fenséges s legtisztább emberi hivatás képviselőivel szemben fokozottabb igényeket, míg a lelkészek helyzetét egészségesebb alapokra nem helyezzük. De addig mondjunk le az erkölcs, mívelődés és jólét a nép rétegeiben való megszilárdulása s felvirágzásáról is. Régi igazság maradván, hogy nemcsak kenyérrel, de kenyérrel is . . . A mit még czikkünk kiegészítéséül mondani akarunk, azt, ha Isten akarandja, egyik legközelebbi alkalommal. Farkas Gejza. A polgári házasság kérdéséhez. Bierlrunner Gusztáv ó-kéri evang. lelkész a „Pesti Hirlap" f. évi 26-ik számában egy hosszabb czikket közöl a kötelező polgári házasság érdekében. — A kérdést égetőnek, megoldását elodázhatlannak tartván, futó szemlét tart azon országok házassági ügyei felett, melyekben a polgári házasság valamelyik neme immár behozatott, s őszintén fájlalja, hogy hazánknak ez áldásból a legparányibb rész sem jutott, pedig, úgymond, e nélkül a művelt államok sorába sem emelkedhetünk. — Mert nézete szerint, — s ezzel végzi a nagyhangú czikket, — csupán a kötelező polgári házasság intézményének behozatala vetheti meg az állam morális jólétének alapját, mely intézmény hiányában a nép a törvényes házassággal nem gondol, és az ágyassággal is megelégszik. Meg kellene rendülnie az ember erkölcsi érzetének, ha ez utóbbi állítás a valóságnak megfelelne; szigorú felelősségre kellene vonni azon kormányt, mely rohanva nem siet egy oly intézmény életbeléptetésével, melytől milliók boldogul hatása, az ország erkölcsi léte függ; mert rég megírta Berzsenyink: „Minden ország támasza s talpköve a tiszta erkölcs." A kérdés, mondja czikkíró úr, napról-napra égetőbb lesz, s ha meg nem oldatik, a nép a törvényes házassággal nem gondol. — Valóban szomorúak lehetnek az oly egyház házassági és erköcsi viszonyai, hol a nép ilyesmit tüntetőleg kiván, s inkább kész ágyasságban élni, semhogy házasságát egyházilag megáldassa. Eddig legalább mi nem tapasztaltuk e szomorú jelenséget. Hogy azok, kik a műveltséget a vallásossággal összeegyeztetni sehogysem bírják, kik a kor áramlatával úszva, a positiv vallások intézményeiről fumigative szólnak, s a templom küszöbét átlépni, Istenhez fohászkodni méltóságuk alatti dolognak tartják, hogy, mondom, azok kívánják a kötelező, vagy legalább szükségbeli polgári házasság behozatalát, — ez még érthető; de, hogy ezt a szorosabb értelemben vett nép tegye, melynek lelki világát, élete szövétnekét vallásos érzete képezi, s hogy e tüntető kívánság ékes szószólójává épen egy lelkész szegődjék, — ez teljesen érthetetlen. Egyházunk múltjának, benső életének, szelleme nyilvánulásának hatalmas arculütése azon állítás, mintha az állam morális jólétének alapját kizárólag a polgári házasság képezhetné. — Tehát az eddig kötött házasságok százezrei az állam erkölcsi jólétének kicsúfolói, megbolygatói ! Tehát mind azon házaspárok, melyek egyházi áldással s azon buzdítással bocsáttattak az élet sikamlós útjára, hogy egymásiránt odaadó szeretettel viseltessenek, minden jóban, szépben, nemesben és erkölcsösben gyarapodjanak, az élet számtalan bajaival Istenben vetett erős hittel és tántoríthatlan bizalommal megküzdjenek: mind azok az állam erkölcsi alapját megingatni segítettek? Valóban szép bók, mit egy lelkész saját egyházának tesz! Mert, hogy a fenebbi állítással talán csak a kath. egyházat akarta sújtani, a dolog lényegén mitsem változtat, amennyiben a prot. vallásfelekezetek is egyházilag adják össze házasaikat; s így a kő, melyet ellenfelére dobott, saját fejére visszahull. De nézzük, milyen okokból kívánja czikkíró úr a kötelező polgári házasság behozatalát? Mindenekelőtt azért, s ez úgy látszik a szent írásból vett argumentuma, mert Jézus a kánai menyegzőn, mely pedig szerinte polgári házasság volt, megjelent; jóllehet a házaspár és annak vendégei a zsidó nemzetiséghez tartoztak. — Ember legyen, a ki eltalálja, mit akart czikkíró úr ezzel mondani. — A keresztyénség megalapítója megjelenik tanítványaival egy polgárilag összeadott házaspár menyegzőjén (kár volt az alispán vagy polgármester nevét, ki e házasokat összeadta, nem közölni); elvegyül egy tisztán zsidókból álló társaságba, — ergo — quod erat demonstrandum, — helyeselte a polgári házasság intézményét. — Akár csak azt mondaná valaki: N. protestáns ember végig — hallgatott egy misét, — ergo convertált. — Vagy pedig : Jézus bement egy farizeus házába (Luk. 14), következéskép