Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Gömör

•351 Képviselve voltak egyházunk hívei a hideg Kárpát aljától a messze elterülő' alföldi rónaságig nevezetes számban. Legtöbb tagot azonban Dunántúl adott. L

Tgy jöttek, mint midőn az anyakas kiveii a maga gazdag raját, repkedve örömtől. — Ez volt az első eset 24 évi vándorlása után a gyámintézetnek, hogy elsőben szálta meg a béke fegyvereivel, az ige s szeretet gazdag áldásaival egyházaink egyik tekintélyes leány-gyülekezetét, mert eddig e kitüntetésben csak az an}

ragyülekezetek részesültek szíves meghívásra. Az első nap délutánja, — a szíves fogadtatás után a pályaudvaron, melyet Károlyi Antal megyei főjegyző fényesen teljesített, — a gyámintézet előtanácskozmányának volt szánva, a mikor is a gyámintézet hatalmas törzskara (Czékus püspök, Rupp recht Lajos, Sárkány Sámuel, Sztehlo János, Nóvák Sámuel, Gyurátz Ferencz, Zelenka Pál, Jákobéi József) megcsinálta a következő nap, nem csatatervét, hanem a békeligát, a melyen belül egyházunk legbiztosabban győzhet. — Ennek befejeztével „Sabaris" falai közt ütöttek tábort s tartottak az út fáradalmai után kedélyes pihenőt, ismerkedve egymás közt az ismeretlenek, örömmel ölelkezve a régi jó ismerősök. Mikor pedig az öröm kezdett meg nem férni a maga csendes medrében, Dunántúl lángtól égő szónoka csengő hangot adott s szóvirágra szóvirágot szórva az érkezők lábai elé, hatalmasan üdvözölte a messze vidékről jötteket. Többen válaszoltak az érkezettek közül e bűbájos estén a szónok „Isten hozott" meleg köszöntésére. Csak a késő esti órák vetettek véget e szép ismerkedési estélynek. Másnap reggel 9 órakor az egyház kis imaterme akarta magába fogadni az ünnepre felgyűlt közel és távoli fényes közönséget. De nem volt rá képes. Udvara is ez alkalomra szentegyházul szolgált. Az 541. ének 3 első versének ünnepien elhangzó akkordjai után a helybeli lelkész. Kiss János végezte az oltári liturgiát. Ugyanazon ének többi verseinek elzengése alatt Zábrák Dénes, soproni lelkész, lépett a szószék gyanánt is szolgáló oltári emelvényre, és hiterős, lélekben gazdag, szónoki pompával előadott egyházi beszéddel gyönyörködtetett, emelt, épített, különösen a gyámintézetnek tagokat hódított. Hogy az egyházi beszéd utolsó meleg szavai is elcsengtek a szónok megkent ajkáról, felzendült a protestánsok győzödelmi éneke a közönség ajakán: Erős várunk nekünk az Isten! Mersze lengő hangjai alatt vonulni kezdett kifelé a nagy közönség, hogy áldozzék az Úrnak jó illatú áldozattal a szegények fölsegélyezésére offertorium alakjában. Az istentiszteletet követő közgyűlés Vasmegye fényes közigazgatási tanácstermében tartatott meg. Mind rendesen, úgy ez alkalommal is Czékus főpap imádkozott és a megnyitó beszédet tartotta. Utána a titkár a gyámintézetről, mint sáfár megnyerően referált. Őt követték az egyes kerületeiknek fényes jelentései; a gyűjtött segély kiosztása kerületenkint stb. Hogy hol és mennyit gyűjtöttek jótékony czélra, nem részletezem. Hogy honnan, kik kérelmeztek, a szíves olvasót nem fárasztom. Sokat tettek, adtak, többet a tavalinál. De híjába, sok még az aratásra váró gabona, kérni kell az aratás Urát, hogy küldje ki a maga