Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - BELFÖLD - Felső-micsinyei ügy
•359 sül: az oltár előtti sorompót s vánkosokat, egy bársony oltárteritot s egy olaj festésű s aranyozott keretű oltárképet, melyek közül az első kettő két helyi presbyter, ajándéka. Mindez adatok felsorolását megható volt hallgatni a lelkész ajkairól. Szívből jövő szavai nem egy hallgató szeméből örömkönyeket csaltak ki, midőn elérzékenyülten s a megindulástól reszkető hangon hálát mondott a jóltevőknek, szíves adományaikérti melyekkel a templomépitési terhes költség fedezéséhez nagylelkűleg hozzájárultak, felkarolván az egyház szent ügyét azon buzgósággal s áldozatkézséggel, melynek — általános protestáns szegénységünknél fogva — templomaink s iskoláink e hazában úgyszólván egyedül köszönhetik fennállásukat. De hogy e számra kis, de hitben erős gyülekezet rég óhajtott czélját elérte, abban a főérdem igen buzgó lelkészét Nt. Keniuch Adolfot illeti. — Mert nemcsak hogy tudott gyülekezete nevében és érdekében beszélni, irni, de ő és kedves családja is tettleges elöljárói voltak a gyülekezetnek a templomépitkezésnél. — 0 kezdte az önkéntes adakozást 100 frtal, miben csakhamar követőkre talált, kedves neje született Koren Julia 45 frt. értékű oltár-terítővel s édes gyermekei Zoltán, Aranka és Emil pedig „Krisztus keresztfán" olajfestményű oltárképpel lepték meg a gyülekezetet. — Lelkészük szép példáját követve, meghozta mindenikük az ő áldozatát, a gazdag betette az ő forintját (100 frt. Urban. 50 — 50 frt. i\Lelik, Urban, 25 frt. Járosi Pál tanító stb) és a szegény az ő filléreit. Az istentisztelet végével, 'mely délután l x/ 2 órakor állott be, urvacsorához járultak a hivek, melyet Paulinyi Sámuel osztott ki. Végezetül, mint az ünnepély kiegészítő része, említést érdemel az egyház által, az ünnepély nagy jelentőségéhez méltóan rendezett közebéd, mely a lelkész lakásán folyt le s melyen a presbyteríum tagjai teljes számmal s a vidék értelmiségéből közel harminczan vettek részt. Midőn ezt mind szemléltük, hallottuk, láttuk, valóban elmondhattuk: Ez a nép vallásos, és buzgó, ezen gyülekezetnek van még szép jövője, mert ez tud lelkesülni azért, a mi szép és nemes. — Isten áldja Sándorfalva gyülekezetét és annak buzgó lelkészét. — A micsinei lelkészhelyettes sorsa. — Megbízható kutforrásból vesszük a következő adatokat: Midőn Laczják Emil állásától felfüggesztetett, Svehla Gusztáv alesperes — kire az ügy bízatott — Kovácsi Gyulát hítta meg administratornak, ki is, bár Derzsenyén biztos kilátása volt a megválasztatásra, az alesperes ismételt és ígéretekkel javított kérelmére végre elfogadta a nehéz állást, a melyben a bevétel nem volt arányban a kiadás nagyságával. Nyomorult fizetés mellett kellett néznie, hogy korteskednek ellene, hogy izgatják a népet: ne legyen vele, kit a magyarok nyakukra küldtek, ki magyarul fog majd prédikálni, ha megválasztanák. — Ily mindinkább tűrhetlenné váló állapotban, az egyház magyar szellemű híveinek tanácsára, Kovácsi Gyula írt az alesperesnek, kérve, hogy a korteskedésnek vessen véget — s hasson oda, hogy az egyház biztosítsa jövőjét. Az alesperes e kérelmet méltányosnak tartva, egy szomszéd lelkészre bizta a keresztülvitelt. Ez azonban meghiusult Kovácsi