Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - KÜLFÖLD - Svájcz

150 Románia iskolaügye. Az 1882—1883. időszakra terjedő román statisztika hivatalos adataiból a következőket közöljük : Romániában ez idő szerint létezik : 2459 PrimarRural-iskola mindkét nembeli növendékek számára; alkalmazásban van 2101 tanító és 358 tanítónő; az iskolátlátogató gyermekek száma: 74,532 fiú és 8544 leány, tehát összesen 83,076 növendék. Ezenkívül fennáll 146 városi Primárfiiskola 23,832 tanulóval és 475 tanítóval; valamint 125 városi Primar-leányiskola, melyekben a lefolyt tanév végén a növendékek száma 12,989-re ment, a működő tanítónők száma pedig 342-t tett. Románia ezenfelül bir 7 lyceummal 160 tanárral és 19 gymnasiummal 180 tanárral; a lyceumokat 2108, a gymnasiumokat 2077 tanuló látogatta. A fennálló 9 seminariumon 99 tanár 1512 növendéket oktatott. 8 Primar-normaliskolában 85 tanár van alkalmazásban s a tanulók száma 741. 5 kereskedelmi iskolában 56 tanár oktatott 772 növendéket és 12 secundär- és ipariskolában (leányok számára) 144 tanító 1316 leánytanulót. A különféle szakiskolák száma 31, hol 2316 a mindkét nembeli növendékek és 217 a tanárok létszáma. Az országnak 2 egyeteme van: Jassyban és Bukarestben. Mindkét egyetemen együttvéve 87 tanár tanított és a hallgatók létszáma 693-ra rúgott. A bukaresti egyetemen 4 nő is volt beirva, kik közül egyik a nyelvszaki, egy a bölcsészeti és kettő az orvostani tudományokat hallgatta. Végül megjegyezzük, hogy az országban összesen 205 magániskola áll fenn 1120 tanítóval és 13,124 mindkét nembeli növendékkel. A Romániában létező összes nyilvános és magániskolák száma tehát 3028 és ezekben 5424 tanár és tanárnő működik. Az ország összes tanintézeteit a mult tanév végén 144,566 fi- és leánytanuló látogatta. Svájcz tanügyi statistikájából — amennyire az a lefolyt tanévre vonatkozik, a következő érdekes adatokat veszszük át: Márczius végével az összes svájczi elemi iskolák tanulóinak létszáma 434,080 volt, ami az Összes lakosság számának körülbelől 15°/

0-át teszi. 311,271 tanulónak német, 97,113 növendéknek franczia, 19,894-nek olasz és 5832-nak román volt az anyanyelve. 17,132 növendék 3 kilométernyire, 3225 pedig 5 kilométernyire lakott az iskolától. Svájcznak 4387 iskolája 8362 rajra, és pedig 935 fiú-, 965 leány- és 6462 vegyes rajra volt beosztva. A 8365 tanerő közül volt 5840 tanító és 2525 tanítónő. Átlagos számítással 51-9 tanulóra esik egy tanító. A tanítók díjazása öszszámban 9.683,254 frankot tett ki készpénzben és 866,055 frankot terményekben, tehát összesen 10 V

