Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Prónay Dezső báró megnyitója

•335 még érdemleges határozatot nem hozott s az ügyet a vizsgálat kiegészítése végett a dunáninneni egyházkerületi törvényszékhez utasította vissza. 8. Az erdélyi helv. hitv. egyházkerület igazgató tanácsa Nagy Péter erdélyi püspök gyászos elhunytáról értesített. Tekintve azon szívélyes, testvéri jó viszonyt, mely magyarhoni mindkét felekezetű evangelikus egyházaink közt fönnáll és melyet ápolni, fentartani, megszilárdítani, s annak külsőleg is kifejezést adni utasításomhoz híven, de egyéni meggyőződésemnél fogva is mindenkor kötelességemnek ismerek: arra késztetett, hogy azon súlyos veszteség alkalmából, mely az erdélyi reformált egyházkerület nagyérdemű püspökének, néhai Nagy Péter úrnak elhunyta által érte, őszinte részvétünknek egyetemes egyházunk nevében is, a gyászhír vétele után azonnal, az igazgatótanácshoz intézett táviratban, valamint az erdélyi reform, egyházkerület főgondnokához, nm. b. Kemény Gábor úrhoz intézett részvétnyilatkozatban is kifejezést adtam. 9. Végül fájdalommal kell megemlékeznem egyetemes egyházunk három buzgó tagjának gyászos elhunytáról is, a kik egyetemes bizottságainknak tagjai levén, már ezen körülmény is arra indít, hogy róluk e helyen külön megemlékezzem. Az egyet, theol. akad. bizottság buzgó tagját vesztette el néhai Osztroluczky Géza békésmegyei esperességi felügyelő elhunytával; nem kételkedem, hogy egyetemes gyűlésünk is jegyzőkönyvben kívánja az ő emlékét megörökíteni. Vandrák András eperjesi tanárnak , az egyetemes tanügyi bizottság tagjának elhunytával protestáns tanári karunk egyik büszkesége költözött el az élők sorából. Félszázadot túlhaladó működése a tanári pályán, már magában véve is emlékezetes; de kettősen kell fájlalunk Vandrák András elhunytát, ki azon tanáraink közé tartozott, kiknek működése kiválóan emelte protestáns tanintézeteink jó hírnevét. Vandrák neve evang. tanügyünknek történetével és fejlődésével válhatlanul összefort. Legyen áldott emlékezete ! Az egyetemes pénzügyi és stipendiális bizottság Zsivora György elhunytával egyik legbuzgóbb tagját veszté el, a ki hajlott kora daczára a bizottság ülésein alig hiányzott s annak munkálataiban tevékeny részt vett. Áldozatkészsége, mely párját ritkítja, maradandóvá teszi emlékét: nem kétkedem, hogy mi is megörökítjük jegyzőkönyvben áldott emlékezetét. A szent béke. A „Magyar Korona" ünnepi köntösbe öltözött: Vasárnap volt s az uj évnegyed köszöbén. Meglátogatott sok régi barátot s bizalmas mosolygással fogott velők kezet mintegy megerősítve a frigyet az utolsó negyed évre is ; s ellátogatott mutatványszámával díjmentesen, első látogatásra, oda is, a hol eddig még nem ismerték ; nagyon jó kedvében pedig betekintett oda is a hol látogatását épen nem remélték s általa — mi tagadás — bizonyos mértékben idegenkedést keltett. A beköszöntő után azonban felolvadni látszott az idegenkedés: egy jó barát beköszöntője volt az, „pax vobiscum l

u Azon jelszó mellé, melyet homlokára tűzött: hűség I Istenhez, hazához és királyhoz, alig sorakozhatnék méltóbban más eszme, elv avagy gondolat mint — a „béke". Teljesen is osztozunk azon óhajtásában, mely szerint: lehetetlen hogy szivünkből ne óhajtsuk, hogy a békét meg ne zavarhassa senki sem. De már abban — megbocsásson nekünk a ..Magyar Korona" — nem érthetünk vele egyet, a hogy ő értelmezi magának a békét. Bár teljesen tudjuk méltatni ama eljárását, hogy ő a maga „álláspontjáról" — mellyet — úgy mond — olvasói előtt kifejteni szükségesnek tart — értelmezi a szent békét. Hiába minden kurta maga felé kapar, s sok ember a maga szemüvegén szemléli és itéli meg a világot. Azt mondja a jó lap, hogy „mindig arra törekedett, hogy a magyar nemzetünk létérdekével legszorosabban összefűzött catholicizmus magasztos ügyét szolgálja, istápolja, s ha kell védelmezze" : mert a catholicizmus volt a főtényező és kapocs Szt. István óta, mely az ország különböző elemeit összefűzte, s melynek köszönheti a magyar nemzet, hogy Európában — annyi ellenséges elem között fenmaradhatott. Hát elismerjük, hogy első István királynak érdeme, hogy népével a keresztyén hitre tért, s hogy a keresztyén vallás ha nem is épen a r. katholicus — biztosította sok ideig, s előmozdítja ma is a magy. nemzet existentiáját. De már a magy. nemzet létérdeke és a catholicizmus között nem tudjuk felfedezni ezt a legszorosabb összefüggést, mely szerint egyik a másika nélkül nem lehetne. Volt idő, a midőn az ország — csaknem kivétel nélkül a reformatio zászlója alá sorakozott — midőn a catholicizmus már csak mint emlék élt a hazában ; — s a magyar nemzet akkor épen nem a megaláztatás vagy megsemmisülés napjait élte. S hogy jelenben is civilizálódik a nemzet azt sem épen a conservativ katholikus törekvéseknek — hanem igen is a szabadelvű s haladó protestantismus boldogító érvényre jutásának, s az evangyéliom ama egészséges kelesztő kovászának kell elismerni, mely mai nap a társadalom minden rétegét áthatja, s mely elől el nem zárkozhatik az „ultramontán illetőleg katholikus tendentiákat szolgáló, istápoló avagy védelmező" üdvsereg sem. Jajj amaz államnak a hol az állam és catholicizmus létérdeke egy, jajj te neked Spanyolország ! Es jajj volt neked is édes magyar hazánk, mig létérdekedtől az elfogulatlanok el nem választották a catholicizmusét. Bizony nem a r. k. clerus hierarchicus törekvései, mellyek különbséget tesznek ember és ember között, államot képezve az államban, s merevségükkel feltartják a régi egyptomi kastrendszert — okozták a magyar nemzet felvirágozást, s nem is képezik minden tekintetben elvét annak a kormánynak a mellyel oly szívesen köt szövetséget s melynek oly készséggel vall bizalmat a M. K. : hanem — a mindeneket éltető szabadság szelleme, melynek fáklyáját a reformatio gyújtotta meg s mely jótékony napként élteti a népek millióit, idézte is elő s biztosítani is fogja örök időkre a népek boldogságát. Igaz, hogy ez nem létesülhet bizonyos megrázkódtatás nélkül. A sötét szellemekkel való harczot a felvilágosodás ki nem kerülheti, kerülni nem akarja még akkor sem, ha ez által a szent béke megzavartatnék, vagy egy időre egészen meg is szűnnék. Vannak a természetben is zivatarok,