Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - KÜLFÖLD - Angolország

182 oly leányok vétetnek föl, kik a törvényben meghatározott, még pedig kitűnő előképzettségük, állásuk, testi-lelki épségük következtében legtöbb biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy majdan mint hivatott, kedvvel és előszeretettel működő derék tanítónők folytonosan a női ifjúság nevelő oktatásra adandják magukat; s erre Ígéretet is tesznek. — Ug3

ranis: A tanítóképezde czélja az, hogy mint neve is vallja, csakis népiskolai tanítónőket képezzen, nem pedig, hogy a serdülő leányifjúságnak általában véve a nőnemnél hazánkban eddig elérhető nagyobbfokú fölnevelését s a tudományokban való kiképzését szolgáltassa; — utóbbi czélra szolgálnak más magasabb és megfelelőbb szervezetű női tan- és nevelő-intézetek. — Azért az igazgatótanács a királyi tanfelügyelőségek utján beérkezett folyamodványokat folyó évi augusztus-hó 1-én behatóan át fogja vizsgálni, s ugyanakkor azon folyamodókat, illetőleg leányaikat, kik legtöbb biztosítékot nyújtanak arra, hogy majdan tanítónőkké váljanak, a fölvételi vizsgálatnak akkoron egyúttal kitűzendő közelebbi határnapjára meghívja, azoknak pedig, kik fentebbi tekintetben kétes biztosítékot nyújtanak, folyamodványuk visszaküldése mellett tudtukra fogja adni, hogy ne is jöjjenek fölvételi vizsgálatra, mert ahhoz, semmi szin alatt nem fognának bocsáttatni. Az erdélyi magyar evangélikusok tiltakozása. V. Az apáczai ág. h. ev. egyháztanács folyó évi májushó 4-én egyhangúlag a következő határozatot hozta a kis kapusi ügyben : „hozzájárul teljes hazafias készséggel ugyanazon indokok alapján mint a brassói magyar ev. egyháztanácsa, annak óvástételéhez és hasonlóan ezennel óvást tesz és örök időkre tiltakozik a selyki konzisztorium törvénysértő eljárása ellen." Apácza, 1884. május 4. Mihályi Károly, s. k. a presb. ein. Aláírva az egész egyháztanács által. Szabó Tál, kurátor. VI. A pürkereczi evang. egyháztanács egyhangúlag igy határozott: „Az egyháztanács teljesen osztozik a brassói evang. magyar egyháztanáes ezen merénylet feletti megbotránkozásában s ezt a magyar evangélikusokra — illetve egyházakra nézve felette veszedelmes és szomorú következésű esetnek tekinti, melynek nyilvánosságra jövetele népünkben a felsőbb egyházi hatóságok iránti bizalmat és az egyházi törvények iránti tiszteletet megingatja: ez okból a brassói ág. h. ev. egyház tiltakozásához egyhangúlag hozzájárul s a maga részéről is ünnepélyes óvást tesz. Pürkerecz, 1884. évi május-hó 18-án. Dávid Mihály, s. k. kurátor. Fejér Gyula, s. k. elnök. Dávid Mihály, s. k. jegyző. . KÜLFÖLD. Mozgalmak az angol egyházi élet terén. — Évek óta figyelemmel kisérem a keresztény életnek egyházi s társadalmi téren való nyilvánulását itt hazánkban s külföldön. Itthon misem történik, mi rendkívüli módon lekötné a szemlélő figyelmét. A vizek szép csendesen folynak régi iszapos medrökben; színök sima mint a tükör-é, nem zavarja s nem kavarja fel semmi. Mint a Bethesda-tó partjánál, Urunk idejében, a betegek várva várták az égből alászálló angyalt, ki megmozgatná a gyógyerővel biró vizeket, úgy heverünk mi, nyáj és pásztor egyaránt, betegen, bénán, várva az Úr felkentjét, ki mozgásba hozná, a tespedő egyházat, hogy visszaadná nekünk is az új életet, az erőt, mely az Úr útain való haladásra képesítene. Másképen van ez külföldön. Vegyük Angolországot a praktikus kereszténység hazáját; vegyük az angol társadalmi s egyházi élet gyúpontját — Londont; hogy forr és pezseg ott a keresztény élet! E hóra például nem kevesebb, mint 90-a belmissziót szorgalmazó monstre-meeting tartása van kitűzve. — Az angol nép, mely évente milliókat áldoz a pogány népek térítése czéljából, époly áldozatkész buzgalommal fáradozik saját vérének evangelizáczióján is. Ott naponta Isten országa terjesztésének érdekében dolgok történnek, amikről itthon még álmodozni sem merünk; mintha nem is britt földön s a jelen korban, hanem a messze múltban a szent föld virányain járnánk; mintha London, Jeruzsálem volna s Péter a többi tanítványokkal a halottakból feltámadt volna s az első pünkösdi nap kétezeréves örömünnepét ülnék. Egy-két ember évek óta mozgásban tartja a milliók városát s vele együtt egész Britanniát. A sokat magasztalt s sokat becsmérelt Spurgeon egy második keresztelő Jánosként rettenthetlen bátorsággal, lángoló buzgalommal, kifáradhatlan erővel s bámulatos sikerrel hirdeti a Krisztushoz való megtérést. Egy-egy fellépése rendesen 6 — 7000 embert, a lordtól kezdve le a munkásig, csődit óriási tabernaculumába — Hogy milyen nagymérvű az Úr ezen szolgájának egyházi téren való működése, mutatja azon tény, hogy nyomtatott prédikáczióinak száma ezrekre megy s hogy egyéb írott müvei közül csak ez évben szegény papok javára 1155 vevő között 17-570 frt. árán 11-351 kötet árusittatott el. Ezzel szemben talán még sem érdemelte meg e lapokban a „baptista jezsuita" rút czímet. Még Spurgeonnál is feltűnőbb s bámulatosabb a több idő óta szintén Londonban működő Moody, ki az evangelizáczió terén jeleskedik. Igazán megfoghatlan, hogy »-zen ember képes hétről-hétre, hónapról-hónapra, évről-évre naponta kétszer, háromszor is szószékre lépni és több ezrekre menő hallgatóinak prédikálni, velők imádkozni s amellett még minden egyes meeting után 2—300 megtérni kívánóval külön-külön lelki állapota felett értekezni s tényleges megtérésre birni, anélkül, hogy ezen óriási munka súlya alatt egyszer is szenvedett volna azon számtalan bajokban, melyeknek testünk alá van vetve. A népszerű prédikálásban, úgymint a lelkipásztorkodásban, alig hiszem, hogy ez időben párja volna. O valóságos csodákat mivel Londonban. Ha valaki kérdezné, hogy miben rejlik ezen ritka férfi varázserejének s páratlan befolyásának s hatásának a titka, azt volnék kénytelen felelni, hogy benne a szent lélek működik, s a mellett az emberek iránti lángoló szeretete az, melylyel hallgatóinak ezreit magához vonza s egész valójukat megigéző beszédjével áthatja s átváltoztatja. O tényleg megtalálta s bírja az igazi kulcsot az emberi szívhez : konkrét s a valódi emberi életből merített prédikáczióit a valódi ernbsri életre alkalmazza. Vannak szónokok, kik az értelemhez szólnak, mások, kik a lelkiismerethez apellálnak, némelyek, kik az érzelemre hatnak, még mások, kik az érzékekre kívánnak benyomást tenni. Moody