Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - IRODALOM - Gyászbeszéd. Szász Károly

•430 közepén feneketlen — mert a földet ölelő végetlen tengerrel van titkos összeköttetésben — mint a lélek, legmélyebb rejtekén, az örökkévalósággal, — az Istenséggel! — Kristálytiszta tükrében az őt környező bérezek kék ormai, havastetői és zöld fenyvesei s a felette boltozódó ég azúr kupolája tükröződik s szivébe a langyos párái által táplált s örökké zölden tartott füvek hajolnak alá . . . — A teljes bevégzettség képe — magában egész, körrajzaiban teljes és határolt, feneketlenségében végetlen — képe a befejezett életnek s mily felséges az ember-élet, ha ehhez hasonló!" De nehogy az eszménynek túl nagy mértékét alkalmazza az elhúnytra, leszáll a nem kevésbé pályakoszorús szerény élet körébe és ekként szól tovább: „De a tengerszemek ritkák a természeti világban s az emberek közt is vajmi kevésnek adatik, hozzájok hasonlítani s a tökély példányául állhatni, határolt kerekségében s feneketlen mélységében. Szép, ha csak a folyamhoz hasonlít is, mely termékeny völgyeken fut át, növelve azok termékenységét s gyarapítva jólétöket; városokat érint futásában s közelebb viszi azokat egymáshoz. — Nen — futásának rövidebb vagy hosszabb, hanem pályájának áldásos volta adja meg értékét s befejezettségét, mint az emberi életnek is, nem hosszú tartama, hanem az: ha teljesítette hivatását s áldólag és jóltevőleg hatott környezetére." Azután jellemzi Jordán István életének bevégzettségét, melyet e rövidebb ismétlésből Ítélhetni meg: „Miután a hazafi és a keresztyén oly híven s annyi sikerrel teljesítette polgári és egyházi tisztét, — az ember is megkívánta a magáét s leggyöngédebb érzelmei megtalálván a visszhangot: egy teljes összhangban olvadtak föl." A beszédnek többi részei függelékek, melyek vigasztalással foglalkoznak. Lényeges azonban a befejezés, mely arról szól, hogy a bevégzett élet még nem vég, hanem — az ítélet, melyre nézve szónok óhajtja, hogy, miután tudjuk, „hogy az isteni Ítélet mérlegének egyik serpenyője az igazság, a másik a kegyelem és irgalmasság," az elhúnytnak is legyen kegyelem és egykor nekünk is irgalmasság. Legyen tehát ezzel e szép gyászvirág letéve lapunk ezen szellemi emléktárába is! Láng Adolf, pestm. ev. főesperes. BELFÖLD. A pozsonyvárosi ev. jótékony nök egylete ez idén is fényes karácsonyi ünnepélyt rendezett szegény iskolás gyermekek számára a népiskola tágas tornatermében. — Jelen voltak ez ünnepélyen az egylet részéről: elnöknő Leonhárdy báróné, továbbá Weiss és Pauer alelnöknők és számos választmányi tagok; a gyülekezet részéről pedig: főtiszt. dr. Geduly Lajos superintendens és kir. tanácsos úr, Michaelis Vilmos, lyczeumi igazgató, Csáder Gyula, igazgató-tanító, a tanítói kar s nagyszámú közönség. — Az ünnepélyt Rosenkranz Károly helybeli kántor nyitá meg gyönyörű karácsonyi énekkel, melynek elzengése után tiszt. Fürst János, helybeli lelkész úr, megható szavakkal fordult először az egylet képviselőihez és megköszönte azok fáradozását, Isten bő áldását kérvén le reájuk, azután a közönséghez szólván, szivére kötötte mindenkinek e nemes czélu egylet pártolását s végre szívhez szóló szavakkal intette a szegény gyermekeket, iparkodjanak szorgalmuk ! s magukviseletök által mindezen jótéteményekre érdemesekké lenni. Ez után két kis leány mondott köszönetet a szegények nevében, mire kezdetét vette a gazdag ajándékok szétosztása. Ez alkalommal 130 gyermek lett ellátva lábbelivel, köztük 59 teljes öltözettel, mig a többi, hol ruhadarabot kapott, hol pedig táblát, irkát stb. Minden gyermek kapott ezeu felül nagy örömére még gyümölcsöt, süteményt, czukrokat s más aífele karácsonyi nyalánkságot. — Isten bő áldása kisérje ezen jótékony egyletet nemes, emberbaráti működésében. - Fr. KÜLFÖLD. Az „Ev. Alliance" ez évi közgyűlése Kopenhágában. VI. Hasonló tárgyakról értekeztek még a következő szónokok : Dr. Conder Leds „a tudomány és a kijelentés közti összhangról", Monod lelkész „az evolutioról", dr. Mac Vicar montreali lelkész Canadából „a modern hitetlenség elleni harcznak módszeréről" és dr. Marschall Lang glasgowi lelkész, „a vallási közöny és azzal való elbánás módjáról". Említésre méltók ezeken kivül Baumann berlini lelkész, ki Christlieb bonni tanárral ellentétben, rózsaszínben festi a németországi vallási viszonyokat. A megaláztatásnak ideje elmúlt — mondja a szóló — s minden ellenállásnak daczára, a keresztény élet napról-napra erősbedik Németországban. A magasztos Luther-ünnepély fényesen bebizonyította, hogy Luther a német nép öntudatában még él. Ha a helyzet nem is a legkitűnőbb, de csüggedésre nincs ok. „Hajnalodik, s a keresztyének meg ne felejtkezzenek reggeli imájokról." — Ritka érdeklődést keltett a közönségnél Fliedner madridi lelkész, ki ismert humoros modorában élénken festette a spanyol katholikusok babonáját, azon harczot, melyet ő neki első sorban vívni kell s a népnek az igazság után való kiolthatlan szomját. Oly annyira megteszett az előadása, hogy azt ismételni volt kénytelen. Szeptember 5-én Kotschy atterseei lelkész felsőausztriából, kit a névjegyzék tévesen magyarországinak tüntetett fel, „a Délnémetország és Ausztria szeretetmüveiről" akart értekezni, az időnek rövidsége miatt azonban annál is inkább lemondott ezen programmszerű jogáról, mert nem tartotta magát illetékesnek Délnémetország képviselőjeként ezen gyűlésen felszólalni. — Kapcsolatban az 1881. évben ünnepelt József császár-féle türelmi parancs százéves jubileumával, különösen kiemeli a szónok Ferencz József császár az evang. egyház irányában viseltetett jóvoltát s megemlíti, ha a szekták szorosabban tartanák magokat az egyleti törvények utasításaihoz, vallásuk szabad gyakorlatában sem volnának annyira kitéve a kormány üldözéseinek. — Nem tagadja, hogy a r. kath. egyház nagyban akadályozza az evangyéliom terjedését, Isten országában való munkálkodást és hogy kárunkra számtalanokat befolyásol. Felette szükségesnek véli ennélfogva, hogy az ev. egyházak erősen tartsák magokat s el ne bizakodjanak. „A keresztyén együgyüségről és rettenethetlenségről" szóltak dr. Fabri, Myrberg, tanár Up3alából és Mansch lelkész Christianiából, dr. Dalton lelkész Pétervárról pedig „a prostitutióról" értekezett.