Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Zárbeszéd Schneller I

131 nak, Greifenstein Istvánnak működéséhez, ámbár a jelek ez ideig nem igen biztatók. Ha ezek s ezekkel elvben társak felemelik szavukat, lehetetlen, hogy sikertelen legyen; ha pedig azok, kiknek kezében van az erő és hatalom, az igazságnak főkonzisztorialis szász monopolizálói, tulkaczagják panaszaikat — úgy is jó, hiszen épen ezt a tényt kell, úgy a magyar kormány, mint a magyar közönség előtt ad oculos demonstrálni, hogy ennek folytán azok is tegyenek erdélyi magyar evang. testvéreink érdekében végre valamit. Nem szabad ugyanis hinnünk, hogy az a miniszter, i.ki 1874. november 12-én azt irta az erdélyi szász főtanácsnak : „Nyilatkozatra hivom fel az iránt, szándékszik-e erélyesen intézkedni jövőre hasonlók (sérelmek) elkerülése sőt azok elő nem fordulhatásának biztosítékai iránt?" —

J) az erdélyi magyar evangélikusokat sorsuknak engedve át, ezen kívánalmáról örök időkre lemondott volna. Nem, Tisza kormánya — ezt ellenségeinek is el kell ismerniök — a magyar nemzetiség megszilárdítására mindent megtesz, és ha 1875-ben nagyrészt azon egyenetlenség következtében, melyet az érdekeltek közt elleneik, ravasz uton támasztottak, erdélyi magyar evang. testvéreink érdeke, hozzá képest nagyobb érdeknek feláldoztatott is : elfelejtve az nem lehet, s kielégítését a kis-kapusihoz hasonló botrányok csak siettetni fogják. — Reméljük, meg fog szólalni majd újra a 10 év óta hallgató igazság szózata: ,,Szándékszik-e erélyesen intézkedni jövőre hasonló sérelmek elkerülése, sőt azok elő nem fordul hatásának garancziai iránt?!" — És ez az, amit a magas kormány erdélyi magyar evang. testvéreinkért tehet és kell, hogy tegyen, ha őket a szász molochnak feláldozni nem akarja: yaranczia szerzése törvényadta jogaiknak a szászok által leendő tiszteletben tartása iránt. — Nem új jogoknak szerzéséről, csak a meglevő keveseknek haboritatlan élvezéséről van szó: elég méltányos tehát a kívánság, hogy érdemes legyen tüzetesebb tárgyalásra. Az erdélyi evangélikusok egyházkerületében az a törvénykezési eljárás divik, mely szerint az esperességi konzisztoriumnak, mint az első bíróságnak Ítéleteire nézve az egyházkerületi, vagyis főkonzisztorium a felebbezési forum és itt — vége a világnak. Hogy az esperességi konzisztoríum ítélete által sértett magyar felek a főkonzisztoriumtól rendesen csak oly orvoslást szoktak kapni, amelyről bátran el lehet mondani : „medicina pejor morbo" — azt a kiskapusi esetre hozott és a ,,Budapesti Hírlap" április 5-diki számában „Szászok igazsága" czím alatt közölt főkonzisztoriális ítélet is világosan bizonyítja, bár kívánatra többet is tudok felhozni. Es ez nagyon is természetes, mert ha már egy hatóság a törvény oly lelkiismeretlen magyarázatára engedi magát ragadtatni, mint a selyki konzisztorium, az azt azon felsőbb jóváhagyásra a megszerzett biztos kilátásokkal teszi, a mely ellen felebbezés nincsen. — Gondoskodjék a nm. miniszter úr, ha erdélyi evang. magyar testvéreink azt kérik, egy ily 3-ad bírósági vagy jetidvizsgálati fórumról, tegye azzá a tiszai ev. kerületet, és az erdélyi magyar evangélikusok jogainak a szászok által leendő tiszteletben tartása iránt a garancziát megszerezte. A kormánynak eddig is jogában állott a jus supremae l) Lásd „Prot. egyh. és isk. lap" 1882., 12. sz. 379. lap. inspectionis-nál fogva „egyesek v. egyházközségek részéről benyújtott panaszok vagy kérelmek folytán az erdélyi protestáns egyházkerületektől,; mint a magyarországiaktól jelentést kérni"'), mert „a legfelsőbb felügyelet jogát gyakorló államkormány nem nézheti tétlenül a visszaéléseket, melyek egy egyházkerület kebelében annak hatóságai által a hívek egyetemének egy tetemes része ellenében elkövettetnek" mondja maga a nm

