Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Iskolaügy - Egy életkérdésünk a sok közül. F. F.

79 retet és kegyelet érzelmeit, melyeket az egyház és annak minden híve meg is őriz, fenntart és a legkésőbb utódoknak is nemzedékről nemzedékre átszolgáltat azok iránt, a kik jól és híven szolgálnak, s maguknak szép fokozatot és nagy bizalmat szereznek a Krisztusban való hit által. De még egy szép jutalmad leszen Neked önmagadban is, a teljesített kötelesség érzetében, mely jutalmat senki Tőled el nem veheti. Végre legszebb s legdicsőbb jutalom vár Reád Istennél, a ki egyházában a legnagyobb szolgálat munkájára hív Téged, mert az apostol szerint, „n e m igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a cselekedetekről és a munkás szeretetről, melyet hívei kimutattak az ő neve iránt az által, hogy híven szolgáltak és szolgálnak a szenteknek." Amen. Egy életkérdésünk a sok közül. Általános a panasz, hogy az ős prot. vallásosságnak, egyházias buzgóságnak napját a közönyösségnek vastagon sötét fellegei szorongatják. Általános a meggyőződés, hogy egyházi életünkre sivatag jelen, alaktalan jövő néz bágyadt szemeivel. A prot. vallásos buzgalomnak magasztos alakjai névben élnek, de jelen nincsenek. Ha tekintetünk megakad egy — valódi egyházias jellemű buzgó világi férfiún, — az is a régi gárdából való. A jelen nemzedék egyháziatlan emlőkön, rideg, közönyös kebleken növekedett fel. — Mintha ma napság nem vonzana az egyszerű protestantizmus! — Mintha ma napság nem volna az evangeliom isteni erő minden hivők üdvösségére. Pedig a protestantizmus ma is világ-ölelő hatalom, a reformátió elvei ma is lüktető ereit képezik az emberi társadalom organizmusának. Ma is hangzik az ige, — s kettős tüzes nyelveken ma is zöng az evangéliom! Mégis fogyton fogy a prot. vallásos buzgalom ! Honnét van a konkoly? Honnét forrásozik a hitbuzgalom fogyatkozása a serdülő nemzedékben? Felelet: a nevelésnek és oktatásnak a prot. jelleget nélkülöző rendszerében. Hogyan? Hát létezhetik prot. iskola anélkül, hogy egész valójából ki ne sugározzék a prot. szellem? Igenis! Prot, iskoláink nem igen különböznek a községiektől. Prot, jellegüknek vajmi kevés kifejezését találjuk náluk. Menjünk be egy kath. iskolába. Ott minden, minden emlékeztet arra, hogy Loyola Ignácz veteményes kertjében vagyunk! Szent képek egész serege emlékezteti a növendékeket a papizmus hatalmas intézményére. Melyik prot. iskolában adnak helyet a világot átható szellem, Luther arczképének ? Vagy melyik prot. iskola méltatja egyházunk múltja kimagasló alakjainak arczképeit arra, hogy falait díszítse azokkal? No de mi nem akarunk képimádók lenni . . . Hanem azt igenis akarjuk, hogy drága áron megváltott, áldozat-fiilléreinken fentartott iskoláink emlőiből a prot. gyermek prot. szellemet szívjon. Csak hogy ilyen szellemet gyermekeink nem igen szívhatnak iskoláinkból, hol a legfőbb a legszükségesebb dolog t. i. prot. szellemben írt tankönyvek hiányzanak. Magyar prot. evangéliomi egyházunk e tekintetben szegény, nagyon szegény. A kath. iskolákban még a számtant is a SzentIstván társulat nyomja a tanító kezébe, mintha a számtani példák révén is a papizmus szellemét igyekeznék beoltani a gyermekek szívébe. — Mennyivel inkább gondoskodik arról, hogy egyéb tankönyvek az ABC-től kezdve a történelemig kath. értelemben legyenek írva, szerkesztve. Pedig úgy e bár a történelmi igazság közös birtoka az emberiségnek, s a tudomány nem lehet felekezeti? És mégis van történelmi munka, van olvasókönyv, mely a prot. szellemet arczul veri. A Szent-István társulat hisztorikusa csak nem fogja dicsőíteni a reformátió áldásait, s nem koszorúzza meg a mi hitünk bajnokainak homlokát! Ennek ellensúlyozására, a prot. öntudat élesztésére, vannak-e prot. szellemben írt tankönyveink? Van-e csak egy olvasókönyvünk, mely felekezetünk jellegét hordozza magán ? A dunántúli ág. hitv. egyh. kerületnek van egy népiskolai bizottsága. Ezt megbízták azzal, hogy a létező tankönyvek közül válogassa ki azokat, melyeket tanítóink kezébe lehet nyomni ! Most is válogat . . . Hogy munkáját mikor végzi be, nem tudjuk. Ám ha bevégzi is, habár ennek utána tudni fogjuk, mely tankönyvek szerint lesznek oktatandók, nevelendők gyermekeink, még sem lesz a bajon segítve. Tengődni fognak idegen morzsákon és tankönyveink ezután is nélkülözni fogják a prot. felekezetiességet, miután állami tanférfiak s tanfelügyelők szerzeményéből válogatják ki azokat! Avagy ránk nézve immár mindegy akármily szellemű tankönyvből szívják gyermekeink az életbölcseséget? Vagy elégséges a templom, hogy a prot. öntudat ébren tartassék? Valóban annyi ellenség fenyegeti egyházunkat belül is, kivül is, hogy iskolában-templomban nem lehet eléggé vitézkednünk, hogy megállhassunk e veszedelmes időben ! És első sorban a népnevelést kell oly harcztérnek tekintenünk, melyen győznünk vagy halnunk kell. E harczhoz jó fegyvert csak jó prot. szellemű tankönyvek szolgáltatnak ! Nagy feladat, hogy mi szegény protestánsok olyan Szent-István társulat félét alakítsunk mely ellátná iskoláinkat jó prot. szellemű s a tudomány színvonalán álló tankönyvekkel. De ha a hívek anyagi pusztulását meggátolni , a szűkölködő egyházak Ínséges könyeit letörölni, megtudott alakulni az áldott gyámintézet; nem tudna-e megszületni a magyar protestáns hitbuzgalom méhéjéből olyan egylet vagy társulat, mely valláserkölcsi életünk beteg organizmusába új s erős életet lövelne, prot. szellemű munkák és tankönyvek előállítása s terjesztése által ? íme egy fontos egyházi-iskolái kérdés felvetve ; egy, a magyar evangéliomi prot. egyház jövőjét felölelő eszme megpendítve. Tessék felette elmélkedni! T. F. Iskolai takarékpénztárakról. Figyelemmel kisértem az „Evangélikus Egyház és Iskola" eddig megjelent számait, és különösen kettőt tapasztaltam : Hogy a t. munkatársak akár czél — akár