Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Helyreigazítás. Farkas Gejza

•395 másra mind két jóbarátnak, kik egymással kezet fogva a nép anyagi és lelki javát közös erővel előre mozdítsák. Ezért én hibának tartanám az állam részéről, ha az egyházat a főrendi ház reformjánál mellőzné, s hibának az egyház részéről is, ha az államtól közreműködését megtagadná és a törvényhozói testületben teljesítendő szép feladatáról lemondana. De hát a keresztyén egyház azon részének, mely a főrendi házban már eddig is üléssel és szavazattal birt, eszébe sem jut ezen méltóságot letenni, a mi pedig a ker. egyház másik részét illeti, mely eddig a főrendi házból ki volt zárva, a szóban levő törvényjavaslat épen ezzel szemben megpróbálkozik egy százados igazságtalanságot jóvá tenni. Igazságtalanságnak mondom, hogy az állam a prot. egyház ezen természetes jogát mindeddig ignorálta. A prot. egyház — bár kevesebb külső fénnyel — de ugyan azon szent czélokért küzd mint a ker. egyház eddigi kiváltságos része, sőt többet mondok, az állam az ő culturális törekvéseiben, munkálkodásában hasonlíthatlanul nagyobb mértékben veszi igénybe a prot. egyház segédkezését, mint a többi ker. egyházakét. Ezeket dúsan ellátta jövedelmező uradalmakkal, melyeknek fényes jövedelmei munkájukat nagyon megkönnyítik; a prot. egyház pedig véres verejtékkel rakja össze fillérjeit, hogy iskoláit fen-s a kor színvonalán megtarthassa, a midőn pedig mireánk ujabb terheket s kötelességeket rovó törvényekről van szó, akkor mi csak enquettek kegyében részesülünk és midőn oly törvények alkottattak, melyek vitális érdekeinkbe mélyen belenyúltak, a prot. egyház kath. vallású főuraink igazságérzetére és pártfogására volt utalva. És ez igazságtalanság volt. És most nézzük meg, hogy a törvényjavaslat miként szolgáltat nekünk igazságot? Azt mondja: A főrendi ház tagjai lesznek, 6: „A ref. és ág. ev. egyház három, rangban legidősb püspöke, illetőleg superintendense; továbbá a ref. egyház három,, rangban legidősb főgondnoka s az ág. egyház egyetemes felügyelője és két, rangban legidősebb főgondnoka". A mint a törvényjavaslatot olvastam, azonnal feltűnt nekem, hogy néhány püspökünk és főgondnokunk miért zárassék ki a főrendi házból, holott a diöcesissel biró kath. és gk. püspökök ezután is benmaradnak? Mivel indokolja ezt a condiíicator? Azt mondja: „Ha a kath. és gk. püspökök a főrendi házban bennmaradnak, a vallásegyenlőség nagy élce megkívánja, hogy a többi vallásfelekezetek főméltóságai legalább részben szinte meghivassanak". Szerencsétlenebb indokolást régen olvastam. A törvényjavaslat vagy rá áll a vallásegyenlőség nagy elvére, vagy nem áll rá. Ha ez alapra rá áll, akkor dignitáriusainkat meg kell hivni mind, ha pedig ezeket csak részben kívánja meghívni, akkor ne beszéljen vallásegyenlőségről. Ne játszunk hangzatos szavakkal! — Hy alakban a törvényjavaslat határos a prot. egyházak megsértésével. Mi eddig ugy tudtuk, hogy püspökeink rangban egyenlők. És most a kormány szép szeme kedvéért köztük különbséget tegyünk? Kétféle püspökeink legyenek, olyanok, kik főrendi ház képesek és olyanok, kik nem azok? E térre a prot. egyház nem fog lépni. Az uj törvényjavaslat szerint igen sok apró mágnás és a czimzetes püspökök kimaradnának. De akadtak már pártfogói. Ugy hirlik, hogy ezek jó része majd külön fog meghivatni. — A mi egyházunkról hallgat a bir. De én azt mondom, ily alakban a törvényjavaslat nekünk nem kellhet. Ha jogok megadásáról beszélnek, akkor ne kínáljanak meg alamizsnával. Ha a főrendi házra nézve a prot. egyház oly keserű orvosság, hogy azt csak cseppekben kívánja bevenni, akkor tartsa meg az Isten jó egészségben, de ellehetünk mi ezután is egymás nélkül. Meg voltunk eddig is alázatosságunkban, megleszünk ezután, de püspökeinket és főgondnokainkat rang szerint osztályozni nem fogjuk. Én mindezeknél fogva a törvényjavaslatnak mireánk vonatkozó részét elvből elfogadhatlannak tartom, mert a mint természetes jogunknak tartom, hogy prot. egyházunk teljesen legyen képviselve, ugy nem fogadhatom el azt, hogy püspökeink két részre osztassanak. Ennyit kívántam a dologról mondani elvi szempontból. A kérdés gyakorlati oldalára a tisztelt szerkesztő ur engedelmével akkor fogok reflectálni, ha az elvi kérdésen majd túl leszünk. Guggenberger. Helyreigazítás. Lapunk egyik munkatársától a következő sorokat vettük. Nagytiszteletű Szerkesztő Ur! Ntű Bognár Endre úr e lapok 47. számában „a főrendiház reformja és a prot. püspökök" czimű czikkében reflexióra méltatja e tárgyban megjelent egyik közleményemet. Az olvasónak mindenesetre szabadságában áll magát az iró álláspontjára helyezni, vagy azzal ellenkező állást foglalni; de azt hiszem, hogy az olvasottakat félre magyarázni s azokat a közönség elé adni akkép, mintha azokat így megírni lett volna írónak szándékában, ezt ha tette is — bizonyára nem akarattal tette, a hivatkozott czikk tisztelt irója, s épen azért szives bocsánatára számítok, ha közleményének e részét helyreigazítom. Azt állítja B. E. úr: „F. G. barátunk is úgy látszik némileg jogosultnak tartja a tiszáninneni ref. egyházkerület feljajdulását." Nehogy valaki azt hidje, mintha ingadoznám e „feljajdulás jogosultsága" felett, kijelentem, hogy én igenis jogosultnak tartom a tiszai vagy bármely kerület ebbeli feljajdulását, vagy ha úgy tetszik, nyilatkozási szabadságát. S minthogy épen a feljajdulás következtében különös j színben lett feltüntetve a tiszai ref. kerület egy fővárosi I lapban, én csak azon okokra utaltam, a melyek igazán okai lehettek (és nem azok a melyeket a fov. lap feltéteí lezett) ezen feljajdulásnak. Az természetesen más kérdés, feltétlenül helyeseltem-e ezen feljajdulást vagy sem? De a mit tulajdonképen helyreigazítani kívánok az B. E. úrnak következő szavai: Mégis ez elv épségben tari tása mellett azt hiszi, lehet a dolgot úgy kiegyenlíteni, hogy „a püspökök ne legyenek kötelezve minden felmerülendő kérdés tárgyalásában részt venni a főrendiház ülésein." Ezek az idézett szavak nem foglaltatnak azon közleményemben, a melyre B. E. úrnak reflektálni méltóztatott. Távolról sem volt szándékomban a főrendi házban ülendő püs1 pökeinket megrendszabályozni. — Igenis lehetőnek tartót-