; miniszter úr 1874. november 12-én kelt leiratában.-) És épen ezen jog erejénél fogva rendelhette el 1875. november 2-dikán a szász főkonzisztoriumnoz intézett leiratában a magyar esperességet e szavakkal : „fölhívom, hogy alkotmányos úton a kellő lépéseket mielőbb megtegye, hogy a magyarajkú egyházak külön egyházmegyévé alakíttassanak.— Ugyanezen jogánál fogva megteheti a miniszter úr azt is, hogy az erdélyi ev. egyházkerületből hozzáintézett panaszok elbirálását végleges elintézés előtt a tiszai vagy egy másik ev. superintendencziának — mint az ev. egyetemes főtörvényszék egyik tagjának — törvényszékére bizza és idők folytán az erdélyi ev. főtanácshoz intézendő rendeletében kimondja: „fölhívom, hogy alkotmányos úton a kellő lépéseket mielőbb megtegye egy oly törvény alkotása iránt, amely a házassági kérdéseken kívül az erdélyi ev. egyházkerület minden jogi és fegyelmi ügyeire nézve az ev. egyetemes főtörvényszék tiszakerületi tagjait harmadbirósági vagy felülvizsgálati törvényszékül rendeli, s így az ev. magyaroknak jogaik épségben maradása iránt kellő garancziát nyújt." Tudom, sokan azt fogják mondani, hogy ennél sokkal jobb, mert gyökeresebb orvoslás azon intézkedés, melyet Ballagi Géza a „Prot. egyh. és isk. lap" 1882. évi 46—47. számában „Erdélyi lutheránnsok" czím alatt javasol, t. i. a magyar evangélikusoknak a szászoktól való teljes különválása. Lehet; de az általam javasolt mód sokkal könnyebben kivihető s első lépés lenne azon czél felé, melyet Péchy Tamás br. Prónay Dezső elé beiktatásakor e szavakkal tűzött: „ . . . . nagy befolyásoddal oda fogsz hatni, hogy erdélyi testvéreinket is keblünkre ölelhessük, ez lesz a korona a fáradozásokért, melyeket az egyházi téren magadnak szereztél."') Egyébiránt szóljanak ehhez bővebben egyházunk jogtudósai, az erdélyi magyar evangélikusok * azoknak minden jóakaró barátai s ha akad egy, magyarul tudó szász, e lapok tisztelt szerkesztője azt hiszem annak véleményét is szívesen meghallgatja. Még hátra volna néhány szó arról, mit teheta magyar közönség ez ügynek érdekében. Ezt is megírom, és jelen soraimat azon hő óhajtással zárom : Vajha jönne már egy jobb kor azokra, kik egyházunk és nemzetiségünkhöz tartozva keblünkről oly messze szakadtak.! Tyrtaeus. KÜLFÖLD. Ausztria — A bécsi ókatholikus gyülekezet évi jelentése szerint fizető tagjainak száma 681. Az 1883. esztemlőben 49 önálló személy lépett be a gyülekezet kebelebe, míg 16 kivált. A vallásoktatásban 176 gyermek vett reszt. >) A miniszter szavai lásd „Prot. egyh. és isk. lap" 1882. 12 sz. 381. lap. «) Ugyanaz, ugyanott. • „Prot, egyh és isk. lap- 1882., 13. sz. 404-«0 lap. • Lásd A egyh. és isk. lap.- 1883. 21. szan, <*4. lap.