Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Dobrona

139 főnöknője az intézetnek. A betegek és sebesült katonák ápolására fordított költségen felül már az első évi jelentés 8009 forintot mutatott ki. 1867-ben az egyesület az Uhlféle villát vette meg 30,000 forinton egyleti czélokra s már a következő évben az új épület több mint 20 beteg számára czélszerüen átalakított. 1870-ben a sugárut kiépítése folytán a kórház a Hermina útra nyiló Bartl-féle villába tétetett át, honnét újból 1872-ben közegészségi tekintetből uj telepére költözött, mely a városon kivül ug}an, de igen egészséges fekvésű s a körülötte elterülő árnyas kert az intézet becsét rendkivül neveli. A lefolyt évben gyógykezelés alatt volt 555 betege az intézetnek, kik közül 68 meghalt s 427 részben meggyógyult, részben javult. A betegek közül 339 magyar, a többi külföldi. Az ingyenes ágyak alapjának állása 20,136 ft. 69 kr. Az intézet bevételei: 12,806 ít. 37 kr., kiadásai: 12,288 ft. 37 kr.; 1884 évre átvitt egyenleg 15,101 ft. 97 kr. íme a mustármag itt is megbokrosodott. Az Isten áldása fejlessze a keresztény szeretet ezen hajlékát továbbra is! „A ki lakozik a felséges Istennek rejtekében, a mindenható árnyékában megnyugszik. Azt mondom azért én az Úrnak: Én oltalmam xagy és én erőségem, én Istenemi 0 benne bizom!

u (91. Zsolt. 1-2.) • • Dobrona. (Zólyommegye.) Nagytisztcletü Szerkesztő Úri Az „Ev. Egyház és Iskola" f. é. 14. számában a dobronai ev. egyház által, százéves fennállásának emlékére f. évi márcz. hó 25-én rendezett ünnepélyről szóló egy közlemény jelent meg. E közleményben több téves adat, nem jogosult rosszalás és légből kapott gyanúsítás bocsáttatik a nyilvánosság elé, s a való a valótlansággal úgy összekevertetik, hogy az igazság érdekében, s nehogy becses lapjának olvasó közönsége hamis pénzt igazinak vegyen, — kénytelen vagyok a Nagyt. Szerkesztő Urat a következő helyreigazítások közzétételére felkérni. Mennyire jogosult mind az, ami e közleményben a dobronai ev. egyháznak s annak lelkészének bűnül felrovatik, méltóztassék a következőkből megítélni. A szóban levő ünnepélyt megelőzőleg f. é. márcziushó 2-án tartatott meg a helyi közgyűlés, mely gyűlésen a száz éves jubileum megünneplési módja is megállapíttatott. Annak megállapításánál pedig nekem mint a gyűlés elnökének mindenek előtt a hivek kívánságát kellett tekintetbe vennem. Az egyháznak a fenn jelzett gyűlésen jelen volt tagjai pedig azon óhajnak hangoztatása mellett, hogy az ünnepély szónokául a badini lelkész úr kéressék fel, azt is javaslatba hozták, miszerint az ünnepély napján az egész egyház hívei az úgynevezett „új iskola" udvarában gyülekezzenek össze, innét pedig, — hogy az ünnepély kiváltképen a fiatalságnak, külső alakja által is emlékezetessé legyen, ünnepélyes menetben a templomba vonuljanak. Nekem az így okadatolt javaslatnak s az egész dobronai egyház kívánságának nem volt miért ellene szegülnöm. Sőt annál inkább határozattá is emeltem azt, miután tudtommal az ily „processionális vándorlás" nem egyszer ment véghez már az evangélikusoknál is. A némethoni protestánsok, kiket tán csak nem lehet azzal vádolni, hogy a protestáns egyház szellemével össze nem egyeztethetően járnak el, majdnem minden jelentősebb egyházi ünnepélyt ilyen „processionális vándorlás"-sal kezdenek meg; nálunk is — kiváltkép a templomok fölszentelése alkalmával — szokásban vannak az ily ünnepélyes menetek, sőt legközelébb a zólyomi esperességi bizottságban, a Luther-féle ünnepélyt megelőző tanácskozáson is ilyen ünnepélyes menet hozatott javaslatba. Ha tehát a „Jelenvolt" úr nem is helyeselhette azon „processionális vándorlást", mégis kár volt s bizony nem az Ur szellemében történt, midőn azt oly csúfoló hangún terjesztette a közönség elé. Ezekből pedig kilátszik, hogy nem az egyház lelkésze volt az, ki a gyülekezési helyet kitűzte s azon „processionális vándorlást" rendezte, hanem maga az egyház; nem a pap által improvizált komédia volt az, hanem a gyűlés akarata. — Hogy márcz. 25-én pedig kissé esőzni fog, azt mi márcz. 2-án előre nem tudhattuk; de biztosítom a „Jelenvolt" urat, hogy a dobronai egyház híveinek lelkesedése a kis sár miatt még nem hangoltatott le. Ha pedig neki a „távol fekvő" iskolahelyiségbe fáradni kedve nem volt, s azt vélte, hogy az Úrnak is kedvesebb lesz, ha a sártól menten és nem „piszkosan" jelenik meg az L

