Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Szentes

•340 oly sok nemeset alkotott — s kiben a tudós egyszerűségénél csak az ember egyszerűsége volt nagyobb. Oly különös az ... . Az ember él, működik — alkot, s végűi nem marad más semmi utána, csak egy kis néma domb a földön, fájó jelkép gyanánt: „Volt — nincs!" De nem, ő reá ez nem vonatkozik. A szellem nem bal meg soha, műveiben él örökké. A bálás utód áhítatos hódolattal hajol meg az író emlékénél s midőn könyvének holt betűiből eszméket gyűjt, a múlton lelkesülni, jelenben teremteni, jövőbe bátran tekinteni tanúi: ezt bizonyára nem a holt betű, de az irónak halhatatlan lelke műveli... Hiszen a lélek láthatatlan, a betű neki csak a ruhája .... Néhai Liclmer Pál született Modorban 1816. deczember 12-én, szegénysorsú szülőktől. Az elemi és gymnasiumi tanfolyamot szülővárosában végezte, a bölcsészeti tudományokat Pápán hallgatta. Majd a felsőbb tudományok hallgatására Németországba ment, a hol hosszabb időn át a lipcsei, göttingai és berlini egyetemeket buzgón látogatta. Még lipcsei tartózkodása alatt irta meg „Hellen nyelvtan"-kt. Az volt az első hellen nyelvtan magyar nyelven. Ugyanott a „Szt.-Tamás "-intézetben mint tanító is működött, hogy az elméleti tudományok mellett a „tanítás nehéz mesterségét" is megtanulja. 1845-ben visszatérvén külföldi útjáról, a pozsonyi lyczeum tanárává választották, mely állásában 1845-től 1880-ig, tehát teljes 35 évig, áldásosán működött, — e 35 év közén (1861—1868.) mint igazgató is. Az 1880-ik évben, régen emésztő betegsége miatt, egyedüli örömétől, a tanszéktől megválni kényszerűit; ezóta teljes visszavonultságban élt — egyedüli kedves társasága, az ő annyira szeretett klasszikusaival, míg végre e hó 4-én, nagy kínai alól feloldozta az engesztelő halál. Művei: az emiitett hellen nyelvtanon kívül egy latin nyelvtan, mely 2-ik kiadást ért; — „Budavárosának törvénykönyve" (1244—1421), melyet Michnay tanártársával egyesülve, a lyczeumi könyvtár egyik nevezetes codexe alapján adott ki s mely példányszerű összeállítása és a hazai, római s német jogtudomány s jogemlékek köréből vett tudományos jegyzetek és felvilágosítások hozzáadása által a külföld több fejedelmét és tudósát is bámulatra ragadta, úgy, hogy Kroner gráczi tanár e művet a hasontárgyú diplomatikai kiadások közt a legujabbnak Ítélte, — Lippay György esztergomi érsek magyar leveleit (1644—1688-ból), a győri történeti és régészeti füzetek számára 1863-ban összeállította. — Nevezetes műve: „Micae Burii" (Posonii. 1864. 8 r. 220. 1.), melyben különösen a XVII. évszáz második felében száműzött és menekült protestánsok keserű sorsát adja elő.*) Kiadta továbbá Pogner János „jegyzékét" és Liebergott János „naplóját," melyeknek elseje a pozsonyi evang. templom építésére (1636), másodika pedig a Burius morzsáiban is említett üldözésekre vonatkozik (1672 — 1683).**) A magyar tud. akadémia felkereste szerény vissza*) Burius János 1666. óta korponai lelkész, 1672-ben szintén kibujdosott, előbb Briegben majd Boroszlóban élt, számos magyar bujdosónak ezen menhelyén, kik közül többen sírjukat itt találták. Végre visszatért száműzetéséből Korponára s itt halt meg 1609-ben. Történelmi műve : „Micae historicochronologicae evangelico Pannonicae" 1685., kézirata a pozsonyi lyczeum könyvtárában. **) E kiadás czime : „Johann Pogner's Verzeiclmiss über den Bau der evangelischen Kirche in Pressburg von 1636— vonúltságában a búvárkodó tudóst s 1859-ben levelező tagjává választotta. Mint műveinek lajstromából is látszik, életének munkáját a klasszikus nyelvek s irodalom és az egyház iránt való érdeklődésében osztotta meg. — Mint tanár, a tanszéken volt egyedül boldog, — az embernek nem adott az élet kiváló örömöket. — Örökös magányban, családtalanúl élt, — ember és tanár benne teljesen összeforrott. — Igy írhatta ő 1880. aug. 14-én, miután sorvasztó baja miatt visszavonúlni kényszerűit, a lyczeumi tanári karhoz e fajó búcsúszavakat: „Nekem a tanszéken kívül nincsen életem . . . ." E rövid mondat jellemzi legszebben a tanárt, kinek arany jelszava volt: „A gyémántot gyémántporral kell köszörülni," — mert ő az ifjúságot gyémántnak tekintette. Temetésében több volt a fájdalom, mint a pompa. — A koszorúk, melyeket a theologiai tanártestület, a lyczeumi tanári kar, az egyház, a lyczeumi ifjúság és a rokonok tettek koporsójára, csak a kegyelet adója voltak; de az értők arczain ott borongott az olvasható fájdalom, — melynek a gyászszertartást végző nagytiszteletű Trsztyénszky Ferencz esperes úr, oly ékesszólóan és oly mélyen adott kifejezést. A nehéz hant dübörögve hullott a koporsóra — s midőn elkészült a sírásók gyors keze alatt a hat lábnyi halom: mintha már ott állott volna a klasszikus költők elnémúlt magyarázójának sirja felett az az emlék, melyet Horatius igy jelez : „Exegi monumentum, aere perennius" . . . Adjon a jó Isten evang. prot. egyházunknak sok ily férfiút! Strómp László, IV. év. akad. hallgató. 3 Li í

1 0 Li D» Szentes 1884. október 1. — Nagytiszteletű Szerkesztő úr! Méltóztassék megengedni, hogy benső örömömnek és hálámnak kifejezést adhassak egy kedves meglepetés felett, melyben kis egyházam e napokban részesült. Postai szállító levél érkezik hozzám Kis-Ujszállásról. Feladó neve : K. Hajdú Lajos. Küldemény neme : templomi edény. Értéke: 40 frt. Ezek állottak a lapon. Ki lehet? Mi lehet? e találgatások közt nyitom fel a kiváltott szekrényt. S mit találok benne? Egy értékes ezüst keresztelő kannát szép tálczával és teritővel. De hát ki vagy te nemes lélek? vetém fel a kérdést magamban, ki egyházamnak ez értékes adományt küldöd s nekem ez örömöt, boldogságérzést szerzed. Egy kimondhatatlanul kedves, keresztény hivő szívből buzgó irat felderítette a titkot. Egy boldog, Istentől megáldott helv. hitv. házaspár emlékezett meg a távolból a szentesi ág. hitv. kis gyülekezetről. De vegyék ők át a szót, páratlan szépségű levelükkel, melyet szórói-szóra közlök: 1638 und Johann Liebergott's Tagebuch von den Verfolgungen der Evangelischen in den Jahren 1672—1683, nach den Handschriften der evang. Bibliothek mit Urkunden." (Pozsony 1861. 8-r. 152. 1.) Ezeken kívül figyelmet érdemel Lichner figyelme és részvéte, melylyel a jeles Ipolyi Arnold művét a „Magyar Mythologiát" kísérte. Ipolyi az ötvenes években zohori plébános volt s így Pozsonyban gyakran megfordult, a hol Lichnerrel művének tárgyáról értekezett.