Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Belohorszky Gábor 25-éves jubileuma

•329 BELFÖLD. A bányakeriileti superintendens, főtiszt. Szeberényi Gusztáv kir. tanácsos ur cgyházlátogatási körútja a nagyhonti esperesség délkeleti részeiben. (Folytatás.) A dacsolami egyház, — a melyben fél napi pihenő tartatott, egyéb hivatalos ügyek elintézése végett is, — a 17-ik század elején már mint teljesen szervezett eV. egyház ismeretes. 1608-ban gondozta azt a lelkiekben Fidclianus János. S még ugyanazon válságos évtizedekben megtartotta ugyanott 1628-ban Bachius másképen Bácsik András a superintendensi kánonszerű egyházlátogatást. Sajnos, hogy mind ezen, mind pedig 1637. és ismét 1647-ben megtartott egyház látogatásról szóló jegyzőkönyvek mind elvesztek, amint erről az 1798-ban Hamaljar Márton völt selmeci lelkész s superintendens által megtartott egyházlátogatásról szóló jegyzőkönyv megemlékezik. — A Dacsó s Beniczlcy család pártfogása s védelme mellett bizton fejlődött a jelenben is virágzó egyház, melynek lelkésze Zatliui rczky Sámuel mint igazi ev. pap vallja Pál apostollal: „Mert nem végeztem volt magamban egyebet valamit tudni ti köztetek, hanem a Jézus Krisztust, azt pedig a ki megfeszíttetett." 1. Kor. II., 2. s ezen vallása szellemében működve építi Isten országát hivei körében. — Emlékezetes, hogy ezen egyház lelkészei közül bizonyos Antony Dániel, turóezmegyei háji születésű 1673-ben a pozsonyi törvényszék által megidéztetett; téritvény aláírása által menekült ugyan a kínzásoktól, de száműzetésben halt meg 1675. körül. A múlt ezen sötét képei meghátráltak a kedvezőbben megvilágított jelen előtt s ennek kedvesebb képeivel eltelve általment a főpásztor a szívélyes ragaszkodás s a tisztelet számos jeleivel elhalmozva szept. 14-én a szomszédos Szuchányra, mely egyházközség egykoron a dacsolaminak leánya, 100 évvel ezelőtt önálló egyházzá lett. II. József császárhoz menesztett folyamodványa következtében lett azzá. Mostani szám szerint negyedik lelkésze Schulcz Sámuel szíve egész melegével karolja fel a reá bízott nyáj összes ügyeit s előmozdítja annak javát lankadni nem tudó buzgóságival. Azon helyes nézetből indulva ki, hogy a kielégítő napi kenyér örvendetes gyarapodást biztosít a lelkiekben, a tanítóval, Om.Jiázy Téhrr,1, — a ki a jövedelmező gyümülcsészét egyik kiváló terjesztője és a kormány által is kitüntetett egyik képviselője, — munkálják vállvetve a bennök megbízó hivek testi és lelki javát egyiránt. Van is láttatja! Isten áldása legyen velők! De nagyon is reájok fér, mint oly vidéken, a melyen gyakori lehetett a kőeső; mert a termő földet alig bírja a kereső szem a mezőt borító megszámlálhatlan apró kövek között feltalálni. — A kitartó munka győzelme azért annál édesebb, annál kedvesebb. — E munkaedzett nép köréből, — melynek női része különösen megőrizte a szomszédos községbeliekkel együtt a sajátságos festői szingazdag öltözéket, a diszes s feltűnő alakú pártával a hajadonoknál, — távozott a superintendens kíséretével együtt szept. 15-én. S hogy e nép kitartó azt bebizonyította lóra pattant iQusága, mely mint kisérő bandérium megtette a több órányira terjedő utat a legközelebbi ev. községbe s anyaegyházba Cseribe. A cfierii anyaegyház a legrégibb evang. anyaegyházak egyike. A község husszita telepítvény, Husszita hagyományok működtek közre a reformáczió elfogadásában. Közvetítette ezt Lovesányi Timotheus , Luther tanítványa 1540—45 között s megalakította az első ev. egyházközséget, melyet érintetlenül hagytak a mostoha politikai viszonyok viharai, úgy, hogy békében fejlődött s táplálta az evangyéliom malasztjával a szomszédos vidék hitők miatt zaklatott hiveit. — A husszita eredet mellett bizonyít még különösen az itt uralkodó szójárás s a kehely jelvénye, mely az 1855-ben ledöntött régi templom bejárata felett volt köbe vésve. — Sajnos, hogy mint olyan világosan beszélő emlék meg nem őriztetett! — A mostani díszes s igen téres templomban, — mely ritkítja párját, de nincsen arányban a hivek számával hirdeti az igét Raphanidesz Sámuel, 1869. óta atyjának utódja s megerősíti azt életével egyháza körében. Keresve az odafenn valókat, el nem hanyagolja a földieket sem. Híveinek orvosa lelki, de testi tekintetben is. A benne vetett bizodalmat visszonozva nemcsak a betegek orvoslásával, de még ingyenes eltartással is sok esetben. Önmagának szegény, de a szegényeknek gazdag. Ezen egyházat, mely a múlt század folyamában több izben fogadta kebelébe a kerület gyűléseit, elhagyva, általment a főpásztor egyik odavaló földmives gyönyörű négyes fogatán Drienóra. Huszonötéves jubileum. A bács-szerémi ág. hitv. ev. esperesség e hó 23-án főesperesének Belohorszky Gábor, újvidéki lelkész urnák, lelkészkedése 25-ik évfordulóját ünnepelte Újvidéken. Előző estén az újvidéki, evang. egyház tisztelgett szeretett lelkészének s a tisztelgés után az egyház presbyteriuma barátságos vacsorát rendezett, melyen az ünnepelt lelkipásztor részt vett. Ezen alkalommal az újvidéki egyház lelkészének a Doré Gusztáv kétkötetü diszbibliát ajándékozta, mely gyönyörű képekkel van ellátva s melynek ára körülbelül 80 frt. Másnap azaz szept. 23-án reggel V.,9 órakor az újvidéki evang. tanítók jelentek meg a paplakon tanítványaikkal együtt. Előbb egyik tanitó üdvözölte a jubilárt, aztán egy leányka mondott igen csinos kis üdvözlő beszédet és pompás virágcsokrot nyújtott át. Kilenez órakor az esperesség lelkészi kara a templomban gyűlt össze, hogy az urvacsorával éljen s ennek befejezte után a szokásos évi papi értekezletet megtartsa. Déli 12 órakor a papi értekezlet véget érvén, a lelkészi kar pár pillanat múlva a főesperest lakásán'felkereste, hogy őt üdvözölje. Az esperesség főjegyzője következőkép üdvözölte a főesperest : „Nagytiszteletű Főesperes úr! Őszinte szeretet és tisztelettől vezérelve jelentünk meg becses szine előtt. Tulajdonképen nem e mai napon, hanem ez évi april 11-én kellett volna ezt tennünk, mert azon a napon töltötte be Isten kegyelmével lelkészkedésének 25-ik évét. Hogy akkor nem jelentünk meg, annak oka ama ritka és nemes szerénység, mely ott is, hol nagytiszteletüséged érdemei bátran léphetnének a nyilvánosságra, csendes magányba vonul vissza, mihelyt nagytiszteletüséged személyes erényei méltatandók volnának. Azonban épen ezen túlzott szerénység, melynek szentélyébe betekinthetni elvégre szerencsések valánk, kettőzött