Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Evangelizatio

Második évfolyam. 51. szám. Pozsony, 1884. évi deezember 20. EVANGELIKUS EGYHÁZ és ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 , 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr.. többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: Evangelizátió. (—r —1.) — Vallásoktatás az állami iskolákban. (Kondoros György). — A népiskolai nyilvános közvizsgálatokró (Németh Lajos.) — Irodalom. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Evangelizátió. E jelszót hangoztatja az „Ev. Egyház és Isfe." Lap 49. száma vezérczikkében Láng Adolf úr. A nt. szerkesztő úr jónak látta előre is megcsillagozni a czímet, azon megjegyzéssel, hogy czikkiróval maga sem ért mindenben egyet; tehát szóljanak a tárgyhoz mások is. E felszólítás s azon meggyőződés, hogy az evangelizátió = hitterjesztés ev. egyházunk minden tagjának szent kötelessége, felbátorít engem is, hogy szerény véleményemmel hozzászóljak a tárgyhoz. Ha jól fogtam fel czikkiró felhívó szózatának értelmét, czélzatát, mely szerint „rendszeres evangelizátió" által kellene ev. egyházunkat időről időre más felekezetektől nyert tagokkal szaporítani, terjeszteni, akkor bizony magam sem értek vele egyet. Megmondom miért? Hanem először is értsük meg egymást. A hitterjesztés ellen nincs nekem semmi kifogásom, történjék akár külmisszió akár belmisszió által; sőt mint jeleztem is már elébb, én a hitterjesztés munkájáról azt tartom, hogy az ev. egyházunk minden tagjának szent kötelessége, még pedig azon általános papság elvénél fogva, miszerint minden ev. keresztyén köteles az Isten országát terjeszteni a maga körében, saját magán kezdve el a megtérés munkáját. Ezt tartom én a legigazibb evangelizátiónak. Ez a valódi belmisszió, mely, ha mindnyájan lelkesen munkálkodnánk benne, több tagot szerezne egyházunknak, mint akármily rendszeres „Evangelisationscomité." S bizony, ha honi ev. egyházunk is lelkesen hozzáfogna e munkához, úgy hogy saját híveit a vallás iránti közönyösség álmából felriasztva, új hitéletre ébresztené s bennök a vallás, egyház s jótékony közintézeteink iránti érdeklődést és szeretetet fölkeltené, szóval igazi evangyéliomi vallásosságra vezérlené, akkor nemcsak hogy nem jajgatnánk a fölött, hogy pusztulunk, veszünk, hanem a növekedő példás hitélet új tagokkal is szaporítaná egyházunkat. De az olyan evangelizátióra, mint a milyet említett czikkiró úr külföldi minták szerint szervezni óhajt, mely tehát valami rendszeres szabályok szerint fogdosna idegen felekezetektől új tagokat egyházunknak, én legalább nem adnám fejemet. Azt mondja czikkiró úr, hogy Idvezítőnk, az apostolok s reformátoraink is ugyanazt tették, s példáikat nekünk is követnünk kell. En Idvezítőnkben nem látom ennek példáját. 0 maga mondá, hogy nem jött a törvény eltörlésére, hanem annak betöltésére. Ö saját hitfeleit tanítása és saját éh^e^pclárjával Isten igaz tiszteletére oktatá. Nem mondá nekik, hogy hagyják el régi vallásukat, hanem hogy térjenek meg ahhoz az Istenhez, a kitől a sok külső, rideg szertartások mellett eltávolodtak. És a törvénynek ezen példányszerű betöltésével Jézus mindenkit, zsidót, pogányt egyaránt meghódított s bámulatosan szaporítá követőit a nélkül, hogy térítői szónoklatokat tartott vagy más evangelizátiói fogásokat használt volna. így töltsük be mi is evangyéliomi hivatásunkat; papok, tanítók, gazdagok, szegények, nagyok és kicsinyek szeressük buzgón ev. vallásunkat s akkor nemcsak saját hitsorsosaink, hanem idegenek is látván jó cselekedeteinket, hozzánk csatlakoznak, hogy velünk együtt dicsőítsék a mennyei atyát. Az apostolok példájában már látjuk az evangelizátió munkáját; ők igenis térítettek idegen népek között, szaporiták az egyház tagjait; de ők épen arra a munkára voltak kiküldve. Más volt az ő feladatuk e tekintetben s más a mieink. Az ő példájok az evangelizátiót illetőleg inkább a külmisszióra buzdít bennünket. A mi reformátorainkat illeti, ők is Jézus példáját követve a törvény betöltésén fáradoztak, midőn a tiszta evangyéliom helyreállítását tűzték ki életük czéljául. Nem halászták ők a tagokat, hanem saját otthonukban meggyújtva az evangyéliom fáklyáját, annak fénye messze elvilágított s így terjeszté az ev. egyházat. Ha fennen lobogna nálunk is az evangyéliom fáklyája, megteremné az „evangelisationsgesellschaftok" nélkül is az evangelizátió gyümöicsét.