Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Főrendi ház reformja és a prot. püspökök

•394 III. OLTÁRI FOHÁSZ. Százéves templomszentelési emlékünnepen. Templomodban, Isten, leborulva, S e szent oltár zsámolyára hullva, Ünnepünkön Hozzád szál imánk. Téged áld ez, oh csak Téged áhit, Hasson ez fel trónod zsámolyáig, És fordítsad arczodat miránk! Az időnek harsogó folyója Éveinket gyorsan elsodorja, lm, százévet most is elsodort. Elragadja búnkat s öröminket, Hullám-sírba rakja kedvesinket. S nem hagy itt csak egy maréknyi port. Az apák is régen porladoznak, A reménység karján álmodoznak, Kik építék ezt a templomot. Hány szív hamvad, a mely lángban égett Bízva benned, Isten, áldva Téged, S templomuk most a te szent honod. Áldás rájok! Szép emlékben élnek: Áll ez oltár és ég a szövétnek, S,záz év folytán száz vihar között. Áll e templom annyi vész daczára, S nem romlott el ősi sziklavára, Benne a szél bár megütközött. Oh ez élet csapdosó viharja Szív nyugalmát hányszor felkavarja, S égre sírunk : Uram, elveszünk ! Ám a templom biztos menedékünk, Enyhe révpart, bárka ez minékünk, S maga az Úr fogja itt kezünk. Fogd kezünket. Isten, a jövőben, A mint fogtad a lefolyt időben, Melyért szívünk most hálára gyúl. E szent hely, mint Hóreb csipkebokra, Zengje szódat s a hit századokra Hintse fényét olthatatlanúl! Kinek ajka itt imára zendül, Küldj Atyánk, küldj annak írt a mennyből, Része légyen békés olajág. Állj Sión! s mig jönnek s tűnnek évek, Zengjék itt a menny s föld istenének Nagy nevét a késő unokák ! Sántha Károly. A protestáns püspökök a főrendi házban. Főpásztoraink főrendi házi szereplésének kérdése már 1865. óta van napirenden. Az ág. egyház 65-iki egyetemes gyűlésén egy bizottmányilag készült vallás tárgyábani törvényjavaslat terjesztetett be. E javaslat lebocsáttatott a kerületekhez s a dunántúli ev. egyházkerület 1867-iki gyűlésén e javaslatra nézve többek között igy határozott: „A meddig más hitfelekezetüek főpapjai az országgyűlésen üléssel és szavazattal birnak, — ugy a mindkét felekezetű ev. egyház elöljárósága, minők: az egyetemes felügyelő, ker. felügyelők és superintendensek helyeztessenek ezen jognak gyakorlatába". Ha jól tudom, az egyetem ez álláspontot magáévá tette. Persze, ezen óhaj teljesítéséről szó sem lehetett, mig a főrendi ház reformjához hozzá nem fogtak. Tudjuk, hogy ezen reform igen sokáig csak szikraként lappangott a hamu | alatt s az intéző körökben nem igen akart akadni, ki a szikrát fújja. De kezdte fújni a napi sajtó, mig a szikra a legújabb törvényjavaslatban csakugyan lángra nem lobbant. Előttünk fekszik már most a kormány törvényjavaslata és ebben csakugyan a prot. egyházak főrendi házi képviseletéről is van szó. E törvényjavaslat nem sokára az országgyűlés által tárgyaltatni fog. Időszerű tehát, hogy a javaslatnak a prot. egyházakra vonatkozó részéhez a prot. sajtó is hozzá szóljon. Én ezen napikérdést két szempontból tartom megvilágitandónak : elvi és gyakorlati szempontból. A mi az elvi szempontot illeti, én a törvényjavaslat vonatkozott részével nem tudok megbarátkozni és ha a kormány a nyújtott morzsánál többet nekünk nem szánt, akkor az egészre azt mondom, hogy nem kell! Én nem osztom azok nézetét, kik azt mondják, hogy a főrendi házban a kath. püspököknek se legyen helyük. Nem osztom először azért, mert ezen püspökök nagy földes urak, kik majdnem minden megyében a legtöbb adótfizetők közé tartoznak. És reformálják a főrendi házat akár mely szempontból, a nagy birtoknak ott képviselve kell lennie. Már pedig egy földes urat csak azért, mert püspök, a főrendi házból kizárni, ez nagy jogtalanság volna. De nem kívánnám a kath. püspökök kizárását még egy másik okból sem s ez előttem többet nyom, mint a kath. egyház összes vagyona. Én igen is kívánatosnak tartom, hogy az egyház a törvényhozásba beleszóljon, nem azért, mintha az egyház hivatva volna az államnak tanácscsal szolgálni, hogy miként kelljen az adóprést még szorosabban fogni, az állattenyésztésnek még nagyobb lendületet adni, tartományokat okkupálni és boldogítani, hanem azért, mert a törvényhozás az ő intézkedéseivel a vallás-erkölcsi életbe is belenyúl s ilyenkor az állam az egyház tanácsára igen is szorul s szükségesnek tartom, hogy az egyház szava is meghallgattassák. „Az állam és az egyház — igy szól a törvényjavaslat indokolása — minálunk nincsenek ugy elkülönítve egymástól, mint sok más államban, minálunk viszonylagos együtt működésök az élet majdnem minden mozzanataiban nyilvánul és ezen bizonyos határon belüli, együtt működésök nemcsak nem káros, hanem mindegyik félnek csak előnyére válik és tán nem csalódom, midőn azt állítom, hogy ez egyik főoka annak, hogy állam és egyház sem mint barátok sem mint ellenségek egymás ellen még soha sem foglaltak és ma sem foglalnak állást". Így argumentál a miniszter és alig van mit belőle elvenni vagy ahhoz hozzátenni. Nézetem szerint épen keresztyéni szempontból nem szabad az államot és egyházat egymástól annyira különböző intézményeknek tartani, hogy legjobb, ha magukat egymástól teljesen elszigetelik, sőt inkább épen az egyháznak kell oda törekednie, hogy vallás-erkölcsi elveivel az állami életet minél inkább áthassa, azt nemesbitse s erkölcsi niveauját emelje. Valamint az egyes emberben nem lehet a polgárt a keresztyéntől ugy elkülöníteni, hogy ilyen elvei legyenek mint honpolgárnak, amolyanok meg mint keresztyénnek, hanem kell, hogy vallásunk szent elvei hassák át egész honpolgári életünket: ugy ne kisértsük meg az államot és egyházat sem oly ellentétes intézményeknek nyilvánítani, melyekre nézve legjobb, ha egymásról tudomást sem vesznek. A kettőnek szüksége van egy-