Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Budapesti iparos önképzőkör protesténs egylete

159 közönség teheti meg. Nem kell oda sok, még 20,000 frt sem kell, mint a bukowinai csángóknak s mégis nem 3000, hanem 20,000 lelket fogunk megmenteni a magyar nemzetiségnek. Ne értekezzenek s ne parolázzanak sokat az írók és művészek az 1881. decz. 21-ikéhez hasonló luxusösszejövedeleken, hanem alakítsanak báró Prónay Dezső egyetemes ev. egyházi felügyelővel élükön egy erdélyi csángó bizottságot, tegyék magukat érintkezésbe az erdélyi magyar ev. papokkal és azok informácziói után működjenek oda, hogy az összes erdélyi magyar ev. ekklézsiák legégetőbb szükségleteinek fedezésére a pénzalap összegyűjtessék. Felolvasások, irodalmi esték stb, könnyen elérhetik ezt. Az erdélyi magyar ev. ekklézsiák intelligencziájának szaporítását, tekintélyének emelését, befolyásának erősítését s felszabadításának befejezését illető tervek a siker reményével egyedül egy ily pénzalapra építhetők; enélkül hiába csatolják őket akármiféle magyar superintendencziához: most a szászok zsarnoksága, akkor a magyar esperesség szellemi s anyagi terhei fojtandják meg. A sajtó pedig tegye népszerűvé ez ügyet, lelkesítse a közönséget s a közönség bizonyára szívesen hoz áldozatot, hanem is sokat, de legalább sokan. Az egyes lelkes papok ekklézsiájokkan, az esperesek megyéikben, a szolgabirák járásaikban, a tanárok az iskolákban, a műkedvelők előadásaik által sokat lendíthetnek az ügyön. Mutassa hát meg különösen az a még nem adakozott 569 evang. ekklézsia, hogy adományát mindeddig csak azért nem küldte be, mert: „gute Dinge brauchen Zeit." Segítsék egyelőre a brassói magyarokat. Hanem akkor azután a brassói magyar ekklézsia lelkészétől, tiszteletes Moór Gyula úrtól is elvárjuk, hogy az adományok kimutatásán kivül azt is közzé teszi a lapokban, mennyire haladt elszakadásuk ügye, mert erről a ,,Kérő szózat" megjelenése óta egy szót sem olvastunk. Elvégeztem mondani valómat s ajánlom azt a hivatottak becses figyelmébe. A hazai magyarság egy keleti végvárának a feladásáról vagy megerősítéséről van szó. Negyvennyolczban ott tört be a muszka. Erősítsük véreinket, most annak az ideje. Akár mit mondjon az ellenzék, a nemzetiség erősítésére, Tiszánál alkalmasabb kormány nem volt s nem lesz soha. Ne feledjük tehát: „Most míg érzed erődet. — Ki tudja mi vár, — Használd fel a perczeket, Az idő eljár." Tyrtaeus. A budapesti iparos önképző kör prot. egylete május 4-én este 8 órakor tartotta meg Győry Vilmos elnöklete alatt 25. évi rendes közgyűlését. A választmány évi jelentéséből kiveszszük, hogy az egylet 25 évi fennállása óta már 1575 ifjúnak nyújtott bő alkalmat a kiképzésre és a lefolyt évben is szépen megfelelt feladatának. A tanítás kiterjedt rajz-, szám- és könyvviteltanitásra, üzleti levelezésre, ügyiratok készítésére, énekre s szavalási gyakorlatokra. Könyvtáruk 314 magyar és 305 német kötetre terjed. Az I. hazai takarékpénztár 200 frt segélyt adott; Budapest fővárosa 50 frtot, özv. főt. Székács Józsefné, Győry Vilmos, Goldberger Gusztáv két-két aranynyal; a mézeskalácsosok testülete 5 frttal, 110 védtag 3—3 frttal s még többen kisebb-nagyobb összegekkel segítették ezen áldásosán működő egyletet, melynek