Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Iskolaügy - Evang. tanító.

21 Szentíráson alapuló hitünk a bibliának anyanyelvre való fordítását követeli. Jelenleg van 345 ilyen fordítás, mint jelentékeny segédeszköze a missziónak. Ehhez járul azután az ábczés könyvektől fel a tudományos munkákig egy egész uj irodalom, megannyi a misszió érdeme. És így a pogányok nemcsak hallják, olvassék, de látják is az evangéliomot. Megtestesülve szemlélik azt a misszionáriusokon és azok nejein. A nagyon is pártatlan indobritt kormány 1872-ki jelentésében erre vonatkozólag így nyilatkozik : „Lehetetlen el nem ismernünk azon lekötelezettséget, melylyel a hittérítők jóakaratú erőfeszítései iránt tartozunk, kiknek szeplő nélkül való példája és önmegtagadó munkája az angol uralom alatt álló népek megcsontosodott életébe uj erőt lehelt." Az egyszerű nép is találóan mondja: „Mi láttuk a ti tanítástokat, mert e vagy ama földink egészen más emberré lett." Pedig azon áldozatok, melyeket az uj keresztyének hoznak és azon szenvedések, melyeket a kaszt, a rokonság, a papság s egyéb viszonyok elhagyása s a keresztyén erényekbe beleszoktatás közben és miatt tűrnek, felette súlyosak. A misszió eredményének megitélésénel számbaveendők a rendkívüli nehézségek, melyeket le kell küzdeni. Külső akadály a nyelv és az éghajlat; belső a teljes eltompultság, farizeusi bölcsességü hiedelem, a főnökök zsarnoksága, az idegeneknek fanatikus gyűlölete, a soknejűség, a rabszolgaság, a kaszt, a családi kötelék és mindenben a hagyományos ősi szokás, bálványimádás, babona, bálványoktól és bűbájosoktól való félelem, sőt még igen gyakran az európaiaknak Isten nevét gyalázó magukviselete a pogányok közt. Gondos statistikai adatok szerint van pogányokból lett keresztyén 2,283.000. Még pedig : a déli tenger szigetein 264,000, Indiákon J/

2 millió, déli Afrikában 190,000, Madagaszkárban 280,000. Lassan ugyan, de folytonosan szaporodik a lélekszám. Igaz ugyan, hogy egy nagy Sándor vagy Napoleon foglalásai rövid idő alatt óriásibb mérveket öltöttek, de meg is buktak, mivelhogy hirtelen lettek végrehajtva. A mi fenállandó, annak lassanként kell növekednie. A misszió is csak a küldetés, az egyesek megtérése és a tömeges keresztyénités, századokat ís igénylő fokain kénytelen keresztül menni. E lassú fejlődés daczára vannak azonban a missziónak még is lélekemelő jelenségei, melyek gyorsabb fejléssel is biztatnak. így Sapánban az evangéliomi misszió alig két értízed óta áll fenn és számlál 9000 keresztyént, csekélységet türelmetlenkedők szemében. Ha azonban halljuk, hogy ott a vallás ügye országos napirendre került, hogy a „nap keltének birodalma" számára a sintoizmus, buddhizmus, konfucianusmus és a keresztyénség főtanításaiból uj vallás összeállítását indítványozzák ; avagy nem bizonysága-é ez annak, hogy ott a misszió már nagy forrongást idézett elő. Ha ennek ellenében valaki állítaná, hogy ezen forrongást a kultur-forradalom idézte elő; akkor még őrvendetesebb jelenségképen mutathatjuk be a mívelt pogányok oly nyilatkozatát, mely szerint uj keverék-vallás alapítása ép oly szörnyszülött lenne, mint egykor Persiában a manichaeizmus ; hogy a vallásnak inspiration kell alapulnia s hogy egyedül a keresztyénség lehet e szigetország jövendő vallása. Ez pedig oly eredmény, mely a statistikai számokat jelentékenyen fogja emelni. A keresztyénség kettős értelemben egyetemes vallás: először azért, mert hivatva van, hogy valamennyi népek vallásává legyen és másodszor azért, mert kovász módjára hatja át az emberek valamennyi életviszonyait. Ezért oly fontos tényező a keresztyén népek életében a külmisszió; ezért sorakozik minden jelentékeny országos egyház e munka köré s kiküldi hittérítőit, hogy teljesítsék az Idvezítő missziói meghagyását: „Menjetek el széles e világra, tanítsatok minden népeket stb.," (Máté 28., 19—20.) — Mult évben a szerény valdensi egyház küldte ki első misszionáriusát; hiszem, hogy eljövend az idő, mikor a magyar protestáns egyház is érezni fogja, hogy hasonlót kell tennie. Láng Adolf. BELFÖLD* Néhány szó az egyetemes felügyelőről. A csehországi egyházi lap : „Evanj. Cirkevník" báró Prónay Dezső úrnak egyetemes főfelügyelővé lett megválasztatása alkalmából elmondott igaztalan vádjait hallgatással nem mellőzhetjük. A fővád így hangzik: „Ezen fiatal ember már megdicsőítette magát kegyetlen (?) ellenségeskedésével minden iránt, a mi evangeliko-tót. "Ha a fentnevezett lap a főfelügyelőt ismerné, vagy ha az „egy evang. szláv lelkész", ki ezt irja, az igazságot szeretné, nem itélt volna ily igazságtalanul ; de így csak önönmagát Ítélte el. Ugyanis miből állhat ezen kegyetlenkedés? Avagy talán abból, hogy a báró úr a birtokain lévő tót egyházaknak fiatal kora óta áldozatkész, nagylelkű pártfogója? hogy az acsai, csővári, de sőt a filialis erdőkürthi, nagyobbára tót hívekből álló gyülekezetekben, — egyikben már tiz év óta — a felügyeleti tisztet lelkesen viseli, a közgyűléseken kivétel nélkül részt vesz s azokon a szükséghez képest maga is tót nyelven beszél? — hogy ezen egyházakban évente néhány magyar isten tisztelettel beéri s azok szaporításába csak akkor egyeznék bele, ha az a hívek vallás-erkölcsi érdekének veszélyeztetése nélkül történhetnék. Hogy lehetne itt józanul kegyetlenségről beszélni, a hol a méltatlanul gyanúsított lelkes hazafi még a legutolsó koldust is kihallgatja, s vele anyanyelvén beszél, s magától senkit segély és vigasztalás nélkül el nem bocsát! — Szeretném, ha az „egy szláv pap" húsvét hetében, a mikor a báró úr országgyűlési szünidejét Ácsán töltötte, látta volna itteni egyházi működését; látta volna őt az első ünnepen, vallásos nejével együtt, ki a nyelvet teljességgel nem érti,— a tót isten tiszteleten elejétől végig, — a gyülekezet felhangzó áhítatos énekét a kapcsos „Tranosciusból" figyelemmel kisérve. — Ha ezt tudná, bizonynyal nem mondaná, hogy neki Zoroaster, Confutius, Mohamed stb. mindegy. Szeretném, ha látta volna öt e napokban a presbyteriális gyűlésen, a mikor az egyházi számadások vizsgáltattak, — látta volna őt, a mikor az erdőkürthi javítást igénylő templomot s iskolát személyesen megvizsgálta s az egyház képviselői-