Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - KÜLFÖLD - Német ev. missziói ünnepély

•210 Hiszen a legszigorúbb tilalom daczára is egyre szaporodott a megjavított vallás híveinek száma, hátha még a mai szabadság szellemi légkörében mozoghattak volna, mily eredményt lett volna képes akkor felmutatni!? De mostoha idők voltak azok, az üldöztetésnek gyászos korszakai, midőn templomainktól, iskoláinktól, egyházi alapítványainktól erőszakosan megfosztattunk, midőn lelkészeinket és tanítóinkat gályarabságra hurczolták, midőn a kath. földesúr prot. alattvalóit karhatalommal, hajdúkkal kergette a pápista templomba, midőn a prot. lelkésznek nem volt megengedve, hogy az artikuláris helyről eltávozva halálos betegségben sinlődő híveit meglátogathassa, midőn a kath. hitre kényszerítették a protestánst, a prot. hitre való áttérés pedig szigorú büntetés terhe alatt eltiltatott, — midőn a tiszta evang. családból származott gyermeket is szabadon keresztelte a kath. pap s evang. lelkész csak akkor keresztelhette meg, ha a stóla előbb a kath. papnak kifizettetett!! Bizony nyomasztó állapotok voltak azok! Hej ha akkor kimondatott volna a vallás-szabadság dolgában 300 évvel később kimondott teljes viszonyosság, vagyis : ha az apa protestáns: mindkét nemű gyermekek protestánsok lehetnek; vagy ha kimondatott volna az, hogy más vallásfelekezetbelieket is keresztelhetnek a prot. papok : merem állítani, hogy alig maradt volna katholikus széles Magyarországon. Igen ám, csakhogy akkor ott volt a szívekben a hiterejének nagyobb mértéke s a prot. egyház iránt táplált hűség, buzgóság s áldozatkészség szilárdabb alapokon nyugodott, mint napjainkban. Üdvözítőnk ezt mondotta tanítványainak: „Tanítsatok meg minden népeket megkeresztelvén őket Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében." Ezen missziói jelleggel biró parancs megvalósítására irányult törekvéseknek lehet tulajdonítani a keresztyénségnek a zsidók és pogányok között való elterjedését; ezen utasításokkal ajkaikon s buzgósággal szíveikben mentek a tanítványok a nagy világba, ahol Ézsaiás próféta szerint sötétség borítá a földet és homály a népeket. Ha ők akkor szabadon keresztelhetnek, ha a Nérók és Domitiánok üldözései nem akadályozzák őket nemes munkásságukban: úgy ma még több millió száj vallja Krisztust úrnak az Atya-istennek dicsőségére. Es hogy annyi viszontagság után is elterjedt és fennáll Krisztus egyháza, jele, hogy isteni erő van abban minden hivőaek üdvösségére. Különös, hogy ma, mikor nem üldöz bennünket senki, épen attól a szabadságtól jajveszékelünk, amely felhatalmaz bennünket arra, hogy ne csak protestánst, hanem katholikust is megkeresztelhessünk. Ha ettől félünk : akkor bizonyos, hogy intra muros van a baj nálunk. Hiányzik az Istenben vetett bizalom és az önbizalom, pedig hát e kettő az a szárny, amelyek segítségével felemelkedhetünk hivatásunk magaslatára, ezt mondván: „Nem sokaság, de lélek tesz csodadolgokat...!" Nem kívülről fenyeget a veszély, hanem önmagunkban hordozzuk azt, mint a szu a fa belsejében, úgy rágódik a prot. egyház életfáján a közöny férge s ha ez még jobban elhatalmasodik és még idejekorán ki nem irtatik: akkor csak sürgetni kell a miniszter urat, hogy egy novelláris törvény által miuél előbb segítsen rajtunk, hogy valami módon a kath. pap el ne keresztelje és ne anyakönyvezze fiainkat és leányainkat. A büntetéssel is fenyítő törvény majd bizonyára lesz is hatással, de rajtunk az édes keveset segít; bajaink gyökeresen nem lesznek orvosolva. Mig ellenben, ha a hitközöny és nagy mérvben elharapódzott egyháziatlanság nyűgét leráztuk vala magunkról: úgy még abban az esetben is, sőt akkor még inkább megállhatunk és győzedelmeskedhetünk, ha a törvényhozás az 1868. LIII. t.-czikk magyarázatára nézve osztaná a kir. tábla véleményét. Nem több törvényt tehát, hanem több hitéletet! Tliomay József, szegedi evang. lelkész. A magyar nyelv tanítása nem magyar ajkú iskolákban. Ii. Hogy ezek ellenében én a magyar nyelv tanítását egyházunk érdeke — s viszonyainak megfelelőleg hogyan vélem keresztül vihetőnek, azt röviden elmondom. 1. osztályban. Midőn a 6 éves gyermek iskolába jön, mindent anyanyelvén kezdjen tanulni. A tanév közepe táján a tanitó az egyesekhez anyanyelvükön intézett kérdéseket, vagy az egyesekkel folytatott beszélgetést magyarúl is ismételje mondván: ezt, így mondanám magyarúl. Ez eljárás következetesen egy ideig folytatandó. Ez eljárás követésével egyidejűleg a beszéd-értelmi gyakorlatok alkalmával egyes tárgyak — és szavaknak már a magyar jelentőségét is mondja meg a tanitó anélkül azonban, hogy a magyarul mondottaknak utánmondását és megtartását követelné ; megjegyzendő, hogy az így hallottak elmondására önkéntes jelentkezők megdicsérendők. Igy haladjon 4—5 hétig. Ekkor a tanító növendékeinek ezt mondja: mától kezdve egj^ezni fogom, hogy egy hét alatt közületek ki fog mondani nekem több magyar szót, vagy ki kérdez tőlem és beszél többször magyarúl; a hét végén összeszámlálom, ki mennyit mondott és a kié lesz a legtöbb, kap tőlem jutalmat. Ez eljárás pedig szigorú következetéséggel folytatandó az év végéig. A jutalom kiosztásánál a szigorú igazság követendő, ami ki nem zárja azt, hogy a tanító úgy intézheti a dolgot, hogy a jutalmat ne mindég egy kapja, t. i. a gyengébbeknek alkalmat nyújtván kitünthetésre. A jutalom lehet szép aranyozott palavessző, de pénz, vagy értékes tárgy soha. E jutalom a kicsinyeknél nagy becsű lesz. Vegyen magának a tanitó időt, hogy bizonyos időben a jelentkezőket kihallgassa. Az így eltöltött pár percznyi idő a felsőbb osztályokban busásan meghozza az eredményt. Igy a gyermekek minden kényszer nélkül kedvök szerint válogatva magoktól és egyik a másikától tanulnak, megtanulnak pedig év végéig nagyon sokat. E foglalkozás közben éber figyelemmel kisérje a tanító növendékeit, mert fognak találkozni, a kik ezen verseny iránt közönyösek. Ezeket ne hagyja magára, de észre se vétesse velők, hogy e közönyökről tudomása van, hanem szépen, tudtokon kivül a versenybe vigye. Ily eljárás mellett a gyermekek otthon szülőiket is körülveszik, hogy az egyes tárgyak és dolgok magyar jelentőségét és nevét tőlök megtudják. A háziak is kezdenek a tárgy iránt érdeklődve tanulni. — Ezen osztály számára, mint már előbbi közle-