2 millió frankot. Egy tanító javadalma átlag 1419 frankra megy; egy tanítónőé 901 frankra. Svájcznak iskolavagyona tett összesen 137,534,597 frankot vagyis 48 frankot egy lakosra számítva. Az iskolai kiadások évenként 14.781,616 frankot tesznek vagyis 5-19 frankot számítva egy lakosra. Adó útján 12—13 millió frank lett fedezve. Iskolai építkezésekre az 1872—81-iki évtized alatt 24.166,915 frank fordíttatott. Steiger F. Ferry franczia közokt. miniszter nyilatkozata az elemi iskolai tanításról. A miniszter egy bizalmas hangon irt levelében így szól Francziaország néptanítóihoz : „Midőn önöket a vallás tanításától a törvényhozás felmentette, ezzel nem mondatott ki, hogy a tanítók az erkölcstanban való oktatástól is felmentettek; mert az által hivatásuk méltóságát semmisítettük volna meg. Ellenkezőleg nagyon természetes dolog, hogy a tanító, ki gyermekeit irni és olvasni tanítja, azokat az erkölcsi élet alaptételeibe is vezesse be. Lehetséges-e, hogy a parlament mely önöket ezen feladat teljesítésével megbízta, erejét, jó akaratát és tehetségét túlbecsülte volna? Bizonyára sújtaná is e vád a parlamentet, hacsak főhiszeműség alapján bizta volna meg az állam 80,000-re menő tanítóit és tanítónőit az erkölcstan alapvonalainak, eredetének és végczéljának tanításával! Kinek jutott volna ez eszébe? Mindjárt a törvény szentesítése után, a főtanfelügyelőség beavatta önöket nézeteibe és pedig oly módon, mely minden kétértelműséget kizár. Tényleg semmi ujat sem kell önöknek tanítaniok, semmit, a mi iránt önök is, mint minden józan életű ember, tájékozással ne bírnának. És ha a néptanítói kar hivatásáról és apostoli működéséről van szó, ne alkossanak magoknak erről hamis képzeteket. Önök nem apostolai egy új evangyéliomnak; a törvényhozás sem bölcsészt, sem theologust nem akar formálni önökből; nem is kiván önöktől egyebet, mint amit minden gondolkodó és érző szívvel biró embertől követelnie lehet. Lehetetlen, hogy önök, kik naponta gyermekek által vannak körülvéve, kik azon zsenge korban, midőn szellemük ébredez, szivük megnyílik és emlékezetük kincseket gyűjt, önök oktatását lesik, viseletüket megfigyelik, példájukat követik, mondom, lehetetlen, hogy a néptanítók keblében e kedves gyermeksereg szellemi vezetésénél fel ne ébredjen a vágy, ezen bizalom felhasználásával, az ifjúságot a rendes iskolai ismeretek kapcsában egyszersmind beavatni az erkölcs, ama régi, jó erkölcs alaptételeibe, melyet hagyományképen örököltünk ősapáinktól! Ezáltal segítségére vannak a családapának, sőt ezt — úgy szólván — helyettesítik. Beszéljenek a gyermekhez úgy, amint önmaguk szeretnék, hogy saját gyermekökhöz szóljanak: mindenkor erővel és nyomatékkal, ha elvitázhatlan igazságról vagy valamely elfogadott erkölcsi szabályról van szó; de a legnagyobb tartózkodással akkor, midőn oly vallási érzelmet érinthetnének, a melynek bírálatában önök nem lehetnek illetékes birák. És ha valaki haboznék abban, mennyire menjen erkölcstanában, úgy tartsa magát a következő szabályhoz : Azon pillanatban, midőn növendékeinek valamely erkölcsi szabályt vagy az életre szóló tanácsot akar adni, szálljon tanácsba lelkiismeretével, váljon találkoznék-e csak egyetlen becsületes férfiú is, kit előadása megsérthetne? Kérdje meg önmagától, találkoznék-e oly családapa, csak egyetlen egy is, ki, ha tanítását hallgatná, szavainak nem adna igazat vagy állítását nem tetszéssel fogadná? Ha nem

r akkor beszéljen tartozkodás nélkül; mert amit ez esetben a gyermekkel közölni fog, az nem a tanító saját bölcsessége, hanem az emberi nem bölcsessége, vagyis egyike azon eszméknek, melyek a mívelődés sok századain keresztül az emberiség örökségszerű vívmányai voltak." Steiger F. Amerika. — A rajongó „temperenczlerek" keresztül vitték, hogy az úrvacsoránál a kehely elvonassék. Uj fogadalmuk, melyet minden belépőtől megkövetelnek, így hangzik : „En alulírott ezennel ünnepélyesen fogom, hogy Isten segítségével minden részegítő italtól tartozkodni akarok, nemcsak mint italtól, hanem mint orvosságtól valamint az úrvacsoránál is, és hogy ezen rossz, veszedelmes itallal, melyet ezennel elvetek, másoknak sem fogok soha sem szolgálni."