összes bevétele a mult évben 1534 frt 25 kr. volt, kiadása pedig 1171 frt 89 kr.; vagyona 4954 frt 53 kr. A helybeli ág. hitv. magyarnémet gyülekezet két tantermet és egy gyüléstermet kezdettől fogva díj nélkül engedi az egylet rendelkezésére. Jellemző, hogy bár az egyesület czíme protestáns-egylet, mégis a jelenleg feljáró 124 iparos ifjú közt van 57"róm. kath., 4 görög kath. és 4 mózes vallású; foglalkozásra nézve 45 lakatos, 43 asztalos, 12 szabó, 4 kovács stb.; nemzetiségre nézve 116 magyar, 1 német, 7 tót. A közgyűlés az egylet jóltevőinek köszönetet szavazott; elnöknek Győry Vilmost, alelnöknek Beliczay Bélát, titkárnak Falvay Antalt, pénztárnok Mauricze Vilmost, választmányi tagoknak Haraszty Jánost, Kovács Zsigmondot, Nagy Istvánt, Schübik Dávidot, Ferenczy Sándort és Malomsoky Józsefet, végre pénzvizsgálóknak Bergmann Józsefet és Lux Edét választotta meg; ifjúsági tagok seniora lett Szilágyi György, budapesti születésű lakatos-segéd. Kívánatos volna, hogy ezen egylet minél nagyobb pártfogásban részesülne, különösen az iparosok részéről. K Ü L F Ö L D. Németország. — A bajor tudományos akadémia elnöke, dr. Böllinger, f. é. marczius-hó 19-én tartott ünnepélyes közgyűlés alkalmával az 1789-iki franczia forradalomról értekezett. A szónok kiindulási pontja volt az első franczia forradalom százéves emléke, mely a legközelebbi években bekövetkezik. Meg fogják tartani mint magasztos, tiszteletteljes nemzeti ünnepet, mint fényes eseményt, mely a nemzetet a népek vezetőjévé emelte és reá soha nem muló életjavak nagy bőségét árasztotta. Döllinger ezen bevezető szavak után felveti a kérdést: „Mikép és mikor fog végre valahára ezen majdnem száz évig tartó állam- és társaságbetegségnek gyógyulása tisztán és félreismerhetlenül bekövetkezni?" és ezen kérdés megfejtése czéljából behatóan megvilágosítja Thiers, Mignet, Lamartine és Henri Martin ide irányuló műveit, melyek mindannyian „a franczia gyomor számára készült forradalomtörténetet, részegítő itallá tették." Mennyire megy a bálványimádás, mely még folyton a franczia forradalommal történik, kimutatja a franczia nemzet életben levő költők legnagyobbikán Victor Hugón, ki a franczia forradalmat a keresztyénség megalapítása óta az emberiség legnagyobb haladásának tekinti. A forradalom valódi jellemét csak Tayne fejtegette helyesen, ő szakította szét a fénylő hajnalról szóló legendát. — Az előadás végén idézi Döllinger a történészek legnagyobbjai egyikének Tocquevillenek ítéletét: „A mai francziák jóval lejebb állnak a tizennyolczadik század francziáinál. A forradalom 70 éve bátorságunkat, hitünket, önbizalmunkat, közérzületünket megsemmisítette és hátramaradtak a hiúság és bírvágy szenvedélyei." Tettleg a csüggedés és gyász sötét boruja lengi át a honfi gondolkozását. De Isten Krisztus óta és Krisztus által a népeket meggyógyíthatok ka tette. „Szellemileg oly erős, s most is eszményi termékekben nem szegény nép, mint a franczia, a román nemzetek vezérlője, politikailag fog és kell is emelkednie, s legkevésbé volna illő a németekhez Francziaország jövőjében kételkedni, mert a németek a harmincéves háború által ejtett sebekben sokkal nehezebben sínlődtek, sokkal mélyebbre voltak sülyedve, mint a mai Francziaország.