aratóit, nehogy semmi el ne veszszen, de kévébe kössék az egyes gabonaszállakat is, és azt csűrbe takarják. A hol így szellemiekkel bőven táplálkozánk, rövid idő múlva zöld asztal helyett hófehér asztalokra akadánk. Radó főispán étkező vendégeiül. A 3. fogásnál a toasztok árja bőven megindult, úgyúgy, Zelenka fönnhangon kezdett gondolkodni: sokat érne, ha az, ki előbb akar szólni, letenné a garast. De mégis „zollfrei" maradt ez alkalomra a beszéd. Hogy így minő érzéssel mentek szét a vándorapostolok, mondanom sem kellene, ha egy factum nem ösztönözne a kiáltó szerepét felölteni. És az abból áll: A' revoir 1885. B.-Csaba, 1860. a' revoir A.-Kubin — találkozunk! Ez volt a búcsúzás, az ölelkezés, a kézszorítás, az Isten hozzád! utolsó merénylete. Bognár Endre. Gömör. Október elején. Azon reményben, hogy érdekelni fogják e lapok tisztelt olvasóit a gömöri esperesség ügyei is, óhajtok múlt hó 25-kén Süvetén tartott papi értekezletünk lefolyásáról egyetmást közölni. Tizenhatan voltunk összesen lelkészek, kik az emiitett napon — miután az Úr vacsorájával éltünk volna — részt vettünk, előbb a magyar nyelven végzett ünnepélyes isteni tiszteleten, majd pedig magán az értekezleten, hol elnökünk id. Bartholomaeidesz László főesperes megnyitó beszédében azon örömének adott kifejezést, hogy főpásztorunkat főtiszt. Czékus István superintendens urat körünkben ismét üdvözölheti. A főpásztor évről évre tud magának, sokoldalú elfoglaltsága daczára, annyi időt venni, hogy értekezleteinken megjelenhessen, megjelenésével bizonyítja azt, hogy aki akar, az az értekezleten rendszerint meg is jelenhet. — Ezután barátságos birálat tárgyává tétetett az Úr vacsorájánál és az isten tisztelet alkalmával fellépett testvéreink eljárása. Elösmerést és köszönetet nyertek. Figyelemmel és érdekkel hallgattuk Hoznék János kimerítő s kedvező bírálatát Terray Gyula által múlt évben „egy száműzött népiskolai olvasókönyv" czim alatt benyújtott munkájára. Maga a mű sokkal terjedelmesebb, semhogy az értekezletben felolvastathatott volna, de a jelen volt szerző által — ki a száműzött olvasókönyv alatt a bibliát érti — az értekezés vezérelve és gondolatmenete röviden elmondatván — mindnyájunk óhajtása lett: vajha sikerülne az alakulandó Luther-társaságnak nemsokára oly olvasókönyvet kiadni, mely a számíizöttet helyettesíthetné. A munka a jegyzőkönyvhez mellékelve a tagok közt köröztetni fog. — Az értekezleti és a papi magtári számadások megvizsgálása után, a gyakorlati életbe vágó egyes kérdések kerültek szőnyegre. Egyenértéki adó, anyakönyvi kivonatok hivatalból való kiállítása s más hasonlókról folyt eszmecserék is bizonyságai annak, hogy mi is élünk s mozgunk tehetségünk szerint. Délután kettő felé járt már az idő, midőn értekezletünk véget ért, természetes, hogy az ezután következő gazdag és dús ebédnél nem hiányozhattak a felköszöntők sem, éltettük a főpásztort, elnöklő esperesünket, házi gazdánkat kedves nejével Terray Gyulát és másokat, mindnyájan azon kívánsággal válltunk el : vajha jövő évre Köriben viszontlátnánk egymást. Ifj• R- L. KÜLFÖLD. Németország. — A fiddai püspök kerületének több hely! ségében iskolákat szándékozik alapítani, melyekben a fiúk