Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - Cikkek - Válasz Franzfeldnek
171 beszéd, nem egy határozott párt, hanem azon prot. elemekből áll, „akik a szellemben lefolyó véges és végtelen szellem közti viszonyulást külsőítik.-' Ezeket az egyéneket nem tartjuk oly veszélyeseknek, ellenük küzdeni bajos, amikor senki sem mutat rájok, úgy látszik az egész ellenség nem egyéb szenvedélyes gyanúsításnál. Ily ellenség ellen, mely csak kigondolt, a harcz csak szélmalomharcz — ez ellen hivni fel a harczra a leendő klerikusokat, mikor sokkal nagyobb ellennel, a róm. katholiczizmussal, állunk szemben, szerintem túlzás. A róm. katholiczizmus nagy ellenségünk, kolosszális ellenségünk s nem kolosszális hazugság, erre akartam figyelmeztetést adni ozikkemben s azt hiszem, hogy a dolog nem üthető el holmi „tridenti kánonok" „kapitoliumi szent ludak"-féle viczzekkel, hanem érdemes volna komoly megfontolásra. De hát én elitéltem mesteremet! Az egy háziassággal, az én általam értelmezett egy háziassággal szembe állítottam a korlát és hatás nélküli reformereskedést. Egy szóval sem említettem s nem is soroztam ezek közé tanáromat. Czikkiró úr mégis oda sorozza tanáromat, persze csak téves kombináczió és gyanítás alapján. A tudományról és annak hivatalos képviselőiről kicsinylőleg nem nyilatkoztam. Szándékom a czikkiró úr által idézett szavakkal az volt: óvni a tudomány imádásától s túlbecsélésétől. Tapasztalatom szerint van a jelenkori magát modernnek s így egyedül tudományosnak tartó theologiában sok a pogányságból. Azok a pogány tudósok és filosofusok a keresztyénség első századaiban ép oly higgadtan bonczolták Krisztusnak a keresztről általuk levett holttestét s adták a különféle tudós bonczleleteket, mint azt számos magát modernnek nevező theologus teszi a jelenben. Ezzel a tudománynyal igenis nem tudtam kibékülni s nem is fogok kibékülni. ÍU* é-Tw-Uj -Wir» tt*nyUt* . Sohasem kicsinylettem a tudományt s amennyire tőlem telik mint klerikus s a legnagyobb örömmel foglalkozom a theologia elméleti kérdéseivel; mert nem elégszem meg azzal a szellemi tőkével, melyet a kathedrákról hallottam hirdetni. Felléptem a tudomány túlbecsülése ellen, mert tapasztaltam, hogy igen sokan azon téves nézetben vannak, hogy bármely s így a pogány tudomány is képes hitet adni. A tudomány erősítheti, mélyítheti hitünket; de az alap a hitéletre másutt keresendő, t. í. ép a szellemben lefolyó véges és végtelen szellem viszonyulása külsőítésében a Jézus Krisztusban történt kijelentésben. A tudomány nélkülözve ezen alapot tehet bennünket ügyes kritikusokká s a theologia teren jó ismerőkké, — de hivőkké, t. i. keresztyén egyénekké sohasem fog tenni. E tekintetben azt hiszem, hogy igaza van Böhme Jákobnak, midőn azt mondja: „Ein jeder Geist sieht nicht weiter als in seine Mutter, daraus er seinen Urkund hat, und darinnen er stehet; denn es ist keinem Geiste möglich, in eigener natürlicher Macht in ein ander Prinzipium und das zu schauen, er werde denn darinnen wiedergeboren. u (Jakob Böhme. Theosophische Studien von Dr. H. Martensen. Leipzig, 1882. 299. 1., idézve Böhme müvéből.) A tudomány mindig szövetségesünk a sötétség elleni harczban; de ne feledje czikkiró úr, hogy a róm. katholiczizmus nem téves tudományrendszer, hanem hitirányzat és pedig klasszikus keveréke a keresztyén, zsidó és pogány » elveknek; — ez ellen nem lehet küzdeni egy szakadozott, czél- és iránynélküli egyházszervezettel, ez ellen nem lehet küzdeni egy nádszálként hajló hittel, hanem oly erős és odaadó evangyéliomi hittel és jellemmel, mint aminő volt Luther. Nézetem szerint és ezt kérem, vonja le mint tanúságot a czikkiró úr: az tömjénez a római katholiczizmusnak, aki ezt a lagnagyobb ellent kicsinyli és a határtalan skepticzizmusnak adva magát, pogány Isteneknek áldoz „protestáns" czím alatt. Szeberényi Lajos. Válasz Franzfeldnek. E lapok 18-ik számában „Egyházközségi vagyon biztosítása" czím alatt, latin mondatokkal tarkított czáfolatban támadtatik meg a 12-ik számban irt hasonczimíí ezikkem és személyem. Helyén valónak tartom elébe állni e czáfolatnak. Hogy a franzfeldi evang. egyház latinul nem tud, azt róla mindenki bátran felteheti, és hogy a magát — „reservaczió mentalis elkövetésének" elkerülése miatt — megismertetni kegyeskedő egyházközség nem azonos a község neve alatt megjelent czáfolat írójával, azt a nyájas olvasó első olvasásra is beláthatja. A magát felfedezni kegyeskedett, a bánáti evang. esperesség határozataival szemben renitenskedő egyház mögött nem rejlik más, mint annak renitenskedő papja, ki magát azonosítja egyházával, azt tartva, a mit XIV. Lajos szájába adtak némely történetírók: „L'état c'est moi. u Volt évekkel ezelőtt a pestmegyei evang. esperesség solti járásában is hasonló tendencziáju lelkész, ki a neki nem tetsző esperességi intézkedések ellenében mindenkor egyházát szólaltatta meg, holott a papjával világért ellenkezni nem szerető nép által aláirt protestácziók feltalálója és szerző irója tulajdonképen csak maga a lelkész volt. — Agitacziójának végeredménye mégis csak a többség előtti meghódolás lett. No de a la bonheur (viszonzásképen latin helyett franczia szóval élek) „Ág. hitv. evang. egyházközség Franzfelden!" sajnállak, mert te korlátolt felfogásban szenvedsz. Mikor én állítottam, hogy a tömeges biztosítást akár Pest vármegye, akár az evang. esperesség joggal rendelhette el, „mivelhogy akár a politikai, akár az egyházi községek épületei közvagyont képeznek, mely nem esik a privát vagyonnal egy kategóriába- : akkor nem közös, hanem — hogy más szóval éljek — nyilvános, testületi vagyonról (öffentliches Vermögen) értekeztem. A pestmegyei evang. főesperes époly kevéssé hirdet communizmust, mint a bánáti esperesség, mely az egyetlen, biztosítani nem akaró franzfeldi egyházzal szemben felhatalmazta esperesét, hogy a törvényes eszközök igénybe vétele mellett kötelezze ezen egyházat az esperességi határozat teljesítésére. Hanem hát a franzfeldi egyháznak tetszik a snffrage universelle. — A konkret eset elhallgatása mellett, szokratikus módon állít fel három kérdést az „Evang. egyház és iskola ezévi 1-ső számában és elvárja a közönségtől, hogy az általa lelállitott három tételnek addicziójából hozza ki azt a sommát, melyet ezen egyház már előre kiszámított maganak. Ilyen, gyerek tanulókhoz illő számvetési példa megoldásra nem vállalkozott senkisem; magam is csak a harmad.k kérdést fejtegettem. És így, miután az „általános szavazat alá bocsátás hasztalannak bizonyult, maga a szerző Koro-