Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Dobrona

•399 (Jetii tanár „svájcz vallási viszonyairól" szólva, leirja az utolsó öt évet 1878—1883. jellemezve egyszersmind a három svájezi pártot. Az elsó' a reformpárt. Még ezen párt küzdelmeiben is észlelhető a törekvés az élő Istenben való bitet és a bűn kiengesztelés mély jelentőségét a hívek­nek visszahódítani. Az orthodox pártnál bár sajnálattal tapa-ztalta az ujabb tudomány ismeretének hiányát; de a mellett mégis örömmel látta a komoly munkában való együttes tevékenységét. A középpárt ugyan kicsinyli a tant, de azért érdemeket szerzett magának annyiban, hogy a szélső pártiakat együvé tartotta s mélyebb elide­genedéstől megóvta. Különös evangelistikus törekvések, utánozva az amerikai Mood és Jankey eljárását, bizonyos mérvig sikerrel koronáztattak; de ezen törekvésének van­nak árnyoldalai: különös eszközök és módszerek túlbecsü­lése, nő prédikátorok alkalmazása s a megtértekkel való fitogtatás. Ezzel szóló áttért az üdvsereg (salvation-army) kérdésére. A nép többsége nem kedveli az üdvsereg tak­tikáját s az egyházak ellenséges állást foglalnak el vele szemben. Az „Ev. Alliance"-nak e kérdéssel szemben kényes volt a helyzete: egyrészről a vallásszabadság eszméje mel­lett kardoskodva, el kellett Ítélnie azon üldöztetéseket, melyekben az lidvsereg részesült, másrészről ismét az üdv­seregnek kétséget nem szenvedő túlkapásai ellen kellett szavát felemelni. Godet tanár az üdvsereg kérdését illetőleg, egyetért Oetlivel, bár az üdvsereg mellett többet lehetett volna mondani. Oetli túl nagy súlyt fektetett az állami egyház­ban való megmaradás kötelességére; de mit tegyen a theolo­gus, ha a tanárok a raczionalismust forczirozzák? Ha nem neveltetnek az evangyéliom szellemében, mi egyebet tehet­nek, mint ott hagyni az egyházat s elkülöníteni magukat „a mint ez tényleg a zürichi egyetemen megtörtént? — Erre Glibborn „colonel", az üdvsereg egyik tisztje szólalt fel s sajnálkozását fejezte ki a felett, hogy Oetli tanár elferdítette az üdvsereg eljárási módját. Kérdezi a tudós professort, váljon jelen volt-e valaha egyikén is az üdv­sereg által tartott meetingeknek ? Angolországban több mint 50,000 iszákost térítettek meg, sőt csak is azon lel­kek visszatérítésén fáradoznak, kiknek lelki üdve mindenki által elhanyagoltatik. 0 mint egyszerű keresztény szólalt fel e gyűlésen s csak helyreigazítani akarta azt, ami hi­básan volt állítva. Dr. Cairns ezután az ev. igazságban való haladásról szólt, melyet ő Németországban személyesen tapasztalni szerencsés volt. 0 mint deák látogatta meg ez országot legelőször, annak most 40 éve. Részt vett az „Ev. Alliance" közgyűlésén Berlinben 1857. Jelen volt a G. A. egylet örömünnepén Lipcsében két év előtt. Ezen időközökben Németország kétségkívül nagy haladást tett. A Luther­ünnepélyt oly általános lelkesedéssel megülni, a korábbi időközökben lehetetlenség lett volna. A mi a német theo­logiát illeti, ő ugyan nem ír alá mindent, de elismerni kénytelen, hogy a keresztény irodalomnak páratlan szolgá­latot tett. Egy délutáni ülésen Dr. Kulopothukes Athénéből a vallás állapotáról szólt Görögországban. Rövid történeti visszapillantás után kiemeli, hogy a papság ellenállása da­czára, az angol és amerikai protestánsok ez évszázad utolsó felében felette sokat fáradoztak a görög nép szellemi eme­lésén. Az