Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Baldácsi alapítvány

•189 is. A történeti könyvek alapján adja Jézus életét egész odáig, ahol a papok alkalmat keresnek Jézus megölésére s itt odateszi, hogy stb. — Ezt a többit nem találta érdemesnek előadni, hanem utal arra, hogy olvassák el Máté evangyéliomából. Neki Jézus halála s feltámadása „kisebbszerűbb" dolgok, azért csakis a feltámadás utáni dolgokkal kezd újra foglalkozni, mígnem, mint mondja, Jézus elhagyván a földet, az irás szerint felhők áltál (sic!) mennybe viteték. Ez a keret, melyben Jézus élete megjelen. Látjuk, hogy már a keret maga is mily hiányos, hát még mennyivel hiányosabb a keretbe mázolt tartalom! „Jézus Heródes alatt született." Melyik Heródes alatt? „Mária és József nevű jegyese (tehát Mária jegyezte el Józsefet!) Bethlehembe mentek Dávid király családjának városába, minthogy Mária családjára nézve Dávid király családjából való volt." Látszik, hogy nem foglalkozott a synoptikusokkal. A zsidók a leszármazást férfiágon számították. A nőnek az összeírásnál semmi dolguk sem volt. Az evangéliomok épen azért József leszármazását adják, mert „genus patris vocatur genus, genus matris non vocatur genus". (V. ö. tr. Bava bathra F. 110. a.) „A Jézus születési helye felett feltűnt csillagot mindenelőtt a pásztorok vették észre." Honnan vette ez adatot? — Lukács a pásztorokat emliti, de a csillagot nem, — ezt tehát ők nem vehették észre, — nekik az angyal jelenté meg a nagy örömöt. Máté emliti a csillagot, de nem a pásztorokat, hanem igenis a mágusokat, ezek látták tehát napkeleten a csillagot. „József Heródes halálaig Egyiptomban maradt. Ekkor visszatérve a 12 éves Jézussal húsvétkor Jeruzsálembe ment." Mily alaposan ismeri a történetet! Tehát Heródes halálakor (ami pedig 3-ban történt) Jézus már 12 éves volt s e korig tartózkodott Egyiptomban, innen pedig egyenesen Jeruzsálembe s nem Názarethbe ment szüleivel. S ugyan mit csinált a templomban ? Eddig úgy tudtuk, hogy „ült a tanítók között s álmélkodának mindnyájan, akik őt hallgatják vala." Rosszul tudtuk, szerző megmondja, hogy „a papok közelébe igyekezett jutni, hogy tanulhasson tőlök." 12 éves korától 30 éves koráig mitsem tudunk felőle." Igazán? — Tessék megolvasni Luk. 2, 52. Gyermekeknek ir, itt-ott bölcs tanácsokat is szúr a történet közé s e szép momentum Jézus életéből elkerüli figyelmét .. . ! „30 éves korában keresztelő Jánoshoz ment, hogy tanításait hallgassa." Hát ezt az adatot honnan vette? Jézus tanulni megy 30 éves korában Jánoshoz!! De még ez hagyján ! Hanem az már mégis különös, hogy szerző — ki úgy látszik inye szerint koholja a történetet — Jézusból valóságos szörnyeteget csinál. Lényt rajzol, ki egyfelől mindenben természetesen fejlődik (ha ő szól róla) s mindenben természetellenesen, (ha az irás szól róla). Lélekből (sic!) a pusztába vitetik, 40 napig éhezik, ördögtől megkísértetik stb. — mondja az irás — de „mindez alatt nem kell mást érteni, mint azt, hogy Jézusban is jelenthettek azon indulatok, mélyek az embert rosszra csábítják, s melyek kivált akkor rohanják meg az embert, midőn majd a kenyérszerzés gondja, majd a hir stb. vágya töltik el a kebelt" — mondja ő —. Az őszinteség szép erény — de ez őszinte szavak hogyan egyeztethetők meg a fentebb mondott tételekkel, t. i. hogy „a Jézus Krisztusban való hit által üdvözülünk" és hogy Jézus „az út, igazság és az élet* — azt fel nem foghatom. S mit szóljunk ahhoz, hogy szerző, ki ennyire felvilágosult s ennyire felvilágosítani akar egyszerűen oda veti: Jeltámadása után". Aut — aut! Az igazság nyilt vallástételt követel. A feltámadás hite mindenként építő lehet — de így soha!! Aki a felett egy puszta phrasissal napi rendre tér — játékot űz a gyermek hitével. Veszedelmes játék a pap kezében!! Dr. M. K. BELFÖLD. Baldácsy alapítvány. I. Becsüljük meg amivel bírunk, ezt önfentartási kötelességünk parancsolja ; kétszeresen becsüljük meg, mit halhatlan emlékű jóltevők kegyéből bírunk, ezt még a hálatartozás is követeli. Ugy látszik, mintha néhai br. Baldácsy Antal nagyszerű alapítványa iránt közönségünk nem viseltetnék oly érdeklődéssel, mint azt ezen alapítvány, akár az alapitványozó nemes intentioját, akár az alapítvány czélját és nagyságát tekintve méltán igényel. — Talán nem végzünk felesleges munkát, ha e lap hasábjain kissé behatóbban foglalkozunk vele. Mindenekelőtt adjuk az 1876. évi októb. 19-én kelt örökalapitványi szerződésnek valamint az 1877. évi márczius 20-án az ajándékozó és ajándékozott felek között kötött örök-alapitványi ajándékozási szerződésnek legjellemzőbb három főpontját. „1. Én Báró Baldácsy Antal látva a magyar korona területén levő protestáns hitfelekezeteknek nyomasztó anyagi körülményeit, — Főpapjaiknak magasztos hivatásuk és előkelő állásukhoz aránytalanul csekély díjjaztatásukat, — valamint a lelkészi özvegyek és árvák ínséges állapotát, mindezeknek segélyezése és némi enyhítése tekintetéből. — mint családom utolsó sarjadéka indíttatva érzem magamat, vagyonom nagyobb részéből egy alapítványt tenni, mely „Baldácsy alapítvány" nevezete alatt az egyetemes protestáns egyházban osztatlanul és összegében elidegenithetlenül örökidőkre fenmaradjon és fenn álljon." „VIII. Czélja az alapítványnak : a) Pusztuló egyházak megmentése, Ínséges egyházaksegélyezése s az építkező egyházak gyámolitása. b) Superintendens urak illő dijazása, a csekélyebb fizetésű lelkészek gyámolitása. c) A lelkészek özvegyei és árvái Ínséges sorsának némi enyhítése." „X. Végűi világosan kifejeztetett, hogy az ezen szerződésben ajándékozott, tulajdonos Egyetemes — magyarországi — Protestáns egyház név alatt, - a Helvét hitvallású reformált, - Tiszáninneni Tiszántúli - Dunamelléki, - és Dunántuli s Erdélyi egyházkerületek, továbbá a Dunáninneni, Dunántúli, Bányai és Tisza, s brdélyi evangelikus Ágostai - Egyházkerületek és a Magyarhoni Unitárius Egyház értetik és ezekre ekkép lesz a telekkönyvi átíratás eszközlendő." Ezen okirat szabályszerű s jogérvényes kiállítása ntán