Tr házában : akkor bizony mehetett volna egyenesen is a templomba, abban őt senki sem gátolta volna. Ugyanazon f. é. márcz.-hó 2-án tartott helyi közgyűlésünkön határoztatott továbbá a templomot zsindelylyel újonnan befedetni, s hogy az egyháznak az ünnepélylyel összekötött kiadásai ne legyenek, kimondatott az is, hogy az egyház a maga részéről senkit sem fog meghívni az ünnepélyre, s hogy kiki hívja és vendégelje meg saját ismerőseit, barátjait és rokonait. (Az ünnepély napján ugyan az iskolahelyiségben egyesek által közebéd rendeztetett, de ezzel az egyház pénztárának semmi köze sem volt.) Már pedig azt a levelező úr is be fogja látni, hogy a dobronai egyháznak anyagi helyzeténél fogva sokkal tanácsosabb volt templomát befedetni, mint „az egész esperességet" az ünnepélyen való részvételre felhívni. Én legalább nem tartottam helyesnek, egyházamra oly nagy kiadást rátukmálni, mert az anélkül is nagyobb adóssággal s egyéb nehézségekkel is kénytelen küzködni. Azért pedig, hogy a pap saját vendégeit csak 8—12 nappal az ünnepély előtt hivta meg, kár volt őt szemrehányásokkal illetni, s szűkkeblűnek és titkolózónak elnevezni. Én azt hiszem, hogy a „Jelenvolt" úr előtt legkevésbé sem titkolóztam, sőt biztosítom őt — ha kívánta volna — ezen felvilágosításokkal is mindjárt az ünnepélyen szívesen szolgáltam volna neki, s nem maradtam volna „adósa" mind annak megmagyarázásával sem, amit nem értett. De ő nem kívánta, és mégis nem tudom ki által informálva azt állítja, hogy az esperességi elnökség nem H értesíttetett az ünnepély megtartásáról. Honnan tudja ezt a levelező úr? Én úgy tudom, hogy a szóban levő ünnepélyről két levélben, és pedig márcz. 10-én 23. sz. n. es márcz. 17-én 29. sz. a. értesítettem a főesperes urat, s hogy későbben is april 8-án 40. sz. a. az ünnepély lefolyásáról a főesperes úrnak jelentést tettem. Hogy pedig .-zen leveleim rendelkezési helyökre eljutottak, azt úgy tudom, hogy egyikökre választ is nyertem a főesperes úrtól. Vajion pedig e század elején, vagy a múlt századukban voltak-e és kik a dobronai egyház felügyelői * jóltevo.. azt én bizony magamsem tudom. Levéltárunkban 1.1 egy >•.«•«* történetére vonatkozó adatok egyáltalán nem talá ltnak egyházunkban megejtett canonica visitatiók jegyzokon;