Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Quousque tandem…?

26 Mi édes boldogság — bár nem vagyunk kárörvendők — nekünk a magaslatról lenézni ama jobb ügyhöz méltó igyekezetre, hogy az ellentábor milyen mohósággal igyekszik magát körülsánezolni, követ kőre hengerít és erős falakat épít. hogy az önszeretet körülövedzett várába senki bele ne pillanthasson, — boldogság annak tudata, hogy mi oda nem tartozunk. A mi szerepünk, mint az Úr közvitézeié igen megvagyon könnyítve, kezünkben csak egy könnnyű dárda — de ennek csiszolt lapjáról a visszavert napsugár bevillan a zárt ablakokon. Lélek a nap, és fegyvere az ige. Talán el kellene a jó kardnak is rozsdásodnia — ha harczra készen nem őriztetnék : akkép a lélek éberségére jó hatással van, ha folyton munkásságra ösztönöztetik. A kenyér — ige, — de a lélek kenyere, ez a valódi s nemes értelemben vett emberi igyekezetnek a végső czélja. Inkább eszköz, mely fenséges czélokhoz vezet. S a mig lesz szív elég bátor, a föld porán a göröngyhöz való ragadottságon felül emelkedni, míg lesz a ki érteni fogja az idvezítő szót, s a test kenyerén felül ama lelkit is keresni meg nem szűnik; addig küzdeni kelljen bár, — mégis lesz hely, a hol a boldogság meghajthatja fejét a földön. Fel hát! evangyéliom kedvelői, egy jobb világ tudatának birtokosai; szóljon ajkatokon az ige, s bizonyítsátok éltetekkel: nem csak kenyérrel . . . A lelki élet élvesztése s fejlesztése üörül hozott áldozatotok s elkövetett törekvéseiteknek a lelki élet felvirágzása s minden gyümölcse, édes — méltó jutalmatok lészen. Farkas Gejza. Quousque tandem . . .? Ugyan meddig fog ez még tartani, hogy a legvilágosabb törvény ellenére a protestánsokat még mindig kényszeríteni akarják a kathol. egyház fentartásához hozzájárulni? Ismét egy uj esetünk! Igen helyesen tette a ruszti lelkész úr, hogy azt a „sághi'' esetet szőnyegre hozta. Jó lesz a sopronmegyei közig, választmány ezen „szörnyszülöttjét

1- egy kissé közelebbről is megvizsgálni. Mindenekelőtt azonban csináljunk egy kis statistikát. Nézzük meg, mik történtek 1867 óta, hogy a „magunk urai" vagyunk a hazában? 1867-ben épen ezen Ságh sérelme került az egyetemes gyűlés elé. Az azon év február havában még fenállott m. kir. helytartó tanács febr. 19-én 9361. sz. leirata azt mondja : olyan körintézvénynek kibocsátása, mely az ilyen megadóztatásokat általánosan betiltaná, nem czélszerü, minthogy sok községben e tekintetben viszonosság áll fenn, s ez majd az egyik, majd a másik félnek érdekében állhat. — A dunántúli egyházkerület egyébiránt ugyanazon gyűlésen jelenté, hogy a ságh-községbeliek kiegyeztek s ezen panasz megszűnt. De fennállott akkor még a verbóczi, jabloniczi, krajnai és több mosonyi esperességi sérelem. 1868-ben: A vallásügynök jelenti, hogy a magyar kormány ez ügyben még nem intézkedett, miután a jabloniczi és krajnai ügyben Nyitramegye közönsége véleményes jelentésével késik. 1869-ben: A jabloniczi és krajnai sérelmeket a kultuszminisztérium 24,938. sz. leiratával orvosolja s ezen panaszok megszűnnek. 1870-ben: Ilynemű megadóztatások miatti sérelmek s panaszok nincsenek. 1871-ben : A vallásügynök jelenti, hogy a kir. tábla és a legfelsőbb törvényszék Zalamegyébe kebelezett Szepetnek községe kath. lelkészét abbeli keresetével, hogy úrbéri birtok után az evangelikus hívek néki párbért fizessenek, elmozdította. 1872-ben : Ilynemű panaszok nem tétetnek. 1873-ben: Párbérkövetelés miatti panasz nem fordul elő. 1874-ben : Ily panasz nincs. . 1875-ben : Ily panasz nincs. 1876-ben : Ily panasz nincs; épugy 1877., 1878., 1879. és 1880. években. 1881-ben : Már most feledésbe menve a kir. tábla és legfelsőbb törvényszéknek 1871-ben hozott ítélete a vallásés közokt. minisztérium a régi nótát újra kezdé fújni s ez évben az ellentáborban újra kezdenek a párbér kérdésében is mozogni. Sérelem felemlítése nélkül ugyan alig múlik el egyetlen egy egyetemes gyűlés — más alkalommal majd összeállítom ezeket is — de ez alkalommal csak a párbér kérdésére szorítkozom. íme 1881-ben történik Inczéden, hogy evang. ember kathol. embertől telket vesz. A kathol. pap ezen birtok után követel illetményt. Az evang. rész ezt megtagadja. Az ügy a legfelsőbb igazgatási közeg elé kerül s itt azt mondják, hogy igaza van az evang. félnek. De a miniszter megsemmisíti az Ítéletet s kimondja, hogy a párbér dologi illetmény, mert így mondja ezt a — vizitáczió. Kapnak már most az egész országban a jó alkalmon s valamennyi kerületből érkeznek a hason természetű panaszok. Igaz, hogy a miniszter úr 1880-ban egészen hasonló esetben 2311. sz. leiratában, hivatkozással az 1790—1. XXVI. t.-czikkre, világosan kimondja, hogy az evangélikusok a r. kath. papoknak fizetendő s bármily nemű adózások alól teljesen felmentendők, de hát mikor az ember feledékeny s jogi kérdésekben nem mindig csak a törvényt nézi, hanem a pillanat szeszélyének is enged egy kis befolyást: miért ne tévedjen egy miniszter is? Az 1882. év még érdekesebb. Az inczédi esetben a miniszter úr a feliratok folytán belátván tévedését, 1882. márczius 30-án kelt leiratával visszavonja előbbeni határozatát, felfüggeszti a végrehajtást s a feleket a rendes bírósághoz utasítja. Es mi történik ugyanazon évben? Győrmegye Gönyőközségében ugyanily eset fordul elő. A kath. fél keresetével a szolgbirói hivataltól kezdve a közigazgatási bizottságig elmozdíttatik, de a miniszter úr — junius havában már megint megfeledkezvén arról, mit márczius havában irt, kimondja, hogy a kérdéses szolgálmányokkal az evangélikusok tartoznak. Ez aztán következetesség és jogfolytonosság! 1883-ben r A panaszok megujulnak és a miniszter hallgat. És íme, most 1884-ben itt van a sághi eset. A szolgabíró azt mondja: ez az ügy a rendes bíróság elé tartozik, de az alispán úgy van meggyőződve, hogy ez dologi illetmény s a közigazgatási forum elé tartozik s a közigaz-