Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - KÖLTEMÉNYEK. - Húsvét első ünnepén Dr. Moravcsik Gy

118 Jézus e fóldöni működése alatt szervezett egyházat nem alapított, még kevésbé gondolt olyan hierarchiára, mely szerint Péter utódjai uralkodjanak milliók lelkiismerete és üdvössége felett. Különben nem mondta volna az elsó'bbség felett versengő tanítványoknak: a pogányokon uralkodnak az ő királyaik. Ti pedig nem úgy, hanem aki köztetek legnagyobb, olyan legyen, mint aki legkisebb! — Máté XX. 25—26. S midőn azt mondta Péternek : „e kősziklára építem anyaszentegyházamat," — a kőszikla alatt nem értett mást, mint a Jézusban, az élő Isten fiában való szikla-erős hitet. S a midőn érette különösen imádkozott, azzal azt mutatta, hogy Péter — legingatagabb tanítvány, ki hamar kísértetbe esik! így a mester. Az apostolok megalapítván Jeruzsálemben az első ker. gyülekezetet, ők maguk voltak annak tanítói, felügyelői, ápolói, igazgatói, de minden fokozatos czím nélkül. — A jeruzsálemi első egyházi gyűlésen Péter nyilván így szól: „Es az Isten semmi különbséget nem tett közöttünk és azok között stb." Apóst. Csel. XV. 8—9. A mint azonban a mustármag növekedett s az egyház nagyobb kiterjedést nyert, az apostolok a betegek és szegények ápolását másra bizták, mert úgymond: „nem jó minekünk elhagyni Isten beszédét és szolgálnunk a szegények asztaloknak." Apóst. Csel. VI. — így választának a hívek hozzájárulásával hét férfiakat. — Tehát nem is a püspöki, hanem a beteg- és szegényeket ápoló hivatal folyt közvetlen az apostolátusból. De az apostolokat isteni rendeltetésük messze tájak felé indította. Gondoskodniok kellett hát, hogy távollétükben a nyáj ne maradjon pásztor nélkül. így választattak a presbyterek — a vének, akiket az írás majd elöljáróknak, majd vezéreknek, majd tanítóknak, majd püspököknek (nqneoTwzsq, ^yoípevog, őiőáov.a?.og, kniov.miog) nevez, a szerint, a mint felügyelői, igazgatói vagy igehirdetői valának a gyülekezetnek. Pál ily értelemben köti lelkükre az ephezusi presbytereknek, hogy: viseljenek gondot a nyájról, melyben a szent lélek vigyázókká (en ia-/.ánovg) tette őket. Ap. Csel. XX, 28. — Ugyancsak Pál mondja Titusnak: „ez okáért hagytalak Krétában, hogy rendelj városonkint presby tereket." De lelkére köti, hogy csak azokat válaszsza el e hivatalra, a kik feddhetetlenek és egyfeleségű férfiak. — „Mert — úgymond — szükség a püspöknek feddhetetlennek lenni." (Titus I, 5—6.) — Az apostol itt püspöknek nevezi a presbytert, bizonyságául annak, hogy a bibliai episkopus épen nem volt valami különös hivatalos czím, hanem csak jelzője a presbyterek egyik foglalkozásának. Sőt az a fontos funkczió, t. i. a papi ordináczió szinte a presbyterek hivatalos körébe tartozott. I. Timotheus IV, 14. — Majd az apostolok maguk végzik e cselekményt. II. Timotheus I, 6. — De sehol se említtetik, hogy valamelyik apostolra s annak utódjára ruházták volna azt a szent jogot, hogy egyházi szolgákat avathat fel! Az apostoli korban tehát hierarchiát nem ismertek, apostoli leszármazásról nem álmodtak; a püspöki czím sem többet, sem kevesebbet nem jelenthetett, mint a bibliai inía/.onog, t. i. felügyelést, őrködést a nyáj felett, mely hivatalt a presbyterek éppen úgy gyakorolták, mint az igehirdetést avagy a betegek és szegények ápolását! De a papizmusnak emberei, nem annyira a szentírás mint inkább az egyházatyák hagyományaiból bizonyítgatják a hierarchiának s az apostoli leszármazásnak jogosságát! Jer pillantsunk be ezek Írásaiba is! A tekintélyes apostoli utód Clemens Romanus, ki 30 évvel élt Péter és Pál apostolok után — igy nyilatkozik a Korinthusbeliekhez irt levelében : „szégyen, hogy a korinthusbeli gyülekezet egy-két ember által engedi magát fellázítani. A Krisztus nyája békességben éljen presbytereivel, kik felette vágynák." Nem püspököket, hanem presbytereket említ, kik a nyáj felett őrködnek! Ambrosius, ki 376-ban irt, — az ephezusi levél kommentárjának IV. fejezetében azt mondja: miután minden helyeken keresztény egyházak alapíttattak, és hivatalviselők választattak, a dolgok egészen máskint alakultak, mint kezdetben valának. Innét van aztán, hogy az egyház mostani alkotmányával minden tekintetben nem egyeznek meg az apostolok irásai. 0 t. i. Pál apostol Timotheust, kit presbyterré tett — püspöknek nevezi, mert így neveztettek kezdetben a presbyterek." Még kétségbe vonhatlanánabb Hieronymus nyilatkozata. „Az ősöknél — úgymond — a presbyterek és püspökök ugyanazonosok voltak! — De idővel, hogy az egyenetlenségeknek eleje vétessék minden gond egyre háramlott. így a püspökök jól tudhatják, hogy inkább szokás, mint Jézus valóságos rendelése szerint állanak a vének felett." Chrisosthomus, ki az IV-ik század vége felé élt és irt, a Timotheushoz küldött levél fölött irt XII-ik homiliájában azt mondja: „Miután Pál a püspökökről irt és beszélt, átmegy a dia konokra. Hogy lehet az? Úgy hogy az eniov.onog és jiQeoßvreQog között semmi különbség nem létezett, mert egyenlő módon rá volt bizva mindegyikre az egyh. igazgatása, tanítása, s amit mond az episkopusról, ugyanazt mondja a presbyterosról is. Ok t. i. a püspökök csak az ordináczióra vonatkozólag nyertek elsőbbséget, — s úgy látszik, e tekintetben a presbytereket megcsalták." íme egy-két példa az egyházatyák sorai közül elégséges arra, hogy az ősker. anyaszentegyház hierarchiát apostoli leszármazást nem ismert. Hamis uton s a körülmények szerencsés közreműködésével történhetett, hogy lassan-lassan mint héjából a csiga, úgy bújt ki az egyház ős törzseleméből a pápaság és az episkópok sötét serege, az egyházi hivatalos rend, s hova tovább a szentségek rendébe is képes vala beigtatni magát. A reformáczió angyala leálczázta Péter utódját és hierarchiáját. Az emberiség szemeit pedig felnyitotta, hogy látván lássák, miszerint: sem Krisztus, sem az apostolok nem alapítottak apostoli örökösödést, nem terveztek hierarchiát, és nem adtak senki fiának oly értelemben vett püspöki czimet, melyet a katholiczismus uzurpál minden hivők felett való uralkodásra. Am bibliai értelemben a prot. superintendenseket is megilleti a püspöki czím, mert a hívek választják őket arra, hogy: „gondot viseljenek a nyájról, melyben a szent lélek őket vigyázókká — eniav.onovg — tette." De ha nagyon tömjén szaga volna a püspöki czímnek, — akkor hagyjuk, annyival is inkább, mert van minekünk egy püspökünk az Úr Krisztus, ki az atyától származott! Takács Ferencs.