Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Gömöri esperesség közgyűlése

88 léptessük azokat, tartva az apostol szavával : „mindeneket megpróbáljatok, s a mi jó, azt megtartsátok." i. A takarékmagtár a gyülekezetet az anyagi sülyedésből ki akarja emelni. A czél jó. De e czél valósitása a takarékmagtár által oly módon eszközöltetik, mely egy keresztyén egyház szellemével összeütközik. Mert a takarékmagtár — legjobb esetben egy mérő kölcsön után 1J

i mérőt követelve kamatul — 2 5°/

0-ra dolgozik. Ez pedig még az egyház terén is uzsora. Midőn pedig a megszorult egyháztag aratás töviben kéri fel a kölcsönt s egy hó múlva visszafizeti már, az uzsoráskodni szerető hívekkel könnyen e számtani kérdést állítatja fel : „Ha a gyülekezet saját gyermekitől i mérő után i hónapra 1/

i merőt vesz kamatul, mit nem követelhetek akkor én, pénzemre szorult idegen embertől — a gyülekezeti kamat-arány szerint 12 hónapra?" Igy aztán uzsora és nyomor szépen társakul szegődnek gyülekezeti példa-adás nyomán. Azt mondják, a példa vonz. Hátha azt a szt. egyház adja?! De ha nem adna is a takarékmagtár vagy az ezt létesitő gyülekezet az uzsorára példát, hasznos-e a takarékmagtár a gyülekezet egészének? Alig ! mert az a tagokat zsarolja. Szerintem a takarékmagtár csak akkor működnék dicséretesen, ha e czímre lenne érdemes: „gyülekezeti segélymagtár", s ha gyarapodva segélyezne; mert a gyülekezet tagjainak felsegélyezésében lenne legfőbb nyereménye, a minek a gyülekezet egészére jótékonyan visszaható egyedüli czéljának kellene lennie. De a gyakorlat mit mutat? Ki kér a magtárból? A szegény. De a kölcsönre fedezete nincs, jót állót nem kap, ezért elutasítva, vádolja az irást, mely állítani meri, hogy minden kérő megkapja, a mit kér; mert lám ő Isten országának látható testületénél, az egyháznál hiába zörgetett. Elmegy aztán, magában csudálkozván a dolgon és átkozva az egyházat, melytől ő irgalmasságot kért; de az megtagadtatott, mert áldozatnak látszott. Megtagadtatott tőle „eszesen"; mert teljesítés esetén koczkáztatva lett volna a tőke. Zörget az előbbinél jobban álló megszorult. Ez már kap 25°/

0-ra, olcsóbban a magtári kölcsön nem fizeti ki magát. Azonban a roszsz termés esetén, vagy mert a gyülekezetet irgalmasabb, türelmesebb hitelezőjének tartja egyebeknél; a visszafizetés marad, s uj termés reményére meghoszabbíttatik a terminus. A tőke - összeg emelkedik úgy a magtári főkönyvben, mint a tartozók kontóján. Előbbutóbb azonban kifogy a magtár türelme, a gyülekezet tulteszi magát az irgalmasságot emlegető álszégyenen s szegény adós tagját exequáltatja az egész hasznára. Persze jobb, hogy egy ember veszszen el, mintsem az egész község kárt valljon. A legjobb esetben mégis szépen befoly a tőke, befoly a kamat. A magtár nő és a gyülekezeti kiadásokat fedezi. Es a gyülekezet dicséretet nyer, mert a semmiből épít, tataroz. Igen azoknak erszényére nem szorúl, kik a magtárra sem szorultak reá. De bizony, akárhogyan gyarapodik is a magtár, a gyarapodás a megszorult tagok 2 5°/

0-ára vall. Tehát a gyakorlat szerint a takarékmagtár a ,segély-magtár' czímre nem érdemes; mert uzsorából nő és épít. S ha ez segítésnek mondható, akkor minden uzsorás nyugodt szívvel magára vonatkoztathatja az üdvezítő szavait „,Ezt cselekedd és élsz!"' Ezeknél fogva tehát mivel a takarékmagtár 1. drága kamattal dolgozik, 2. segély czimén nyomja a szegényt, 3. csak a gazdagabbak teherviselését könnyíti, 4. példát ád az uzsoráskodásra és szentesíti azt; a takarékmagtár egy keresztyén gyülekezet keretébe nem illeszthető be. Ihász László ev. lelkész. BELFÖLD. „Egy életkérdésünk a sok közül" czím alá foglalt czikk írójának. Helyreigazítás. — A czikk tartalmát elvben helyeslem. De mégis több lesz a számba veendő körülmény, — mielőtt ily nagy fába fejszénket belevágni tanácsos volna. — Nem is e czélból fogtam tollat, hogy talán a munka megosztás elvénél fogva már is propositumokkal álljak elé. Hanem czikkirónak egy passusát kell kifogásolnom, illetőleg helyreigazítanom, mert oly dolgokról emlékezik, melyeknek megtörténte nem a jövőtől várandó, hanem a múltba esik. Ugyanis ezeket mondja : „A dunánt. ág. hitv. egyh. kerületnek van egy népiskolai bizottsága. Ezt megbízták azzal, hogy a létező tankönyvek közül válogassa ki azokat, melyeket tanítóink kezébe lehet nyomni ! Most is válogat . . . Hogy munkáját mikor végzi be, nem tudjuk." Kedves atyánkfia T. F. úr! annak a dunánt. ág. hitv. egyh. kerületnek igenis van egy népiskolai bizottsága. Hogy megbízatása az volt, valogassa ki a tankönyvek javát, az is igaz. De hogy ez a bizottság ma már nem a válogatás stádiumában működik, hanem hogy e föladatát Isten segítségével, sok fáradság mellett megoldotta, arról tanúskodik a dunánt. ág. hitv. egyh. kerületnek 1881. aug. 24. és 25. Győrött tartott gyűléséről fölvett jkönyvének 43. e) pontja, hol sorról sorra, névről névre előadva vannak mindazon tankönyvek czíme és jegyzéke, melyeket a tanító kezébe nyomni lehet. Sajnálom, hogy mindezeket t. czikkiró nem tudja. — De sőt többet is tett ez az egy népisk. bizottság. Hol hiányt tapasztalt, melynek pótlása égető szükséget képezett, három rendbeli munkával sietett annak orvoslására. Nem a bizottságban van tehát a hiba, hanem azokban, kik a bizottság csendben folyó működéséről kerületi jegyzőkönyveink nyomán maguknak tudomást nem szerezve, a baj orvoslásához akkor kívánnak nyúlni, quum defluit amnis. Azt hiszem, ezen pár helyreigazító soraimmal úgy egyházkerületem, mint a dunánt. ág. hitv. ev. egyh. kerület népiskolai bizottság a reputatiójának érdekében a nyilvánosság előtt tartoztam. Bognár Endre ker. népisk. biz. egyh. ein. A gömöri esperesség balogvölgyi tanítói köre azon szép kedvezményben és jogélvezetben részesül, hogy maga köréből választja elnökét, ki természetesen az értekezletek vezetője és szószólója. Ez értekezleteken azonban a dékán, mint az esperesség hivatalos képviselője, milyen diurnummal vagy fuvardíjjal, tudja az, ki ilyen minőségben már működött, midőn napi költsé-