Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Egyetemes gyűlés után

3(j2 zik a prot. egyház tanaival, mert „Bischof eurer Seelen" csak egy van — hitünk fejedelme, idvezitő Jézus Krisztusunk. Egészen másképen van a magyar „püspök" szóval. Károli a maga fordításában nem meri alkalmazni ugyanazon sz. írásbeli helyen a „püspök" szót, mert az arra kevés, hanem „gondviselőt" használ. Luther mintegy sokalja a „Bischof" kifejezést a kath. egyháznak és mindenki másnak, mert ő ki akarja emelni az „egyedüli episkopost"; Károli kevesli a „püspök" szót a Krisztus lényéhez — ugyanazért itt a protestantizmus elvébe és tanába nem ütközik, mint kifejezés. Luther mintegy azt mondja, hogy ember „Bischof" nem lehet — s onnan a „superintendens" felkarolása a reformatio idejében Németországban; Károli úgy találja, hogy Krisztust nem lehet „püspöknek" nevezni, azért nem használja azt a „kai episkopón ton psüchon hümon" kifejezésére, pedig hát ugyancsak kéznél lett volna a „püspök" szó. — Más értelmezése van tehát a magyar „püspök" szónak, s más értelmezéssel ment a német „Bischof" szó az ev. egyház életébe, úgy hogy egyikkel alig leli et érvelni a másik ellen. Hadd legyen tehát a „prot. püspök" a főrendiház tagja. Ugyanakkor — és csak a hat belépő püspök — nyeri egyúttal a méltóságos czírnet; mert a méltóságos czím sem kath. sem prot., egyszóval nem egyházi czím. A kath. pap viselte eddig püspöki birtokai után, a prot. püspök viselendi mint a magyar főrendiház tagja. — Mindez jog és morális kötelezettség, hogy rangjához méltó anyagi helyzete is lenne. Tekintélyét nem féltem, mint némelyek, ha mindjárt gyalog járna is a Muzeumba tanácskozni, mig a kath. püspök fényes fogatból száll ki ugyanott, — hiszen a ruha nem teszi az embert; önállóságát sem igen féltem, erős falánx lesz az új főrendi házban — Jókai szerint is — a prot. egyház 12, illetőleg 13 tagja. Mert -egy olyan reformjavaslata a főrendi háznak alig ha menne keresztül, mely szerint a felsőház a kormánytól válnék mindenkor függővé; — ha mindjárt a peerschubos 5. §. ott van is a reformjavaslatban, hozzá van téve a szükséges megszorítás is, mert soha több nem lehet a király által a kormány előterjesztésére élethossziglan kinevezettek száma, mint az egész háznak egyharmad része. A prot. püspök már csak azért sem függő a kormánytól, mert ő nem mint a minister kiszemléltje, hanem mint a prot. egyház választottja foglal ott törvényes helyet, Igaz, hogy ez eléggé fáj Schlauchnak és társainak, ki nem restelte maga alatt vágni a fát

? midőn azt mondta : egy prot. superintendens nem lehet a főrendiház tagja, mert a nép választottja. Ugyanha nem volna olyan nagy birtoka a kath. püspöknek, nem esnék-e neki zokon, ha a főrendi házból kimaradna? Hát egy idegen hatalom, a római pápának embere előbb lehet Magyarország főrendiházának tagja, mint az ország egyik főerkölcsi tényezőjének képviselője? — Lóláb bíz az, mely a római szűkkeblűség palástja alól látszik ki. De hála istennek, ezen túlemelkedett a mai kor, s a jövőben még jobban túl fog emelkedni. Magyarország nem Belgium, s ha ki azzá akarná tenni, annak jelenleg egy szabadelvű és alkotmányos királylyal, egy többségében szabadelvű képviselőházzal s bizonyára egy ezeket követő többségével a nemzetnek gyűlne meg a baja, úgy hogy jó formán letenné a lantot. Fejlődési procedúráját éli Magyarország, melyet a történelmi igazság követel. Végbe még nem ment. a prot. püspök sem tagja még ez idő szerint a főrendi háznak. Adja Isten, hogy mire azzá lesz, a Baldácsy-alapítvány is tisztában legyen, hogy annyival inkább ruhája is lehessen a prot. püspöknek — bár nem a ruha teszi az embert. Döröcskei. Visszhang „Egyetemes gyűlésünk után" czimű czikkre. Guggenberger tisztelt barátom fönt nevezett czikkében (lásd „Evang. egyház és iskola" 1884., 42. sz.) két dolgot fájlal: Egyetemes gyűlésünk jelen szervezetét és hogy kevés bennünk a társulati szellem. Ezt a benyomást tette rá az idei egyetemes gyűlés, hova ő is, mint dunánt. kerületi képviselő annyi sok társaival lement, hogy ott halljon és lásson, és közvetlen tapasztalatból tanuljon, hogy azután az így látottakat, hallottakat és tapasztaltakat egyháza érdekében szűkebb körben bár, értékesítse. — Es így, midőn előadja az ő tapasztaltait, azt a nem kedvező benyomást, mit rá Budapesten az egyetemes gyűlésen látott, hallott dolgok gyakoroltak: fölhívja tiszttársait, hogy ők is szóljanak a tárgyhoz, hogy a dolog előtte tisztán álljon. Tizenöt év óta, ha csak tehettem, évről évre magam is részt szoktam venni az egyetemes gyűléseken, hova én is ugyanazon czélból megyek, mint minő czélból Guggenberger barátom is ellátogatott. Nem egyszer hangot is adtam tett tapasztalataimról majd itt majd ott. így ha visszhangot adva Guggenberger szavainak, czikkére felelek, gondolom nem veszi tőlem ezt zokon senki sem? A mi első észrevételét illeti, hogy egyházi szervezetünk oda fenn az egyetemes gyűlésen olybá tűnik fel, mintha aristokratikus, nem pedig igazi demokratikus szervezettel birna egyházunk, — kétséget sem szenved. — Nemcsak az bizonyít e mellett, hogy a képviselők épen nem szavaznak, hanem szavazás esetén szavaznak az egyes kerületek, mint ilyenek az ő püspökeik által, holott pedig sokszor egészen más eredmény lenne elnökileg konstatálható. ha a számarányosított képviselők fejenkint adnák be szavazataikat; hanem e mellett bizonyít az a körülmény is, hogy vannak esetek, midőn elvi differencziákat a kerületek előleges megkérdezése nélkül könnyedén elüt az egyetem; viszont vannak esetek, a mikor sokkal kisebb elvi differencziák a kerületekre relegáltatnak előleges megvitatás, határozathozatal végett. — No már, vagy így van jól, vagy amúgy! — De így is jól van, úgy is jól van! — ez eljárás nem lehet helyes. — Mi itt a hiba? Bizonyosan csak egy. Az, hogy egyetemesen szervezve nincsen egyházunk. Ismerünk egyetemet. A kivül való világ vélünk együtt respektálja is annak tekintélyét, a legősibb jog, a jus consvetudinarium-riél fogva. Csakhogy a régi szokásra hivatkozni ma már mint jogra, nem elég. Akkor igen is megjárta, mikor az egyháznak fenyegető közös veszedelem, állami túlkapások ellen kellett védekeznie. Ott a szokás jogára való hivatkozás méltó nyomatékkal birt. De más idők, más emberek! A viszonyok módosultak. Az egyház mai föladata nem annyira a kifele, mint a befele való terjeszkedés. Az egyház ma már tanácskozásainak súlypontját nem oda helyezi, hova majd negyedszázadon át helyezni volt kénytelen, a gravamenek, a sérel-