Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - IRODALOM - Zvingli U. élete és reformátori működése. Dr. Márki Sándor

•364 éljenekkel és a nemzeti kymnus eléneklésével fogadtatott. — Az egyes előadások közti szüneteket a gymnasiumi tanulók énekelőadásai töltötték be. Azon ünnepélyek sorát, melyek a városban voltak végbemenendők, berekesztette a hét és fél órakor megkezdett egyházi hangverseny a főtemplomban. Ennek főszámát képezte Mengerwein Károly „Luther Márton" czimű cantatéja, sólók, ének-, zenekar s orgona számára. Vezette ezt maga a zeneszerző, kitűnő erők közreműködése mellett. — Hatásának tetőpontját érte el e mű, mikor a programmban felkért közönség, fináleképen a műénekesekkel együtt hangoztatta az „Erős vár nekünk az Isten" kezdetű reformátori éneket. — Méltó befejezése volt ez a nagy ünnepélynek. Utóünnepély szept. 12-én. Reggeli 8 órakor indult egy közel 300 tagból álló férfi és női társaság vasúton Mosbachba, azután gőzhajóra, megteendő kirándulását a Rajnán Rüdesheimig a „Germania" nemzeti emlékéig. Előttünk állt tehát a kedves, bortermő Rajnavidék, melyet mint hatalmas szalag átszeldel a Rajna folyója. Örömlövések és kendőlobogtatások közt indult el a gőzhajó és feleletképen hangzott vissza a fuvóhangszeres zene, mely utunknak kisérője volt. A kiránduló egyleti vendégeket azonban ujabb meglepetés érte, mikor a Rajna kikötőjénél, Schierstein ligetében észrevették a zászló alatt összes tanuló ifjúságot tanítóikkal együtt, a mint a G.A.egylet tiszteletére hajtogatták zászlójokat és énekeltek hazafias dallamokat. Kiszállva pedig ^ 11-kor Rüdesheimben, mintegy diadalmenetben mentünk a G.-A.-egylet segélyével felépült ev. templomba, miután a hálás gyülekezet kegyelete ezt így kívánta. Az ének, üdvözlő beszéd után, ismét Fricke elnök lelkesítette a kis egyházat ev. buzgóságra s örömét fejezte ki e felett, hogy a G.-A.-e. nélkül létre nem jöhetett templom immár szűknek bizonyodik a gyarapodó gyülekezet befogadására. Igy léptünk a városba és azután a tölgyfa-galyakkal koszorúzott fogaskerekű vasút kocsijaiba, indulandók a Niederwald hegyén álló Germania-emléJchez. Zenénk folyton szólt vasúton és gyalog-mentünkben. Bronz domborművekkel díszített homokkő-talapzaton (részben bádeni és szász kövekből), emelkedik egy másik emelvényen a „Germania" óriás rézszobra, egyik kezével egyenes kardjára támaszkodva, másik kezében koronát tartva ég felé. Alatta, az előtalapzaton áll egyfelől a tárogatóba fúvó harczi angyal, másfelől a pálmaágat tartó béke-angyal. A reliefek közül kiválik az, mely az agg Vilmos császárt vezérei és hadi népe közt lóháton ábrázolja. — A feliratok leginkább az 1870—71-diki németfranczia hadjárat német győzelmi helyeit jelzik s az arczoldalon látható a „Wacht am Rhein" czimű nemzeti ének néhány sora és azoknak kótákban kifejezett dallama. Az emlék Schilling, drezdai tanár műve. Ezen impozáns benyomást gyakorló emlék előtt tartott Natorp, düsszeldorfi lelkész és konzisztoriális tanácsos költői lendületű, hazafias és vallásos emlékbeszédet. Gondolatait szellemdúsan sorozta e 3 biblia mondat alá: „Egyedül Istené a dicsőség!" — „Az a diadalom, mely meggyőzi e világot, tudniillik a mi hitünk!" — „Tartsd meg, a mid van, hogy senki el ne vehesse koronádat!" A Niederwald tetején végbement ebéd után, gyönyörködve az átelleni Bingen és a Nahe-folyó kies völgyébe való kilátásban, visszatértünk hajónkra. Taraczklővések, Mosbach és Biberich állomásainak bengáli tűzzel történt kivilágíttatása közben, esti 1/

2 H órakor értünk vissza Wiesbadenbe rövid pihenőre, hogy másnap minden egyleti vendég istenhozzádot mondjon, az itt eltöltött felejthetlen emlékű, kellemes napoknak. Láng Ádolf. IRODALOM. „Zwingli Ulrich élete és reformátori működése. Szülő tésének négyszázados emlékére irta Dr. Márk Ferencz, fekete-gyarmati reformált lelkipásztor. Budapest, 1884. Hornyánszky Victor sajtója." (II. és 47. 1.). Ismét Koeniy Rudolf lelkész kiadásában egy közérdekű, magyar nyelvű protestáns művecske, mely megkésve ugyan, de nem elkésve jelent meg, Zwingli Ulrich négyszázados születése emlékezetének évében. Történelmi széttekintésében szerző a helvét reformátiót közvetlen megelőző kornak vallási és politikai korrajzát adva, áttér tulaj donképi tárgyára. Méltónak találom kiemelni azon néhány találó vonást, melylyel Zwinglit jellemzi: „E zavaros korban támadt egy derék férfiú, ki mint hajdan a puszták hatalmas prédikátora, keresztelő János, egymaga szembeszállva a rohanó árral, csüggeteg nemzetének élére áll; megrázó szózatával kezdi döngetni a lelkek sziklabérczeit; szavai azonban nem hangzanak el nyomtalanul, mint egykor a prédikátoré a pusztában; egy egész nemzet figyel reá és megérti azt!" Ezen idézetből is kicsillámlik szerző ékes, de mégis népszerű irálylyal irt elbeszélésének érdekessége. Nem lehet czélom nyomról nyomra követni e nagy reformátor jelen szép, népies életrajzát, de néhány pontnál mégis megállapodom. Ugyanis rokonságot vehet észre az olvasó Zwingli és Luther között, annyiban a mennyiben géniuszaik mindkettőt a tudomány mellett zene és költészet avatottjaivá is tették. Rokonok ezen reformátorok a kettejökkel közös jellegnél fogva, a mennyiben mindketten hősök módjára forgatták Isten igejének kétélű fegyverét; eltérnek azonban egymástól abban, hogy azon előfeltételek mellett, melyek a már azon időben is általánosan hadköteles Helvetiában minden polgárt katonává tettek; a hithős Zwingliből nemzeti hős is lett Kappelnek mezején. Találóan emeli ki szerző e presbyteri elv alkalmazásának kezdeményét, melyet a zürichi városi tanács 1520-ki rendelete foglal magában, a mikor minden oly predikácziót megtilt, mely nincsen a szentírásból merítve. Ismét helyes tapintatra vall, hogy szerző a marburgi értekezletről bölcs mérséklettel, testvérhez méltóan, nyilatkozik. E művecske szép, gördülékeny irályában azonban mégis fogyatkozásnak tekintem, hogy két izben használja, az „Összeijedt" nem magyaros kifejezést.