Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Új divatok. Farkas G

Második évfolyam. 21. szám. Pozsony. 1884. évi május 21. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /V\ EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. SsOS Szerkesztő- 3 kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve J kr. Bélvegdíj : külön 30 kr. Tartalom: Uj divatok. (Farkas Gejza). — „Amicus personae, inimicus rei". (Szeberényi Lajos.) — Válasz Franzfeldnek. (Láng Adolf — Belföld. — KüTfö-Id. — Vegyesek. Uj divatok. 11. A divat szeszélyes. — Ma felkap a közönség valamit, nem tudja mért, azt sem, hogy minek, holnap már megunja s mint avult dolgot elveti. Az uj nincsen kizárva a vallás-egyházi téren sem; a szentírás számos helyen határozottan rendeli az ujat — mely szerint: a régiek elmultak, ime mindenek megujultak: az Isten újonnan szült mink?t, liogy legyünk uj teremtett állatok, s ujuljunk meg a mi elménk lelke szerint. Az uj elől a róm. kath. egyház sem zárkózhatik el; az az egyház, a mely annyira konzervatív, tanban és szervezetben, uj és uj tanokat hoz napfényre, s jóformán töri az eszét valami újnak létrehozásában. Majd az isten — anyát teszi imádat tárgyává, majd a róm. pápa csalhatatlanságát hirdeti; — majd valami szentet fedez fel, majd egy helynek csodatevő erejét anonczirozza, — uj zene és uj szabású ruha mindazt bizonyítják, hogy hamis azon tan, mintha a róm. kath. egyház a régihez állhatatos lenne. De ha teszi, tudja miért és tudja minek. Neki megvannak saját czéljai és elvei, s a fentiek csak ezek folyományai. S ha a mi egyházunkban is valami újság hozatik be, a mely idők változtával eltűnne, helyet adván a jobbnak — vagy elveinknek folyománya lenne — hagyján! Ámde a mi egyházi életünkben bármely uj forma, vagy szokás azonnal megjegeczesedik: jó vagy rossz, ha egyszer felmerült jogot tart a fentartásra. Ilyen rossz divatnak tekinthető, — a lelkészek körében ujabb időben felmerült segédtartás. Fiatal — munkaképes- és munkabíró emberek — alig, hogy lelkészi állomásaikon megmelegedtek — működésüknek alig elején — segédet hivnak maguk mellé. Egy kis átfázás — nem jól érzem magam, kisebb-nagyobb csúzos bántalmak — s ezek alapján egy orvosi bizonyítvány elégséges, hogy egy lelkész segédet hívjon magához. Anyagi helyzetünk pedig legkevésbé sem jogosít fel ilyen mellék-kiadások tételére, mert a segédtartás tetemes kiadással jár. Nemcsak az a csekély fizetés, a mit neki nyujtunk, — az egész háztartás ki lesz akkor vetkeztetve egyszerűségéből! a tisztelendő asszony a világért sem engedné, hogy a káplány hirét vigye egy olyan ebédért, a mely kezdődik egy rántott levesen, folytattatik egy főzeléken s végződik egy áhítatos imádságon. Azonban a bizonyítvány meg van írva, bele kell a sorsba nyugodni: a segéd-hivány a bizonyitványnyal áttétetik az alesperes úrhoz, ki közvetlen tudomásával bir a bü.jnak; ennek következtében az irományok !gy jóváhagyó ajánlattal felterjesztetnek a főesperes úrhoz, aki mindezen körülményeket tekintetbe véve a hiványt megerősíti, s áldásával útnak indítja a semmit sem sejtő s jövőjét rózsásnak látó kandidátust — a superintendens úr elé. Távol legyen tőlünk, hogy kellő komolysággal ne mérlegeljük egy beteg lelkész szorongatott helyzetét, s a legnagyobb tisztelettel ne szóljunk az ev. lelkész azon önzetlen ügyszeretetéről, mely szerint saját megerőltetésével — áldozattal is gondoskodik, hogy híveinek az evangyéliom iránti szomjúságuk kielégíttessék. De ez a szomjúsága híveinknek hajdan is megvolt — talán nagyobb mértékben, mint most; az is nagyon valószínű, hogy pap-elődjeink egészsége épen úgy ki volt téve kisebb-nagyobb beteges bántálmaknak — talán nagyobb mértékben, mint most, az orvosi tudományok virágzásának korszakában: mégis segédet mindjárt nem tartottak; hanem appellálták a kollegiális szeretetre, mely szerint a szomszédos társak sorban kisegítették a szenvedőt szükség esetén, máskülönben elvégezte azt isteni tiszteletet a kántor. És ezt mindenki természetesnek találta. S tartott legyen ez állapot hónapokig vagy esztendőkig a hivek türelemmel várták papjuk egészségével sorsuk jobbra fordultát. Úgy látszik azonban, hogy ez az állapot kezdett a lelkészeknek terhükre lenni - s azért igen szívesen belementek abba, hogy szerveztessék - habár tanügyi alapból is (hiszen a pap" is tanár) egy esperességi segédlelkeszi állomás, melynek feladatául tüzetett ahányszor annyiszor egy beteg lelkész helyettesítése.