utolsó 25 év alatt több mint 100.000 darab biblia árusíttatott el Görögországban és a törökországi görögök között. A kormány jó szemmel nézi az istenige magvának elhintését s a bibliaárusakat, a görög egyház papságának ellenzése daczára, védszárnyai alá veszi. A négy evangyéliom Görögországszerte a magas körökben olvasmányul szolgál. Remélhető, hogy a mostani oktatás­ügyi minister befogja hozni az új testamentomot a felsőbb iskolákba. Alkalmas prédikátorok hiányában az evangyéliom hirdetése eddig csak csekély mérvben volt foganatosítható. A mi azonban a népnek az evangyéliommal szemben való magatartását illeti, a javulás feltűnő. Kedden szeptember 2-án a királyi család személyes megjelenésével tisztelte meg a gyűlést. E hirre a gyűlés­terme zsúfolásig megtelt. A király a királynéval, a korona­herczeg a koronaherczegnővel, a görög király a királyné­val, Waldemar herczeg a királyi család többi tagjaival fényes kíséretével együtt, a bizottsági tagok által fogad­tatva s vezettetve a terem közepén, a nekik szánt díszes üléseken foglaltak helyet. Ez ünnepélyes alkalommal Mac­Arthur London lord-mayorja elnökölt. Ima után. melyben a királyi család is szívből részt vett, Dr. Kalkar rövid s meleg szavakkal üdvözölte a felséges vendégeket. — Az elnök ékes szavakban nemcsak a loyalitás érzelmeit tol­mácsolta, hanem a mély rokonszenvnek is adott méltó ki­fejezést, melylyel minden angol dánország java iránt visel­tetik. Egyrészt sajnálatát, másrészt örömét fejezi ki a gyüléshelyének Stockholmból Kopenhágába valú áttétel felett, miután az „Ev. Alliance", a hol felüti sátorát, ott áldást hoz, s az egyházakra jótékony hatással van. Utána Dr. Schaff new-yorki lelkész vette át a szót és értekezett az „Ev. Alliance hivatásáról." A keresztény világ — mondja a szóló — három pártra oszlik: a görög, római és protestáns pártra. Számra nézve a római a leg­nagyobb, majdnem oly nagy mint a többi kettő együtt véve, a görög pedig a legkisebb. A görög egyház, mint a legöregebbik, az ős kereszténység terjedését képviseli; a római, a középkori kereszténységnek összeütközését a mo­dern haladással; a protestáns egyház, mint a legfiatalabbik, a modern kereszténységnek haladását. Kiemelve a prote­stantizmus előnyeit és érdemeit, áttér arra, a mi vala­mennyi egyházat egyaránt illeti. Egyike a legnagyobb bűnöknek — folytatja a szóló — melynek többé-kevésbé valamennyi egyház és szekta részese: a görög, a türelmetlenség és az exkluzivitás, mi a bűnbe esett emberi természet kifolyása. Az eretnekek és dissen­terek üldöztetése a keresztrefeszítéstől az utolsó boszor­kány elégetéséig, az egyháztörténelemnek legsötétebb lapja. Hibáztunk és vétkeztünk! A kereszténységnek újraegyesí­tésén és az egyházak kiengesztelésen kell fáradoznunk. Ámde miképen? Nein a különböző elnevezésű egyházak és szekták ellen támasztandó keresztes hadjáratok által Ez időpazarlás volna. A baj nem a denominationalizmusban, a változatosságban, hanem a szektarianizmusban, az elzár­kozottságban rejlik. A szektarianizmus a legkiterjedtebb s legkifejlettebb önzés, mig a denominationalizmus az isteni adományok különbözőségének s változatosságának kifejezése s elférhet és megállhat az igaz katholiczitás és a keresz­tény szeretet mellett. Bár kétségtelen, hogy a denomina­tionalizmus és a konfessionalizmus nagyon könnyen szűk'

Next

/
Thumbnails
Contents