Gyula erre menni akart, azonban hívei józanabb része látván, hogy a dolog komoly, felszólították őt, forduljon ügyében még egyszer az alespereshez, ők az ő biztosítását keresztülviszik. Az alesperes gyűlést engedett. Kovácsi Gyula így összehíván a gyűlést, előadta a tárgyat s hogy hívei feszélyezve ne legyenek, visszavonult, a gyűlés vezetését a tanítóra bízván. A gyűlés a biztosítást megszavazta, minek folytán Kovácsi administratori székében maradt. — Midőn a történteket az alesperesnek tudtára adta, ez örömét fejezte ki a békés megoldás felett s a határozatok megerősítését igérte. E czélból meg is jelent Micsinyén, a hol várakozás ellenére a tartott gyűlést, mivel tanító vezette, érvénytelennek nyilvánította, egyúttal megtámadta Kovácsit, hogy Laczjákkal rosszul bán, hogy jövedelméről bemondásai alaptalanok : mely vádja azonban ott helyben a hívek által is visszautasíttatott. Ezután az alesperes a híveket kandidáczióra hívta fel, hogy le ne kössék magukat egy emberhez. Többszöri felszólítására végre is egy részeges filiabeli ember kívánta a kandidácziót egyedül. Így az alesperes, a hívek kérelme daczára, kik magukat administratorukkal megelégedetteknek vallották, a biztosítást elvetette; mire Kovácsi hivataláról lemondott. Az egyház azonban nem hagyta abba a dolgot, többek aláirásával panaszt adott be az esperességi gyűlés elé az alesperes eljárása ellen, mire az esp. gyűlés kiküldte az alesperest, kérdje meg még egyszer a micsinyeieket, akarják-e administratoruk jövőjét biztosítani? — Ily körülmények közt, bizonyos, hogy Kovácsi nem nagy kedvvel ment vissza szenvedéseim színhelyére. — E közben Laczják — míg Kovácsi templomban volt — ennek szobájából elkobozta a hivatalos iratokat. Midőn ezért Kovácsi őt kérdőre vonta, még ő került felül s Kovácsit oly czímek tömegével halmozta el, a melyek azt fejezik ki, mintha Kovácsi Laczjakot és családját a mindennapi kenyértől akarná megfosztani. Ez ok miatt Kovácsi a superintendens úrhoz fordult, kitől azonban feleletet sem kapott!! így álltak a viszonyok, a mint az alesperes az esperesi gyűlés határozata értelmében visszajött Micsinyére. Kovái si e gyűlésen nem volt jelen, melyen az alesperes mindenekelőtt az egyháznak kijelentette, hogy ő annak javát óhajtja, — hogy szégyenfoltnak tartaná az egész egyházra nézve, ha ama vádat, mely őt törvénytelen eljárással illeti s melyet egyesek az egyház nevében adtak be, elismernék stb Egyáltalán úgy viselte magát, hogy az adminisztrátor ellen zúdítva a gyűlést, ez Laczjáknak és ellenségeinek gúnykaczaja között szökni volt kénytelen Micsinyéről. . . . Ez rövidre foglalva a tudósítás tartalma. Érdekesnek tartjuk még megjegyezni, hogy közlő szerint Svehla alesperes úr Thébusz János zólyomi lelkész szemrehányásaira, a miért (az előbbi gyűlésen) oly nem parlamentalis modorban viselte magát, maga is beismerte hibáját s hevességét Laczják egy vádiratával menté, a melyben ez a superintendens úr előtt bevádolt főesperest, alesperest stb. s ennek befolyása alatt tette, a mit tett. * * * .... Közöltük, a mit kellett. Mindenesetre szükséges, hogy ez ügyben szigorú vizsgálat indíttassák s legyen a baj alul vagy fennt, panaszlóban vagy panaszlottban, kérlelhetlenül büntettessék. Az autonomia nem
